Menekülne a valóságból? Ezeket a színházi előadásokat ajánljuk a választás napjára
Április 12-én este az ország jelentős része valamilyen képernyőre tapadva fogja figyelni, hogyan alakulnak a választási eredmények. De egészen biztos lesznek olyanok is, akik ha tehetnék, legalább erre az egy napra elbújnának egy kő alá, hogy végre ne kelljen semmilyen politikai/gazdasági/társadalmi válsággal, elszabadult választási kampánnyal, kémbotránnyal, háborúval foglalkozniuk. Ez is, az is teljesen érthető és felelős választópolgári magatartás lenne.
Ha fizikailag nehéz is lenne bebújni egy kő alá, szerencsére a színházak azoknak is kínálnak alternatívákat, akik a vasárnap estéjüket nem eredményvárókon szeretnék tölteni. Ebben a cikkben olyan budapesti előadásokat gyűjtöttünk össze, amelyeket jó szívvel ajánlunk a közéletből kicsit kicsekkolni vágyó, de az állampolgári kíváncsiságukat teljesen nem levetkőzni kívánóknak – és még jegyet is lehet rájuk kapni.
Az Örkény Színház új játszóhelyen, az erre a célra felújított Merlinben mutatta be március végén az Országkóruscímű előadást, amely egy különleges közösségi kísérlet. Két részből áll: az első Kiss-Végh Emőke A remény című kamaradarabja, a második egy állampolgári színházi előadás. Vállaljunk-e gyereket Magyarországon, vagy nem? Ha igen, hogyan? Mikor? Kivel? Miért? Miért nem? A remény karakterei nem tudnak döntést hozni: nem azért nem születik gyerekük, mert nem akarnak, és nem azért születik, mert akartak. Ettől is, attól is, szenvednek. Az Országkórus tagjai ennél színesebb országot mutatnak be, olyat, ahol ezerféle döntéshelyzetből, kényszerből, kitartásból, szerelemből, vágyból születik vagy nem születik ezerféle család. Amiben egyetértenek: olyan országban szeretnének élni, ahol jól lehet megszületni, jól lehet meghalni, és a kettő között sem annyira rossz lenni. A választás napján délután háromtól játsszák az előadást, a vége után még pont be lehet kapcsolódni az eredményvárásba is.
Nem meglepő, hogy a Pintér Béla és Társulata a Kabukit tűzte műsorra április 12-én az Átriumban. A Kabukit tavaly novemberben mutatták be, a bemutatót minibotrány is kísérte, ami még inkább felhangosította a darab üzenetét: ebben az országban megőrülni is teljesen normális dolog. A Kabukiban semmi sem az, aminek látszik. A thai múzeum valójában tájmúzeum. A thaiföldi maszk valójában japán. Hatvanpuszta Hetvenmező, a zebrák csíkos lovak, a középső tartomány ura a sógun. Petőfi Sándor valójában Szabadszálláson született, és József Attila volt a mestere. Vagy fordítva. Csányi Miklós tájmúzeum-igazgató valójában Csúnya Miska, a csendőrök által agyonvert 19. századi betyár. Vagy fordítva. Vagy sehogy se. Pintér Béla bravúrja, hogy egyszerre tudunk nevetni és borzongani, szórakozni a szamuráj-betyárok kalandjain, együttérezni Csányi Miklós mélyen emberi tragédiájával, és könnyezni a 2026-os magyar valóság legkeserűbb Nemzeti dal adaptációján – írtuk kritikánkban.
