Leszbikus vámpírok, az állam támogatásával
„A Budapesti Klasszikus Filmmaratont viszont oda lehet tenni az egyértelműen pozitív fejlemények mellé” – írtam tavaly ősszel a NER tizenöt évének filmvilágát összefoglaló cikkben. Azóta NER már nincs, a Klasszikus Filmmaratont viszont szerencsére idén is megrendezik. Ez az a közel egyhetes fesztivál, ahol a magyar és a világ különböző filmarchívumainak új termését mutatják be, ahol meg lehet nézni minden értelemben véve klasszikusokat és nagyon ritkán látott kincseket Ázsiából, Amerikából, a Közel-Keletről. Tavaly a fesztiválnak Wim Wenderst, David Cronenberget és Atom Egoyant sikerült idehoznia. Vendégek idén is lesznek: mesterkurzust tart Mathieu Kassovitz (A gyűlölet, Bíbor folyók), saját filmjeit vezeti fel az iráni Mohsen Makhmalbaf, és itt lesz a lengyel Pawel Edelman, olyan filmek operatőre, mint A zongorista vagy a Magyarországon forgatott Lee.
De a lényeg az, hogy rengeteg film van pár napba bepréselve, több különböző, nem egymás szomszédságában lévő helyszínen, ami azt jelenti, hogy önkéntelenül is rangsorolni, tervezni, beosztani kell a vetítéseket. Ebben szeretnék most segíteni ezzel a cikkel, amiben összeszedtem pár filmet az idei kínálatból, amiket ilyen-olyan szempontból nem érdemes kihagyni, vagy egyszerűen csak jó filmek. Ilyenkor nem lehet nem szubjektívnek lenni, szóval ha valaki bármit hiányol, böngéssze a fesztivál honlapját.
Makra
A filmmaraton mindig az az alkalom, amikor a frissen restaurált magyar filmeket először meg lehet nézni nagyvásznon, hogy aztán bármilyen filmmúzeum híján száműzzék őket a technikailag nem éppen ideális Filmióra, vagy néha felbukkanjanak valami tematikus vetítésen jellemzően fővárosi mozikban. Idén érkezik többek között a Hajnali háztetők című, majdnem feledésbe merült Ottlik-adaptáció, ahogy Kézdi-Kovács Zsolt kőkemény realista drámáját, a Ha megjön Józsefet is olyan patika minőségben lehet majd látni, ahogy eddig soha. Arról nem is beszélve, hogy szintén restaurációs premier a Queen Budapesten koncertfilmje is, ami majd moziforgalmazásba is kerül.
Ezek is érdemesek a figyelemre, de az különösen érdekes, amikor valami szinte teljesen elfeledett filmet újítanak fel: ilyen a Makra, amely Kertész Ákos azonos című kisregényéből készült, Rényi Tamás rendezőtől. Rényi rengeteget dolgozott a tévének, Balázs Béla-díjat is kapott, viszont 51 éves korában, 1980-ban meghalt. Makra a főszereplő neve, ő az a pestszentlőrinci lakatos, aki az ötvenes években megvédett egy ártatlan nőt attól, hogy részeg férfiak csoportosan megerőszakolják, mégis ő lett nevetség és kiközösítés tárgya. Főszerepben Juhász Jácint és Csomós Mari, mellékszerepekben pedig a magyar színészek színe-java, Koncz Gábortól Molnár Piroskáig. A Makra két évig állt dobozban, a magyar premierre kivágtak belőle olyan jeleneteket, amik ‘56-tal foglalkoznak, ezeket most helyreállították. Hátha a restaurálás segít abban, hogy kanonizálódjon a magyar filmben.
Salaam Cinema
Mohsen Makhmalbaf vérében annyira csörgedezik a film, hogy a két lánya, valamint a felesége is elismert filmes. Az iráni új hullám legendás rendezője legalább akkora név a nemzetközi filmben, mint Dzsafar Panahi vagy Abbasz Kiarosztami. Abszolút mellékszál, de Kiarosztami egyik leghíresebb filmjét, a Közelképet pont arról készítette, hogy egy szélhámos Mohsen Makhmalbafnak adja ki magát, szóval remélhetőleg az igazi ember fog majd Magyarországra érkezni, hogy bemutassa a filmjeit.
Többek között a Salaam Cinemát, ami legalább annyira kutyulja a valóságot és a fikciót, mint Kiarosztami, vagy éppen a hetvenes évek dokumentarista magyar játékfilmjei: a sztori szerint Mohsen Makhmalbaf maga elhatározza, hogy készít egy nagyszabású iráni filmet a moziról, ehhez pedig több ezer statisztát hallgat meg. A nagyszabású film persze nem készül el, a meghallgatásokból viszont a Salaam Cinema igen. A rendezőnek négy különböző filmjét vetítik, lesz még, amit személyesen vezet fel, és a Salaam Cinema egyik vetítése után beszélgetés is lesz vele.
