Trump a saját giccses ízlésére formálja Washingtont, mert másra már nem nagyon képes
„Azt hiszem, a szokás az, hogy egy diadalív előtt szükség lenne valamiféle diadalra” – mondta a Fast Company által megkérdezett szakértő arra a gigantikus méretű látványtervre, ami a Donald Trump által megálmodott, gigantikus washingtoni építményt ábrázolta. A szakértő mondata precízen összefoglalta azt, hogy mi határozza meg Trump építészeti városképi ambícióit az amerikai fővárosban. Legyen diadal, pompa, méret mindenekfelett, mint valami morális Potemkin-városban, amivel talán el lehet hitetni mindenkivel, hogy ennek a nemzetnek megy a legjobban széles e világon. „Egy építészeti atrocitás”, ahogy a Guardian újságírója fogalmazott.
Az, hogy Trump ízlése megkérdőjelezhető, nem újdonság – a Fehér Ház belseje lassan jobban hasonlít egy ecseri piacról összeválogatott, majd aranyba mártott régiségkereskedésre, mint egy nagyhatalom központi irodájára és az azt vezető ember lakosztályára. Az elnök belsőépítészeti megoldásai és átalakításai magasról tettek a pár száz éves tradícióra, inkább a rossz értelemben vett giccset, csicsát, aranyozott és márvánnyal bevont felületeket részesítették előnyben, ezzel a Fehér Házat gyakorlatilag a Trump-toronyban található lakosztályává változtatta, ahol előtte évtizedekig élt. Persze lehet mondani, hogy a négy fal között mindenki azt csinál, amit akar a dekorációval, de talán nincs még egy ilyen négy fal közötti tér, ami ekkora nyilvánosságot kapna a politikában.
Nem volt neki elég a belsőt átalakítani, Trump a dekorációt kiterjesztette a Fehér Ház keleti szárnyára is, amit a műemlékvédelem semmibevételével egyszerűen ledózerolt, hogy oda felépítse hírhedt báltermét. A bálterem Trump fixációja lett, interjúkban többször is hárított egyebek között az iráni háborúval kapcsolatos újságírói kérdéseket azzal, hogy az építkezésről kezdett el beszélni.
A terem maga elvileg abból a célból született, hogy nagyobb társasági eseményeket lehessen tartani az elnöki rezidencia mellett. Az első verzió szerint 650 fő befogadására tervezték, de ez idővel megnőtt ezerre. Trump a héten posztolta Truth Socialön az első beltéri látványterveket, amiken pontosan látni, hogy ez sem fog különösebben szakítani azzal a klasszicista Versailles-kinézettel, amiben eddig is létezett: kristálycsillárok, márványpadló, aranyozott plafon.
Maga a bálterem akkora lesz, hogy mellette a Fehér Ház is el fog törpülni. A sok-sok szeszélyes változtatás sok volt a projekt eredeti építészének, James MacCrerynek is, akinek helyébe az az építésziroda lépett, ami a Pentagon helyreállításáért is felelt a 9/11-es terrortámadás után.
Habár Trump büszkén vallja, hogy ez a gigantikus épülettoldás semmibe sem kerül az amerikai adófizetőknek, már hónapokkal ezelőtti közvélemény-kutatások is azt hozták, hogy a többség ellenzi az amúgy teljesen értelmetlen költést. Vagyis annyira nem értelmetlen: ugyanis lehet, hogy a hivatalos magyarázat szerint azért készül a bálterem, hogy százakat lehessen vendégül látni, a pincéjében egy atombiztos bunkerrendszert alakítanak ki. A keleti szárny alatt korábban is létezett még Roosevelt idejéből egy bunker, de ezt most amerikai sajtóértesülések szerint többszörös méretűre bővítik ki. Nemcsak a föld alatt, hanem a föld felett is lesznek hadászati tulajdonságai, a tetőre drónleszállópályát és légvédelmirakéta-rendszert is terveznek majd. Nemrég készült el a Fehér Ház kertjében egy óriási helikopter-leszállóhely is.
Trump bálterme az eddigi egyetlen a monstre építészeti projektek közül, aminek az előkészítése valóban elkezdődött, még ha jogilag egy időre akadályokba ütközött is a megvalósítása. A korábban bejelentett projektjei között szerepel egy szoborpark, ahova amerikai hősök emlékműveit állítanák, egyértelmű válaszként a Black Lives Matter mozgalom során levert, politikailag már megkérdőjelezhető figurák szobrainak. A parkból egyelőre még nem lett semmi, de negyvenmillió dollárnyi finanszírozást már elkülönítettek a projektre.
Pár hónappal korábban kiposztolt egy videót arról, hogyan fog kinézni majd a róla elnevezett könyvtár: egy felhőkarcoló Miamiban, aminek az előterében ott van az elnöki gép másolata. A videóra könnyen lehetne azt mondani, hogy mintha a nyolcvanas évek Reagan-korszakában készült volna, ha nem lenne egyértelműen a mesterséges intelligencia műve. Itt meg lehet tekinteni a videót, aminek az elkészültéhez egészen biztosan semmi köze nem volt annak, hogy Barack Obama elnöki könyvtára éppen akkoriban készült el.
