A svájci Bázelben megrendezett Art Basel évtizedek óta a nemzetközi műkereskedelem egyik legfontosabb eseménye. A vásár nem csupán kiállítás, hanem a globális piac egyik legfontosabb találkozóhelye is, ahol galériák, gyűjtők, kurátorok és múzeumi szakemberek mérik fel az aktuális trendeket. A vasárnap zárult eseményen idén 43 ország közel háromszáz galériája vett részt, írja az Artforum.
A vásár legnagyobb nyilvánosságot kapott eladása Pablo Picasso 1963-ban készült Le peintre et son modèle dans un paysage című festménye volt. A művet a Hauser & Wirth galéria kínálta, és 35 millió dolláros (kb. 11 milliárd forintos) áron talált vevőre. A tranzakció nemcsak a vásár legmagasabb ismert összege volt, hanem jól jelezte azt is, hogy a 20. századi mesterek iránti kereslet továbbra sem csökken.
A Picasso-mű körüli érdeklődés tehát nem számított meglepetésnek. Az utóbbi időben a legmagasabb kategóriájú alkotások piacán gyakran éppen azok a munkák bizonyulnak a legkeresettebbnek, amelyek egyszerre ritkák, múzeumi minőségűek és könnyen elhelyezhetők jelentős magángyűjteményekben vagy intézményekben.
A legnagyobb eladások között szerepelt Gerhard Richter egyik absztrakt festménye is. Az Abstraktes Bild (940-7) című, 2015-ben készült alkotás 20 millió dollárért (kb 6,2 milliárd forint) kelt el, ami ismét megerősítette a német művész kiemelkedő pozícióját a nemzetközi piacon. Richter neve régóta különleges helyet foglal el a gyűjtők körében. Művei egyszerre kapcsolódnak a háború utáni európai festészet hagyományaihoz és a kortárs művészet világához, ezért a múzeumok és a magángyűjtők számára egyaránt stratégiai jelentőségű szerzeménynek számítanak.
Az idei vásár egyik legtöbbet emlegetett alkotója David Hockney volt. A brit művész júniusi halála után természetes módon megnőtt az érdeklődés életműve iránt, ami Bázelben is érezhető volt. Hockney esetében ráadásul egy olyan művészről van szó, akinek munkái már életében is a világ legdrágább kortárs alkotásai közé tartoztak. Bázelben most a GRAY galéria két jelentős Hockney-munkát értékesített: a Studio Interior #2 című festményt 8,5 millió dollárért (kb. 2,6 milliárd forint), míg egy iPaden készült alkotást 650 ezer dollárért (kb. 200 millió forint).
Bár a figyelem természetesen a nyolcjegyű dollárösszegekre irányult, a vásár szervezői szerint az eladások széles ársávban zajlottak. A néhány ezer dolláros munkáktól a több tízmilliós mesterművekig számos kategóriában születtek üzletek. Az első napokban olyan alkotók munkái is jelentős összegekért keltek el, mint Willem de Kooning, Louise Bourgeois, Helen Frankenthaler vagy Cy Twombly.
Ez azért fontos jelzés, mert a műtárgypiac elemzői az elmúlt időszakban többször felhívták a figyelmet arra, hogy a kereslet egyre koncentráltabbá válik. A bázeli eredmények ugyanakkor arra utalnak, hogy nem csupán a legfelső árkategória működik, hanem a középszegmensben is van aktivitás.
„Végre úgy tűnik, hogy a művészeti piac stabilabb alapokra talál, a gyűjtők pedig a trendek és a spekuláció helyett egyre inkább olyan műveket vásárolnak, amelyek komolyan foglalkoznak fontos eszmékkel, és átgondolt módon tükrözik jelen korunkat” – mondta Wendy Olsoff, a PPOW galéria társalapítója. Szerinte azok a galériák is egyre inkább elismerést nyernek, amelyek következetesen, meggyőződéssel és világos szemlélettel álltak ki a sokszínű hangok mellett. Végső soron ezek azok a terek, ahol a radikális kultúrák megszületnek, fejlődnek és láthatóvá válnak, mindenki szeme előtt, tette hozzá.