Szőkék előnyben
Századik születésnapja alkalmából az idei fesztivál az egyik fókusza Marilyn Monroe, akiről már annyi ember elmondott annyi mindent, hogy szinte felesleges is bármit írni róla, mert újat egészen biztosan nem lehet. Aki esetleg csak a teljes popkulturális uralmából vagy a Szöszi című könyv adaptációjából ismeri, az megnézheti a Hogyan fogjunk milliomost? című színes, szélesvásznú romantikus komédiában, a Niagara című házastársi feszült drámában vagy a Kallódó emberek Arthur Miller-adaptációjában, hogy a különböző vászonszemélyiségeit megismerhesse.
De aki a tiszta Monroe-esszenciára vágyik, annak ott van a Szőkék előnyben című musical, aminek vörös szívecskés számát valószínűleg az is fel fogja ismerni, aki még életében nem hallotta a színésznő nevét. Nem mellesleg pedig remek alkalom, hogy az egyik legnagyszerűbbnek tartott amerikai rendező, Howard Hawks (A pénteki barátnő, A hosszú álom) egyik filmjét moziban láthassuk itthon.
A pisztolyhős
A magyar származású André De Tóth, vagyis Tóth Endre rendezői karrierje végtelen lehetőséget nyújt arra, hogy Hollywood különböző korszakaiból szemezgessünk érdekes példákat különböző műfajokra, hiszen rendezett 3D horrorfilmet (Panoptikum – A viaszbabák háza) és igazi kőkemény Los Angeles-i bűnfilmet is (Crime Wave), miután elhagyta a magyar filmkészítést a Toprini gyász és a Két lány az uccán után. Tóthot egyszer jelölték Oscar-díjra is, igaz, nem rendezőként, hanem forgatókönyvíróként, ő írta ugyanis a A pisztolyhős című, korszakában szokatlan, tépelődő főszereplővel működő westernt, amiben Gregory Peck alakítja a címbeli hőst, akinek meg kell küzdenie a saját hírnevével. Az Oscart ugyan nem nyerte meg a makói születésű magyar filmes 1951-ben, azt Elia Kazan Pánik az utcán című thrillere kapta. A pisztolyhőst a fesztiválon abban a szekcióban vetítik, amiben a magyar rendezők és a western kapcsolatát vizsgálják, Michael Curtiz klasszikus 1939-es westernjét, A holnap hőseit is meg lehet nézni.
Vampyros Lesbos
Ezt sem gondoltam volna, hogy valaha megtörténik: magyar moziban, felújított változatban, egy államilag finanszírozott kulturális fesztiválon vetítik a spanyol erotikus horrorok nagymesterének, Jesús Francónak a legismertebb, talán legjobb filmjét, a Vampyros Lesbost. Franco, a dzsesszrajongó szemétfilmes több mint százötven filmet rendezett élete során, néha többet is egyszerre, volt közöttük kémfilm, horror, erotikus film, thriller, ezeknek a sajátos kutyuléka mondjuk vámpírokkal vagy zombikkal, mindezt gyakran zéró pénzből, olcsó megoldásokkal, többek között ezeknek is köszönhető technikai kényszermegoldásokkal, amelyek álomszerű, hipnotikus hangulatot eredményeztek. Franco ázsiója nőtt, nőtt, egészen addig, hogy már respektált művészként tartja számon nemcsak a horrorfilmes, hanem általában az európai filmes közeg, ennek pedig szép példája a budapesti vetítés is. A Vampyros Lesbos leírásából inkább ide kopizom ezt a mondatot, mert jobban leírja bárminél:
„A napfényes török riviérára érkező ifjú ügyvédnőt ellenállhatatlan vonzerő húzza megbízója, a titokzatos Karódy grófnő felé, aki régóta kísérti álmait: egy közös napfürdőzés és pár pohár bor után az ágyában találja magát, majd végzetes szerelemi viszonyt kezd a vámpírnővel, kiszakadva a hétköznapok fojtogató, elnyomó férfivilágából.”
Franco filmje egy pazar, női vámpírfilmes tematika részeként került a műsorba, itt lesz még a Vérkirálynő című, hatvanas évekbeli sci-fi és a Catherine Deneuve és David Bowie főszereplésével készült Az éhség is.
