Krasznahorkai László nem fogadja el a Nemzet Művésze elismerést

„Amíg nem történik meg, hogy gyöngeségeinken felülemelkedve ez az áldatlan állapot megváltozik, nem vagyok képes elfogadni ezt a mindannyiunk számára megtisztelő címet” – írja Facebook-oldalán közzétett bejegyzése végén Krasznahorkai László Nobel-díjas író, aki arra a kérdésre reagált, hogy elfogadná, ha a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) jelölné a Nemzet Művésze elismerésre.

Krasznahorkai azt írja, hogy „mindannyian tisztában vagyunk azzal az áldatlan helyzettel, amely egy egymással hadban álló, történelmi egyet nem értéssel megvert művészeti életet jellemzi Magyarországon. A MMA olyan tagjai, mint – hanyagul idézve a neveket – Bodor Ádám, Tandori Dezső, Baráti Kristóf, Bereményi Géza, Cserhalmi György, Deim Pál, Dobai Péter, Erdélyi Zsuzsanna, Grendel Lajos, Haumann Péter, Kányádi Sándor, Karácsony Gábor, Kósa Ferenc, Lakner László, Oravecz Imre, Ránki Dezső, Rost Andrea, Sánta Ferenc, Sára Sándor, Sass Szilvia, Sebestyén Márta, Sebő Ferenc, Szilágyi István, Szörényi László, Tóth János, Vásáry Tamás”.

Majd így folytatja az író: „míg a másik oldalon a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiánál velem együtt Ascher Tamás, Bodor Ádám, Cseres Tibor, Enyedi Ildikó, Esterházy Péter, Eötvös Péter, Fábri Zoltán, Ferge Zsuzsa, Gábor Miklós, Gothár Péter, Haimann György, Határ Győző, Hegedűs D. Géza, Lucian Hervé, Ted Hughes, Jancsó Miklós, Jeney Zoltán, Jordán Tamás, Juhász Ferenc, Kertész Imre, Kocsis Zoltán, Kosáry Domokos, Kovács András Ferenc, Kurtág György, Lakner László, Ligeti György, Mándy Iván, Mészöly Miklós, Nádas Péter, Nádasdy Ádám, Nádler István, Nemes Nagy Ágnes, Parti Nagy Lajos, Pintér Béla, Thomas Pynchon, Szabó István, Szőts István, Takács Zsuzsa, Tandori Dezső, Tarr Béla, Tolnai Ottó, Vas István, Zsámbéki Gábor” – zárja felsorolását.

„Nos, ezek a nagy művészek hogy kerülhettek egymástól ekkora távolságra?!?!? Külön táborokba? Egyáltalán hogy kerültek táborokba? Nem inkább a Magyar Olümposzon kellene lenniük? Nektárt szopogatva együtt?!”

– kérdezte Krasznahorkai. „Nincs köztük semmi, ami összefűzi őket?!?! A választ mindannyian tudjuk. Ami összefűzi őket, az a rang, amit csak a legjobbak adhattak a magyar kultúrának. És önmaguknak” – írta.

Krasznahorkai úgy fogalmazott, hogy „amennyiben a Nemzet művészeinek listáját nézem, amiről az MMA dönt, és ha azt látom, hogy akárcsak egy kitüntetett is a másik oldalról érkezett, márpedig egynél sokkal több található azon a listán, akkor csak bennem merül fel, hogy van itt valami nagyon rég elhomályosított, nagyon megalázó összefüggés?! Hogy van valami, ami egész egyszerűen felülírja ezt a beteg, rothadt, animális, piszkosul provinciális elkülönülést?!”

Az író szerint ez áldatlan állapot. Itt jelezte, hogy amíg nem történik meg, hogy „gyöngeségeinken felülemelkedve ez az áldatlan állapot megváltozik, addig nem vagyok képes elfogadni ezt a mindannyiunk számára megtisztelő címet”. Bejegyzését azzal zárta, hogy „annyira szomorú vagyok, hogy ezt kell mondanom!”