Béres Attila: Az Operettszínház vezetése dilettáns, ezt bátran bemondom, pereljetek be
Annál már bölcsebb, hogy különösebben ambicionáljon dolgokat, de ha kiírnának egy pályázatot a Nemzeti Színház vezérigazgatói pozíciójára, azt nem állítja, hogy nem indulna el rajta. Ezt mondta Veiszer Alinda kérdésére Béres Attila rendező, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója.
Béres tizenkét éve igazgatja a miskolci színházat, amelyik egyike annak a néhány vidéki magyar színháznak, amely a közönség körében is népszerű és a kritika is elismeri – sőt, a szakma jelenleg az egyik legjobb hazai kőszínháznak tartja. Béres korábban számos hazai és határon túli színházban rendezett, köztük Pécsen és Szombathelyen, a Tháliában és a Budapesti Operettszínházban, valamint a Jordán Tamás-igazgatta Nemzeti Színházban.
A vezető szerint a nemzeti státusz nem az intézménynek vagy a szakmának, hanem a városlakóknak fontos, mert része az identitásuknak. A nemzeti színház fogalmát viszont szerinte sem egyszerű definiálni, és Béres úgy látja, a kormánynak azt kellene eldöntenie, hogy milyen funkciót szán a Nemzetinek: az országimázs részének gondolja, amely az előadásait utaztatja külföldre vagy a kortárs és a klasszikus drámairodalmat erősítené vele. Béres utóbbira szavazna, amit kiegészítene progresszívebb színházesztétikai kísérletezéssel, hogy például
„Bodó Viktor minden kötöttség nélkül megcsinálhassa azt az előadást, amiről álmodik, és mögötte ott legyen a pénz, paripa, fegyver”.
Béres Attila azt mondta, Miskolcon is végiggyűrték az előző rendszert, és ellenszélben is próbáltak megalkuvás-mentesen dolgozni. A rendező nemrég elkísérte a Magyar Színházi Társaság (MSZT) vezetőjét, Bodor Johannát egy találkozóra Nagy Ervin kulturális államtitkárral, amiről konkrétumokat nem árulhatott el, de a megbeszélést pozitívnak nevezte. Úgy látja, a kormányzat nyitott azokra a felvetésekre, amelyeket a MSZT az elmúlt időszakban kidolgozott.
A miskolci igazgató a színháza négy másik vezetőjével korábban egy nyílt levelet is megfogalmazott, amelyben többek közt a megosztottság felszámolására tettek javaslatokat. Béresék egyetlen szakmai szervezetre, egyetlen egyetemre és egyetlen művészeti akadémiára redukálnák a jelenlegi, jellemzően politikai okokból duplázott intézményeket.
„Ebben az országban azt történt, hogy amit nem tudtak kisajátítani, abból létrehoztak egy másikat. Egy politikai alapon szerveződő társaságnak nincs legitimációja”
– utalt a Vidnyánszky Attila által alapított Magyar Teátrumi Társaságra.
Béres szerint minden alkalommal, amikor felmerült, hogy mégis könnyebb lenne az életük, ha belépnének Vidnyánszkyék társaságába, akadt „két okos ember”, aki erről lebeszélte, és helyette inkább csatlakoztak az Európai Színházi Unióhoz. És nincs szükség a Magyar Művészeti Akadémiára sem Béres szerint, annak költségvetését is a jelenleg vele párhuzamosan működő, Széchenyi Művészeti Akadémiának adná.
Az igazgató emellett átvilágításokat szorgalmazna az állami színházakban, például szívesen megnézné, az MVM Dómban egy alkalommal megtartott Dankó Pista operettelőadásnál hogyan alakult a befektetett pénz és a nézőszám ár-érték aránya. A beszélgetés egy későbbi pontján úgy fogalmazott:
„az Operettszínház vezetése szerintem dilettáns, ezt bátran bemondom, pereljetek be”
– kritizálta Kiss-B. Atilla szakmaiságát.
Béres Attila Marosvásárhelyen született, a gyerek- és fiatalkorát Erdélyben töltötte, és azt mondta: Magyarország elmúlt 16 éve egyre inkább hasonlított ahhoz, amit Romániában 1989 előtt megélt. Felidézte, hogy Nicolae Ceaușescu bukása után hasonlóan sötétült el a román televízió is, mint a napokban a magyar. Majd a korábbi kormánypárt erdélyi támogatóiról azt mondta:
„Fájdalmas volt nézni, hogy emberek, akár a barátaid, milyen vakhitben éltek, és nem látták, hogy a Fidesz által épített rendszer mennyivel több hasonlóságot mutat a Ceaușescu-diktatúrával, mint amennyi különbség van köztük.”
A teljes beszélgetést jelképes havi díjért cserébe ezen a linken lehet megnézni.
