Bodor Ádám beállt Krasznahorkai mögé: A magyar kultúra felét kivéreztették

Krasznahorkai László csütörtök este hatalmas visszhangot kiváltó Facebook-bejegyzésben jelentette be, hogy nem hajlandó elfogadni a Nemzet Művésze elismerést. A magyar kulturális életet kettészakító, egymással hadban álló táborok méltatlan és provinciális állapotát bírálta szövegében.

A nemrégiben kilencvenedik életévét betöltött Bodor Ádám, akivel idén februárban közölt a Transtelex születésnapi nagyinterjút, megkeresésünkre habozás nélkül szolidaritást vállalt szerzőtársával. Az író egyébként egyszerre tagja a Magyar Művészeti Akadémiának és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának, ráadásul korábban a Nemzet Művésze címet is megkapta, tehát gyakorlatilag egyszemélyben testesíti meg azt az egységet, amelynek hiányát Krasznahorkai számonkéri az írótársakon. Bodor, akit több évtizedes barátság fűz Krasznahorkaihoz, kérésünkre elmesélte, hogyan lett MMA-tag, és azt is elmondta, hogyan látja ő maga a helyzetet.

„Én Lacival teljes mértékben egyetértek” – mondta Bodor Ádám rögtön az elején, hozzátéve, hogy már amúgy is tervezte, hogy megszólal az ügyben, mert „régóta gyűlik bennem a mondanivaló a témával kapcsolatban”.

Az író szerint tarthatatlan, hogy hiába zajlott le közel három hónapja a választás, a Magyar Művészeti Akadémia úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Semmiféleképpen nem reagál arra, hogy itt évekig milyen áldatlan légkör határozta meg a kulturális életet, és nem tesz észlelhető gesztusokat a másik oldal felé, amelyet a hatalom kiszorított, ellehetetlenített.

„Meggyőződésem, hogy az általam tisztelt Makovecz Imrének szerencsétlen pillanata volt, amikor az akadémia alapítása eszébe jutott. Az ötletre azonnal rátelepedett a politikum. Ennek a kisajátításnak az lehetett az oka, hogy Makovecz a nemzeti karakterű művészet gondolatát és az azt megillető kiváltságot (?) belekeverte az intézményalapításba, hogy ezáltal a nemzeti oldal társadalmi pozícióit erősítse. Nem tudta, mit tesz…”

Saját bekerülését az akadémiába Bodor rendhagyónak tartja, hiszen mint felidézte, fiatalkora óta köztudottan liberális szemléletű író volt, de leginkább a szakmai hagyományoktól idegen térségekben gondolkodott, emiatt a rendszerváltást követő irodalmi közélet domináns közegében sem kereste helyét. Szélsőséges körökben idegennek is tekintették. Amikor aztán 2019-ben megkapta a Nemzet Művésze címet, a szabályok szerint automatikusan felvették az MMA soraiba. Magát a Nemzet Művésze jelölést egyébként azért fogadta el, mert a döntéshozók pontosan tudták, hogy kicsoda és mit képvisel, ennek ellenére jelölték, így a megtisztelő gesztust értékelte, annál is inkább, mert a Magyar Művészeti Akadémiának számtalan arra érdemes és tiszteletreméltó tagjával röstellkedés nélkül máig vállalja a közösséget.

Ugyanakkor határozottan úgy látja, hogy az elmúlt évtized kulturális politikája mély sebeket ejtett az egész kulturális életen. Az elmúlt évtizedben a magyar szellemi élet majd egész területén méltánytalan állapotok uralkodtak, a művészi autonómia fogalma kiüresedett, a magyar kultúra felét kivéreztették, elvonták a forrásokat a Széchenyi Akadémiától, a Szépírók Társaságától és sok más irodalmi, művészeti szerveződéstől, mondta.

„A kultúrát illetően botrányosan megalázó állapottal szembesültünk, amelyre nem tudok példát a háború utáni Európában, folytatta. A kommunizmusban, ha eltekintünk a cenzúra és az ellenőrzés mindenre kiterjedő gyakorlatától, már-már több figyelem illette az írókat, egzisztenciálisan ritkán kerültek útszélre, némileg megmaradt a szakma presztízse, a hatalom, ha már nem tudta a maga oldalára csalogatni ezt a »gyanús« társaságot, hogy csendben tartsa, jól felfogott érdekében támogatásokkal igyekezett megtűrni, ezáltal kordában tartani.”

Bodor Ádám szerint annak ellenére, hogy már hónapok teltek el a választások óta, nem látszik egyértelmű irányváltás. „Sajnos a jelenlegi kulturális kormányzat részéről sem érzékelem, hogy gondjai homlokterében állna az egész művelődésünket sújtó megosztottság mielőbbi feloldásának feladata, amely a művésztársadalom jogos elvárásai között is a legsürgősebb. Az árkok mielőbbi betömésére várunk, a két oldal közötti megbékélésnél ma alig van fontosabb.”