Joyce Carol Oates nem hagyta szó nélkül az Odüsszeia fordítójának „gőgös felsőbbrendűséggel” írt kritikáját
Ki gondolta volna, hogy az Odüsszeia bemutatója után pont az irodalom részéről jönnek majd a legérdekesebb vélemények? Miután a pár éve új fordítást készítő Emily Wilson leírta a véleményét Nolan filmadaptációjáról, Joyce Carol Oates is beszállt a diskurzusba, és a filmmel ellentétben neki Wilson véleményével voltak problémái.
Wilson azt írta egyébként elég szórakoztató kritikájában, hogy Christopher Nolan helyében szégyellte volna magát, ha az Odüsszeia filmváltozatát ő írta volna. Christopher Nolan egyedül írta a film forgatókönyvét, ami Wilson szerint hiba volt. A fordító kritizálta a narratív szerkezetet, a mélység hiányát, a kor és a világ megidézésének gyengeségeit, a látványközpontúságot, de elismerte, hogy hálás neki, amiért emberek tömegét fogja olvasásra ösztönözni. Wilson véleményéről itt írtunk bővebben, de fontos elmondani, hogy az ő változatából maga Nolan is felhasznált egy részletet.
A 88 éves Joyce Carol Oates, többek között olyan könyvek szerzője, mint a Szöszi, a Megtört szívek balladája, vagy az Ők, sosem szokta véka alá rejteni a véleményét, főleg X-en, ahol a mai napig hihetetlenül aktív. Oates egy másik felhasználóra reagálva írta le a véleményét Wilson kritikájáról. Az írónő szerint Wilson „gőgös felsőbbrendűsége” rossz szájízt hagy maga után, és a nyers stílusa a MAGA-emberekre emlékezteti őt, amikor a tőlük eltérő véleményen lévőket támadják.
Oates különösnek tartja ezt a hozzáállást, mert szerinte „feltételezhetően minden fordítás szubjektív, és nem egyenlő az eredeti szöveggel”. Szerinte annak, aki a szöveg felé hű kíván lenni, több tisztelettel kell hozzáállnia azokhoz, akik szintén jó szándékkal nyúlnak ahhoz a szöveghez.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Wilson nem kizárólag fordító, hanem kritikusként is aktív.
Oates egy másik bejegyzésben arról is ír, hogy Wilson fordítása feltételezhetően azért készült, hogy megfeleljen annak a közönség igényének, ami a YA (young adult, fiatal felnőttek számára készült) könyvek nyelvezetéhez és kisebb szókincséhez van szokva, hogy könnyebb legyen eladni azt a középiskolásoknak. De szerinte ezzel nincsen semmi baj, egy költőibb, emelkedett nyelv korlátozza egy mű elérését.
Oates amúgy kifejezetten ajánlja Nolan filmjét, illetve az 1997-es tévés változatot is Armand Assante főszereplésével. Szerinte egyáltalán nem baj az, ha Nolan vagy bárki más egy klasszikus hőst a saját ötletei szerint dolgoz fel.
