Máté Gábor: A Színművészetire bemenni sem tudok, fizikailag rosszul leszek tőle

Nem rossz, ami összeállt ebben az évben, és ez jó érzés – mondta Máté Gábor, a Katona József Színház leköszönő igazgatója Veiszer Alindának, és hozzátette: „nem mindegy, hogy nem egy behúzott farkú kutya kullog el.”

Tizenöt évig vezette a Katonát, a kezdetektől érezhető ellenszélben, ennek ellenére úgy érzi, sokáig nem volt rossz viszonya a fővárosi vezetéssel. „Sosem gondoltam magam balliberálisnak, csak a szó nem politikai értelmében” – mondta. Szerinte sosem kérdezték erről, de nem is egyszerű nyilatkozni róla, hiszen ezeknek a szavaknak más a valódi értelmük Magyarországon. „Virágozzék minden virág alapon vagyok liberális, baloldalinak kevésbé vallom magam, hiszen egy olyan korszakban nőttem fel, ahol ezek az eszmék összevisszaságban voltak” – fogalmazott. Egyúttal pedig nemzeti érzelműnek tartja magát, fontosak számára az ország sikerei, és az, hogy ennek az országnak alkot. „Gyerekkoromban a paplan alatt hallgattam az olimpiai játékokat a rádióban, és vigyázzban feküdtem, ha megszólalt a Himnusz.”

Úgy véli, a színházhoz való hozzáállása nem változott az elmúlt tizenöt évben. „Most is ugyanúgy állok neki a munkának, nem öncenzúrázok vagy cenzúrázok” – mondta. Előadásaiban is azért mutatja a keservesebb oldalát az életnek, mert nem szeretné, hogy ilyen legyen, javító szándékkal. Ezt a hozzáállást naivitásnak érzi. „Ha már egy előadás olyat kivált, hogy utána egy kávézóban két asztal is erről vitatkozik, majd egymással is beszélgetni kezdenek róla, ez azt jelenti, hogy a színház befolyásolhatja a gondolkodást.”

A műsorvezető kérdezte Máté Gábort a Babarczy Eszter Apám meghal című könyvében tárgyalt belső körről, ami Babarczy László körül alakult ki a kaposvári színházban. Máté Gáborra nagy befolyással volt az egykori rendező, színigazgató, nemcsak karrierjére, de magánéletére is.

„Ennél jobban fáj, hogy volt egy körön belüliség, ami fájt azoknak, akik nem voltak a körön belül” – mondta. Ma már úgy érzi, sok kollégájában lehetett rossz érzés, amiért minden sikert csak egy bizonyos színházi körön belül lehetett elérni. Feltette magának a kérdést, máshogy alakult volna-e az ő sorsa, ha nem Kaposvárra kerül, és nem Babarczy közelében kezdi a pályáját.

Elfogadja, hogy ez a helyzet akár elvezethetett az SZFE széteséséig, hiszen lehetett emberekben olyan sértés, fájdalom, ami ide futott ki. „Elgondolkodtatott, hogy ebben az értelemben a bűn része vagyok-e, hiszen kitüntetett művésze voltam ennek az időszaknak.”

Szerinte a Katonában nem volt ehhez hasonló „körön belüliség”, de amikor ő odakerült, nagyon nehéz volt kiküzdeni magának, hogy elfogadják. Saját megítélése szerint jó ideig nem játszott jól, és volt olyan, aki tehetségtelennek tartotta őt. „Ez nem a belterjesség miatt van így, hanem mert mindenkinek más tetszik.”

A beszélgetés során hosszan tárgyalták azt, milyen volt Zsámbéki Gábortól átvenni a színház vezetését. „Egy szolgálat volt. Ilyen típus vagyok, a véremben van, hogy ott állok, és szolgálom a Jóistent – ez ebben az esetben a Katona” – mondta Máté. Szerinte úgy vezette a színházat, hogy a megelőző időszak meghatározó embereivel továbbra is együtt gondolkodott.

„A mai színház átalakít. Én meg akarom fejteni, mit akart az író több száz éve, és azt próbálom a mai kornak megmutatni, mennyire érvényes ma is. A mai színházcsinálók sokkal inkább eldobják ezeket a dolgokat” – mondta, és hozzátette, azért jön el a Katonából, hogy hagyja őket érvényesülni, mutassák meg, milyen az új színház.

Rendez, de nem játszik

Színpadi szerepeket nem tervez vállalni már, mert fél a színpadon. A szövegtanulás óriási teherré vált számára a színház igazgatása mellett, és közben elkezdte nem szeretni magát. Egy hosszabb monológ közben ébredt rá, hogy mennyi feszültséget okoz neki mindez, és hogy akár abba is hagyhatja. „Ez hiúsági ügy. Az is, hogy elkezdtem, és az is, ha befejezem.”

A rendezést azonban folytatja, előbb a Pesti Színházban, majd Szolnokon fogja színpadra vinni Bíró Zsombor Aurél új darabját. „Ameddig tudok adni valamit a kollégáimnak, addig tovább dolgozom.”

A tanítást sem tervezi folytatni. „A Színművészetire bemenni sem tudok, fizikailag rosszul leszek tőle, ha arra megy a 7-es busz, elfordulok.” Úgy véli, a tanítással is meg kell állni egyszer, mert a generációk egyre távolabb kerülnek egymástól, még azelőtt kell abbahagyni, hogy kövületnek számítson az ember. „A színházcsinálás és a tanítás is összefonódik a szexussal, egy vénember pedig már nem tud vágyat kelteni.”

A műsorvezető a színigazgató pályájának két drámai pontját emelte ki. Az egyik A bajnok című 2016-os előadás (Pintér Béla rendezése), amiről Máté Gábor úgy véli, az akkori Index egyik újságírója jelentette fel az előadást a premier napján, ebből lett balhé (az akkori Index a Telexet 2020-ban alapító újságírók volt munkahelye – a szerk.). Szerinte nem kellett volna megírni, kikről szólhatott A bajnok, mert az általánosabb érvényű dolgokról beszélt valójában.

A másik kiemelt drámai pont Gothár Péter elbocsátásának ügye volt. Szerinte ilyen esetekről nem egy igazgatónak kellene döntenie, hanem egy külsős etikai bizottságnak, akinek azt is meg kéne határoznia, hogy a büntetés meddig tartson. Ez egy szörnyű időszak volt, amit terápiában oldott fel – mondta.

Az eset óta senkit nem ölel meg a színházban, pedig valójában úgy véli, ezek a gesztusok fontos részei a kommunikációnak. „Ha azt mondod valakinek, hogy jó, az nem elég, néha fel kellene rohanni a színpadra és összecsókolgatni a színészt, mert olyat látsz, amire nincsenek szavak. És ez nemtől független” – magyarázta.

A beszélgetés végén szóba került még a színházak drágulása és az, hogy vajon ez kiszorít-e egy társadalmi réteget a kultúrából, valamint arról is szó esett, hogy milyen, ha egy színész politikai szerepet vállal.

Veiszer Alinda beszélgetését havi díjért cserébe ezen a felületen lehet megnézni.