Máté Gábor: A színház ilyen, régen a büfékben azon röhögtek, amiért ma büntetés jár
Máté Gábor, a Katona József Színház egykori igazgatója volt Veiszer Alinda vendége az Ördögkatlan fesztiválon szervezett beszélgetésen. A legutóbbi beszélgetésükről itt írtunk.
„Ott nem lehetsz beosztott, ahol te voltál a főnök” – mondja arról, hogy miért nem maradt a Katonánál azután, hogy leköszönt az igazgatói székből. Jelenleg négy különböző darabra készül rendezőként.
„Magamat miért fosszam meg attól a jó érzéstől, hogy nekem valaki örül?”
– teszi fel a kérdést, amikor szóba kerül az, hogy Nemcsák Károly még tavaly ősszel felhívta, hogy szeretné ha a József Attila Színházban rendezne. Az utóbbi tizenhat évről azt mondja, hogy megbocsátó, de nem felejt. Szerinte az volt meglepő az utóbbi időszakban, hogy mire ragadtatták magukat a kollégái, példaként azokat hozza fel, akik aláírták a nyílt levelet, ami támogatta a Színház és Filmművészeti Egyetem einstandolását. Volt olyan eset, amikor egy ilyen illetővel közösen kellett dolgoznia, de akkor távozott a helyzetből inkább.
„Eddig azt akarták, hogy kérjen bocsánatot. Mit csináljon még? Haljon meg?”
– reagálja arra, hogy Eszenyi Enikő rendezését levették a debreceni Csokonai Nemzeti Színház műsoráról. Szerinte nagy büntetés volt, hogy elvették tőle a Vígszínházat, a magyar színház nem annyira gazdag, hogy egy ekkora tehetséget elrugdosson a pályáról. Úgy látja, hogy a büntetése már megtörtént, a Vígszínházat már biztosan nem fogja vezetni. Úgy ítéli meg, hogy történt változás a magyar színházban, és az új generációk már ezt képviselik is. De szerinte minden értelmezés kérdése, a színházi közeg maga szüli meg ezt a fajta helyzetet, amiben a rendező ötlete érvényesül.
„Alig volt olyan színészi momentum az életemben, amibe szívesen belementem”
– mondja, példaként pedig azt mondja, amikor 65 éves korában meztelenül kellett színpadra állnia. Az, hogy belement, részéről csak az alázatról szólt. De a gondolatot azzal zárja, hogy a színház ilyen, régen a színházi büfékben azon röhögtek „boldogan”, amiért ma büntetés jár.
Máté elmondja azt is, hogy két évig járt pszichiáterhez azután, hogy kiderült: a Katona József Színházban kedvezményes jegyeket tudtak venni a Demokratikus Koalíció tagjai. Akkoriban kiborította az is, hogy nem tudott róla, és az is, amit az ügy után kapott, például hogy egy mémre került Gyurcsány Ferenccel, és ez a mém megjelent nyomtatásban is. „Akkor kívántam látni azt az embert, amikor a hátam közepét” – mondja a DK elnökéről, akit a beszélgetésben nem nevez meg. Sokáig pszichológiaellenesnek vallotta magát, úgy gondolta, hogy a színészi munkának az ajándéka, hogy majd egy olyan szerepben, a színpadon tudja feldolgozni a problémáit. Most már nem gondolkodik ilyen sarkosan a dologról.
Máté szerint egy ideig a NER alatt „anyagilag biztonságos” volt színházat vezetni, mert tudták a színházak, hogy mennyi pénz van, azt a pénzt pedig odaadták. A mostani rendszert mindenképpen újra kellene gondolni, de nem tudja pontosan megmondani, hogyan kellene.
Máté jelenleg Szegő Jánossal dolgozik a könyvén, ami a 15 év igazgatóságának történetét dolgozza fel a valódi naplói alapján. „Borzasztó állapotba tudok kerülni, a mai napig” – mondja azokról a tébolyokról, amikkel igazgatóként meg kellett küzdenie. Szerinte ő nem volt igazgatónak való, de mégis csinálta.
Veiszer Alinda beszélgetését havi díjért cserébeezen a felületen lehet megnézni.