Mikor fordult elő Magyarországon utoljára, hogy két nő versengett egymással a miniszterelnöki székért? Ha versengtek is, komolyan vehető közelségbe nem kerültek hozzá. A világtörténelem szerencsére ennél sokszínűbb, I. Erzsébet az angol, Stuart Mária a skót trónt foglalta el egy időben. De két hatalmi pozícióban lévő nőnek nincs hely egy olyan világban, amit a férfiak akarnak irányítani. A Stuart Mária Mária bebörtönzésének végnapjait meséli el. „A börtön szűk, a vád hamis, az ítélet halálos. A rang kötelez, a nép követel, az érdekek kényszerítenek. Az egyiknek halnia, a másiknak ölnie kell” – olvasható a Stúdió K 2024-es előadásának ajánlójában. A politika világa durva és veszélyes, a hatalom férfimarokban tartása a nők védelmében történik – ez volt Orbán Viktor üzenete 2015-ben, amikor azt fejtegette, miért nem engedne a politika csúcsára nőket. Több száz év, semmi változás, a Stuart Mária kegyetlen képet mutat a mai hatalmi viszonyokról is.
Ha valakinek nem elég több száz évvel visszautazni az időben, hogy elmeneküljön a jelen elől, utazhat több ezerre is. Legalábbis ezt hiheti az Oidipusz címe alapján, de figyelem, ha nem olvassa el figyelmesen a színlapot, csalódni fog! A Radnóti 2024-es előadása alapját ugyanis nem Szophoklész drámája, hanem Robert Icke kortárs átirata adja. Icke darabjában Oidipusz miniszterelnök-jelölt, aki a választás estéjén az idillinek tűnő családjával együtt várja az eredményt a pártja kampányirodájában. Minden jel arra mutat, hogy Oidipusz nyerni fog – amikor a csontvázak elkezdenek kidőlni a szekrényből. Hiába csomagolták kortárs díszletbe az Oidipuszt, a mítosz nem változott. A nyugati kultúrkör egyik legmegrázóbb tragédiájában az összetartó család, a mindent elsöprő szerelem omlik össze. Darabjai a generációs bűnök súlya alatt összeroppanó férfi vállaira hullanak. Oidipusz jó államférfi. Lett volna.
De la Mare államtitkár úr korrupt. Kedvére válogat a feltörekvő tisztviselők nőrokonai között, a szolgáltatásért pedig előléptetéssel fizet. Az államtitkár úr Alexandre Bisson 130 évvel ezelőtt írt komédiája, amely a Vígszínház első nagy sikere volt, de az aktualitása azóta sem kopott meg, sőt! A képmutatás, a hazugság, a korrupció, a kicsinyesség és középszerűség mit sem változott. A Pesti Színházban játszott előadást februárban mutatták be, aki nevetéssel töltené április 12-ét, még vannak jegyek az aznap délutáni előadásra is.
Lesz nap április 12-e után is, ahogy a minden keserűségre okot adó történelmi események után is új nap virradt. Új nap, új reménysugarakkal és olyan alkotókkal, akik minden tőlük telhetőt megtettek annak érdekében, hogy elfeledtessék a „rút világot” azokkal, akik betértek a színházba. Ilyen alkotó volt Szigligeti Ede, aki 1849-ben, a forradalom és szabadságharc leverése után írta meg a magyar drámairodalom legsikeresebb komédiáját, a Liliomfit. A sikere nem véletlen, a folyamatosan változó, konfliktusokkal és válságokkal terhelt valóságból pont a Liliomfi-féle komédiák jelentik a tökéletes kiutat. A vígszínházi változatot Vecsei H. Miklós írta Szigligeti műve alapján, az előadást ifj. Vidnyánszky Attila rendezte, 2024-ben mutatták be. Aki április 12-e estéjén csak Liliomfi és Mariska boldogan beteljesült szerelmén szeretne könnyezni, a Vígszínház felé vegye az irányt.
Az sem marad színházi program nélkül a választás napján, aki a gyereke figyelmét igyekezne elterelni a gyűlölettől csöpögő plakátok országáról. Mi (pontosabban ki) szolgálhatja jobban ezt a célt, mint az igazságtalan Döbrögivel rendkívül mulatságos és tanulságos módokon szembeszálló Lúdas Matyi? Legyünk bármennyire kicsik, kiszolgáltatottak, hatalom nélküliek, vagy akár libák, az igazság akkor is győzni fog! Semmi sincs veszve, csak egy kis bátorság, kreativitás és nem utolsó sorban egy nagy adag humor kell! A Madách Színház előadása mindenből kínál valamennyit.