A másik óriási projekt, ami túl csúf ahhoz, hogy igaz legyen, az a diadalív. Trump még 2025-ben jelentette be, hogy tervez egy ilyen emlékművet Washingtonba, de a látványterveket csak az idén posztolta ki. Érdekes módon a látványterveket a Harrison Design nevű cég készítette, aminek a honlapját böngészve nem úgy néz ki, mintha különböző világvárosok gigászi emlékműveit tervezték volna. A diadalív folytatná a trumpi ízlést: az építményen négy aranyozott oroszlán, két aranysas és egy szárnyas angyal szerepel, szintén arany borítással. A diadalívre két felirat kerülne: „Egy és oszthatatlan Nemzet az Isten színe előtt”, és „Szabadságot és igazságosságot mindenkinek”, mindkettő részlet a Hűségesküből.
A diadalív magasságban bőven felülmúlná a vele egy vonalban álló Lincoln-emlékművet, bár miután Trump szétbarmoltatta az emlékmű előtt álló tükörmedence ökoszisztémáját, talán nem is csoda, hogy le szeretné nyomni. A tervek szerint a diadalív egy húszemeletes felhőkarcoló méretével lenne egyenértékű, és sikeresen belerondítana egy várostervezési elvbe is. Ugyanis az egyenes, megszakítás nélküli légvonal a Lincoln-emlékmű és az Arlington-temető között szimbolikus kapcsolatot teremt, ami az amerikai polgárháború óta létezik, és a nemzet egységét hivatott jelképezni – áll civilek egy panaszában, amivel a diadalív ellen tüntetnek. Trump szerint a diadalív a párizsi változatot is le fogja minden tekintetben pipálni, bár ahogy a Guardian újságírója megjegyzi, az észak-koreairól az amerikai elnök nem ejtett szót.
A trumpiánus építészeti esztétika központi figurája Justin Shubow, az úgynevezett Szépművészeti Bizottság egyik tagja, az elnök építészeti suttogója. A bizottság az, ami egyfajta tanácsadó szervezetként véleményezi a különböző felújításokat és városterveket, de maga Shubow volt az, aki a washingtoni diadalív ötletét bedobta az elnöknek. Shubow megveti az amerikai szövetségi épületeken eluralkodott, 20. század közepén megteremtett brutalista stílust, és abszolút a neoklasszicista, revival stílusokban hisz, erről a Mandinernek is beszélt egy interjúban, amikor 2011-ben az MCC meghívta vendégnek.
A kritikus és tanácsadó Shubow volt az egyik szövegezője annak az elnöki rendeletnek, aminek nemes egyszerűséggel annyi volt a címe, hogy Making Federal Architecture Beautiful Again, azaz Legyenek megint szépek a szövetségi épületek. A rendelet előírta, hogy tényleg elég a modernizmusból, klasszikus épületekre van szükség egy klasszikus terv szerint megépült városban. Mi számít klasszikusnak? A klasszicista, György korabeli, görög revival, Beaux-Arts és az art deco. Shubow szerint szakítani kell azzal a hagyománnyal, ami az amerikai építészet második világháború utáni korszakát jellemezte, amikor az ország tömegével fogadta be a modern építészeket, az államháztartás pedig megkövetelte az olcsóbb, funkcionális épületeket.
A tanácsadó szerint az új amerikai építészeti stílusnak a „tömegeknek” kell megfelelnie, nem pedig az építészeknek. A Le Figarónak elmondta, hogy 2012-ben, Alabama államban épült egy új bírósági épület klasszikus stílusban, és nem lépte túl a költségvetési keretet, Shubow szerint a görög oszlopokkal ellátott épület a bizonyíték arra, hogy az országban még igenis létezik ez az építészeti irány. Az egyik iskola, amelyik ezt az irányt tanítja, az a washingtoni Katolikus Egyetem.
Az egyetem építészeti tanszéke pedig az, amely egészen véletlenül egy hatalmas átalakítási tervet dolgozott ki Washington egyik komplett városrészére. A Bloomberg által csak Fedlandiának nevezett részben szisztematikusan lebontanák az elavult, és igazság szerint sokszor kihasználatlan szövetségi épületeket, bizonyos esetekben luxuslakásokká, máskor múzeumokká alakítanák át őket.
„Mintha zsákutcába értünk volna a saját ötletek tekintetében, és ideje volna újra felfedezni azokat a megoldásokat, amelyek évszázadokon át működtek”
– mondta Shubow a Mandinernek, amikor a modern építészetről kérdezték. A második Trump-korszak egyértelműen a régi, jó, évszázadokon át működő dolgokhoz nyúlt az építészetben. Ettől még lehetnek a végeredmények csúfak. Ráadásul a megalomán, ízléstelen projektekből kétséges, hogy az atombunker kivételével bármi megvalósul-e majd, ami miatt már nem lehet kételkedni abban, hogy Trump csak szórakozásból vagy összezavarásból kezd ezekbe a projektekbe.
A Fehér Ház hivatalos kommunikációja is builder-in-chiefként, azaz körülbelül főművezetőként hivatkozik már Trumpra, aki éppen egy iráni háború és többszörös egészségügyi krízis közepén is inkább azzal van elfoglalva, hogyan tudná még jobban a saját képére formálni az Egyesült Államok fővárosát. „Amihez a legjobban értek, az az építés” – mondta a sajtónak idén Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke.