A Főnix nővérek bosszúja
A filmmaraton már eddig is sokat tett azért, hogy a laikusoknak valószínűleg egyszerűen repkedős-kardozós, pontos szakkifejezéssel wuxiák hagyományával megismertesse a hazai közösséget, hogy a köztudatban ne csak az egy szem Tigris és sárkány, esetleg még hozzácsapva a Hős és a Repülő tőrök klánja létezzen, hanem a műfaj gazdag öröksége is. A korábbi King Hu-rendezések után most még mélyebbre megy a válogatás, a család haláláért bosszút álló három nővér története egy kevésbé ismert, de minden jel szerint hasonlóan lenyűgöző lehet, mint az ismertebb példák. A Főnix nővérek bosszúja a szokásosan erős ázsiai válogatásban szerepel, amiben akad még melodráma és musical is.
Egy forradalom képei
Nem állítom, hogy 1989 óta nem volt olyan, hogy egyszerűen nincsen aktualitása a régióban elővenni bármikor a romániai forradalom eseményeit, inkább csak óvatosan kérdezem. Bár a választ tudom. Az osztrák Harun Farocki és a román Andrei Ujică nem sokkal a forradalom után, 1992-ben készítették el az elemző dokumentumfilmjüket, amiben amatőr archív felvételek, és főleg a helyi és nemzetközi média anyagaiból próbálják demonstrálni azt, hogyan és miként zajlottak a történések 1989 telén, a kolozsvári történésektől kezdve egészen a diktátor kivégzéséig. Nyers, analitikus, letaglózó, és mindig van annak egy furcsa, médiaformákon átívelő ereje, amikor tévéfelvételeket mozivásznon látunk.
A Dunánál
Magyar Bálint és Schiffer Pál 1987-ben leültettek pár dunapataji embert, hogy meséljék el az életüknek egy jelentős szakaszát, kifejezett figyelemmel arra, hogy mi történt 1956 októberében, és azok után a faluban. Például az történt, hogy megrengett az akkori hatalmasok ereje, és a faluban egy többszáz fős tömeg indult el forradalmi hangulatban leverni a helyi vörös csillagokat. Magyar és Schiffer a puhuló nyolcvanas évek vége felé, nem sokkal a rendszerváltás előtt beszéltet átlagos magyar embereket arról, hogy milyen is volt a forradalom. A filmet ráadásul 35mm-es filmről vetítik majd. Két másik filmet is meg lehet majd megnézni ilyen formátumról: a Hamu és gyémántot, illetve Tarr Béla Kárhozatát.
Angela továbbmegy
Radu Jude román filmrendező 2023-as, Ne várjatok túl sokat a világvégétől című szatírája a megannyi helyi kikacsintás ellenére önmagában is értékelhető, de van egy kikacsintás, amit maximum érezni tudunk, nem feltétlenül érteni. Ez pedig az, hogy a cselekményének nagy részében az Angela továbbmegy című román filmre reflektál, ami a szocialista Bukarestben mutatja be egy női taxisofőr mindennapjait. Angela fuvarozik, dolgozik, tévét néz, rumos teát iszik, és csak akkor történik valami az életével, amikor beül hozzá az autóba vendégnek Gyuri. Érdekes összehasonlítás lenne Grunwalsky Ferenc pár évvel később készült, Egy teljes nap című filmjével, amiben Nemcsák Károly alakít egy taxist, a Szomszédok Taki bácsiját inkább fel se hozzuk, úgy tűnik, hogy a szocializmus végén a taxisofőr jelentette azt a mesterséget, amivel a leginkább lehetett a társadalomról és annak változásairól beszélni.
Virradat
Ha bármikor Magyarországon moziba kerül egy némafilm, akkor annak általában van valami körítése is – élő zene, esetleg a szabadban, nyilvános helyen. Vannak filmek, amik adják magukat ehhez, de vannak olyanok, amiknek meg kell adni a módját. Az egyetemes filmtörténet egyik legjobb filmjének tartott Virradat ilyen, a némafilmes korszak utolsó nagy műve, F. W. Murnau (Nosferatu) már Hollywoodban készített majdnem hattyúdala. Murnau ugyan még forgatott filmeket utána, de 1931-ben, 42 éves korában autóbalesetben meghalt. A Virradat egy romantikus melodráma az egyszerű férfiről és a csábító, őt bűnre felbujtó nagyvárosi nőről, a történelem első Oscar-díj-átadóján három díjat is megkapott. Az, hogy egyáltalán fennmaradt, csodaszámba megy, Murnaunak több filmje is elveszett, a Virradat eredeti printje pedig szintén odaveszett, amikor a Fox stúdió raktára kigyulladt 1937-ben. Szerencsére a negatívból sikerült sokszorosítani.
A Budapesti Klasszikus Filmmaratont szeptember 15. és 20. között szervezik Budapesten. Minden infó megtalálható a fesztivál honlapján.
