Romsics Ignác: Az a jó köztársasági elnök, akinek van önsúlya. Ki tudott Sulyok Tamásról vagy Novák Katalinról előtte?

„Lehetséges, hogy a magyar nép pszichéjének jobban megfelel, hogy egy erős köztársasági elnök van, akiben bízik, akiben hisz, aki visszahívható esetleg, de ezt soha nem próbáltuk ki” – mondta Romsics Ignác történész Veiszer Alinda e heti műsorának vendégeként.

A beszélgetés, ahogy a műsorvezető fogalmazott, „elég aktuális, de mégis történeti a témával, a köztársasági elnöki hivatal szerepével” kezdődött. A műsor első részében főként a pozíció hazai történetéről, Horthy Miklós és Tildy Zoltán szerepéről beszélgettek, majd Romsics azt mondta, a kérdés az, hogy a népszuverenitásnak ki vagy mi a letéteményese. Ha a parlament és a parlamentet tartjuk fő aktornak a törvényhozás folyamatában és a miniszterelnököt a végrehajtásban, akkor a köztársasági elnöknek reprezentatív jogai vannak. De ha van egy elnöki rendszer, mint például Franciaországban, akkor a köztársasági elnök a végrehajtásban jelentős szerepet tölt be. Ez döntés kérdése, mondta a történész.

Mint ahogy az is döntés kérdése, hogy a köztársasági elnök személyéről a parlament dönt, vagy közvetlen szavazással választják meg. A történész megemlítette, hogy erről 1945-ben és 1989-ben is széles körű társadalmi vita folyt. 1945-ben a Gallup közvélemény-kutatása azt mutatta, hogy az ország többsége azt szeretné, ha ők dönthetnék el, ki legyen a köztársasági elnök – ezzel szemben mégis az országgyűlési képviselők döntöttek, ők Tildy Zoltán kisgazda politikust választották. 1989 nyarán és őszén pedig heteken át tárgyaltak arról, hogy milyen legyen az új Magyarország politikai struktúrája. Az nem volt kérdés, hogy nem királyság, hanem köztársaság lesz. Arról, hogy az utóbbi személyét ki válassza meg, óriási vita volt, de mivel Pozsgay Imre államminiszter rendkívül népszerű volt, nem akarták, hogy a nép szavazzon a kérdésről, mondta Romsics.

Miután a műsorvezető és a történész egyetértettek abban, hogy a rendszerváltás után a köztársasági elnöki pozíció kiüresedett, Veiszer azt kérdezte Romsicstól, „van-e értelme egy köztársasági elnöknek ma Magyarországon”. Lehetne, lehet értelme, felelte a történész, majd így folytatta:

„Azt gondolom, hogy az a jó köztársasági elnök, akinek van önsúlya. Aki nem attól kap tekintélyt, hogy őt megszavazzák, hanem anélkül is valaki, tehát anélkül is tudják róla, hogy ő kicsoda, és egyfajta konszenzus övezi a személyét. Mondja meg, hogy ki tudott Sulyok Tamásról vagy Novák Katalinról előtte! Schmitt Pálról azért tudták, mert reggel ő tornászott a családjával a televízióban.”

És azért, mert olimpikon, népszerű sportoló, tette hozzá a műsorvezető. Az ismerte, aki követte a sportot, én a reggeli tornából ismertem őt, válaszolt Romsics. A műsorvezető felvetésére, miszerint ebben azért van egy kis gonoszság, Romsics azt mondta: „lehet, hogy van benne gonoszság”, majd Kodály Zoltánt hozta fel példának, akit nem kellett bemutatni senkinek se itthon, se a világnak, és az erkölcsi integritása is adott volt. Hozzátette, hogy most is biztosan lehet ilyen személyeket találni, de ha ezt a személyt a parlament választja ki a saját hívei közül, „olyanokat, akiről a többség meg van győződve arról, hogy úgyis azt teszi majd, amit én gondolok, az nem lehet más, mint egy dísz”.

„Egyszer az életben meg lehetne kérdezni a magyar népet, hogy mit gondol erről” – tette hozzá Romsics.

Újra hangsúlyozta, hogy szerinte olyan köztársasági elnökre lenne szükség, aki az autoritását nem a parlamenttől kapja, hanem azt az életműve biztosítja, de szerinte ez a parlamenti többség számára egy kockázat. Szerinte a magyar társadalom nagyon megosztottá vált az elmúlt évtizedekben, meg kéne találni azt az embert, akit mindkét oldal magáénak tud tekinteni, és elhinnék róla, hogy az ország javát akarja, nem pedig egy politikai párt akaratát szeretné érvényesíteni.

A történész a műsorvezető kérdésére azt válaszolta, hogy ha tanácsot adhatna egy köztársasági elnöknek azzal kapcsolatban, hogy miről beszéljen a megválasztásakor, akkor azt mondaná: a nemzet egységéről, a nemzet egységének helyreállításáról. „Ha el is választanak bennünket – és elválasztanak – meggyőződésbeli különbségek, ettől függetlenül valamennyien magyarok vagyunk, és remélhetőleg valamennyien demokráciát akarunk.”

Veiszer a beszélgetés vége felé megkérdezte a történészt, ő maga elvállalná-e a pozíciót. Romsics határozott nemmel válaszolt. Azt mondta, nem lenne jelölt, nem lenne alkalmas, mert egyrészt, „öreg”, másrészt nem rendelkezik olyan társadalmi és politikai beágyazottsággal, amire mindehhez szükség van. Ő legjobban a tanítványaival érzi magát, és politikusokkal se az egyik, se a másik oldalon nem volt kapcsolata. Kivéve Gyurcsány Ferencet, tette hozzá gyorsan. A másik ok, hogy az emberi konfliktusokat nehezen tűri, „elég lobbanékony vagyok, még ha ez itt nem is mutatkozik meg” – tette hozzá. „És ha valamit igazságtalanságnak vagy jogtalannak érzek, akkor indulatba tudok jönni. Egy köztársasági elnöknek mérsékletre kell inteni. Nem nekem való, nem olyan habitus vagyok, fel sem merül, az egész életemet könyvek között töltöttem.”

A műsorban szó esett még az állami emlékezetpolitika torzításairól, 1956 átértékeléséről, Trianon okairól, arról, hogy miért kellene többet beszélnünk Horthy és Kádár szerepéről, valamint Romsics nemrég megjelent könyvéről is beszéltek.

A teljes beszélgetést havi díjért cserébe ezen a linken lehet megnézni.