Van némi zavar Pipás Pista körül

Goldberg Emília filmje olyan erősen kezdődik, hogy tulajdonképpen nem is annyira meglepő, hogy onnan sehova nem tud menni. Egy lírai kép után, amin az egyik főszereplőt némán, álomszerűen, egy tiszavirágzás alatti csónakban ringatózva látjuk, megkezdődik a cselekmény. Pipás Pista, született Fődi Viktória (Török-Illyés Orsolya) megérkezik férfiként, kopaszra borotvált fejjel a börtönbe. Senki sem tudja róla, hogy valójában nő, de zuhanyoznia kell. Lassan leveszi a ruháját, ami alatt látszódik a lekötött melle. A többi rab azonnal kiszúrja, hogy egy nőről van szó, és csak az őrök akadályozzák meg, hogy csoportos nemi erőszak áldozata legyen a legendás bérgyilkosnő.

Utána megismerjük Irmát (Stork Natasa), akinél minden jel arra mutat, hogy éppen súlyos depressziótól szenved. A szobájában halomban állnak a koszos edények, ruhák szétdobálva, függönyök elhúzva. Éppen menstruál, ami szintén nem segít a dolgon. Lelkész édesapja (Terhes Sándor) kihívja hozzá az orvost, és elmagyarázza neki, hogy lánya nem bír kimenni az utcára. A beszélgetést csak halljuk, nem látjuk, végig Irmával vagyunk, akinek a mentális és fizikai állapotáról két férfi beszélget, a füle hallatára, de a személyét semmibe véve. Két gyökeresen eltérő életút, személyiség, társadalmi és egzisztenciális helyzet, és már a két jelenetből tudjuk, hogy ketten nemcsak találkozni fognak, hanem talán hatalmas hatást is fognak gyakorolni egymásra.

A helyzetet bonyolítja, hogy az egyik karakter speciel Pipás Pista, a magyar tanyai folklór egyik legérdekesebb karaktere, a férfiruhába bújt sorozatgyilkos, akinek feldolgozatlan élete a magyar mozgókép egyik nagy tartozása. A nemek között ingadozó, talán gyengéket és ártatlanokat vagy esetleg erőszakos férjeket is megbízásra gyilkoló bérgyilkos pont az a különös karakter, az a furcsa szerzet, amit bármilyen szögből érdemes lehet megnézni. A Pipás szinte teljesen kihagyja a folklórt, és csak a börtönbe kerülése és kormányzói felmentése között tölt időt a rács mögött. Kivonni egy életrajzi filmből azt, ami miatt az életrajzi film tárgya ismert lett, merész húzás, de nem szokatlan, az idei berlini filmfesztiválon például a legjobb rendezés díját nyerte az a film, ami Bill Evans jazz-zongoristáról szól, de akkor, amikor éppen visszavonult.

A Pipás címszereplője viszont mindvégig rejtély marad. Nem ismerjük meg a motivációit, a belső működését, ami problémás egy olyan filmben, ahol az akció kevés, ezért a belső konfliktusoknak kellene hangsúlyosnak lenniük. Itt bicsaklik meg igazán Goldberg filmje, nem a kényszerből filléres és kevés helyszínen, hanem azon, hogy egyszerűen nem lehet dekódolni, mi zajlik a két főszereplő között egészen pontosan, amikor megpillantják egymást. Azonnal szerelmesek lesznek? Mérhetetlen fizikai vonzódást éreznek egymás iránt, amit felerősít az, hogy egyikőjüket bármikor kivégezhetik? Egy depressziótól szenvedő menekülése egy társadalmilag megsemmisítő erejű viszonyba? A Pipás mintha nem tudná a választ ezekre a kérdésekre, pedig feltett küldetésének tűnik, hogy legalább szikrájában a magyar Carol vagy a magyar Fiúk nem sírnak legyen, de sem érzékiségben, sem komplexitásban nem lehet velük egy lapon említeni, maximum szándékban.

Ez semmiképpen sem a két főszereplő hibája. Török-Illyés Orsolya és Stork Natasa jelenleg az ország top filmszínészei között van, és mindketten a lehető legtöbbet kihozzák az adott szerepükből. Török-Illyés esetében ráadásul hiányzott a hosszú felkészülés, a forgatás előtt pár nappal kapta meg a szerepet; Goldberg eredetileg Gazdag-Kötél Orsival tervezte a filmet, de végül a színésznőnek a stáblistán csak megköszönik az alkotók. A végleges szereposztásban Pipás Pista egy erőszakos, nem túl beszédes rejtély, Török-Illyés száját az első szó húsz perc után hagyja el, de az elszánt tekintete és a testbeszéde bőven tud beszélni helyette. Vagy az is, amikor dominálni akarják egy közös cellában, és erre ő kinyomja az agresszor szemét az ujjaival.

Stork Natasa karaktere, Irma ezzel szemben nemcsak rejtélyes, hanem nem túl acélosan definiált: habár depressziós, közben jegyese is van, akivel látszólag minden rendben van, legalábbis a film elején egy szex utáni beszélgetés a szőnyegen erre próbál utalni. Stork amúgy nagyon jó rezignált zavarodottságban, szóval a határozatlanság jól áll neki. Édesapja figurája nem erőszakos, ahogy a hasonló történetekben ez lenni szokott, hanem politikailag rafinált: tudja ő is, hogy ha Pipás kegyelmet kap azzal, hogy megtér, azzal nagy lobbierőt kap a református közösség. Irmának viszont tényleg ködösek a szándékai, Goldberg pedig szándékolatlanul is kiemeli, hogy a börtönnel ellentétben ez a nő sokkal nagyobb jólétben, anyagi és egzisztenciális biztonságban él, a mentális problémái ellenére. Ami miatt egy idő után úgy tűnik a Pipásban, hogy a vonzódása a bebörtönzött bérgyilkoshoz nem feltétlenül érzelmi, hanem társadalmi. Egy jómódú polgár úgy érzi, hogy ha kedves a tanulatlan, faragatlan gyilkossal, akkor jobb ember lesz. Sajnos a Pipás, ahogy több témaszálat, ezt sem pedzegeti.

Még nagyobb baj, hogy amit meg pedzeget, azt néha nyikorgó párbeszédekkel és ok-okozatban eléggé sántító jelenetekkel teszi. Az első bekezdésben említett zuhanyjelenet hatásos, de nehéz azt elhinni, hogy addig senki sem tudta arról a rabról, hogy valójában nő. A börtön orvosa (Zsótér Sándor) kifejti, hogy szeretné megvizsgálni alaposabban Pipás Pistát, de ez nem történik meg, kivéve, ha pár fotó elkészültét nem vesszük annak. „Szökési kísérlet. Börtönben előfordul” – mondják a börtönben a szökési kísérlet után, ami az előbb fordult elő a szemünk láttára. A pénzhiány lehet a magyarázat a steril, nem túl filmszerű kinézetre is – vizuálisan talán egy erkély és egy Pipás-központú padlásjelenet néz ki a legjobban, de érthetetlen, hogy mi szükség van akkor furcsán dekorált, alulnépesített utcajelenetekre.

Csikorognak a szövegek, és a film központi, angol címét is inspiráló tiszavirágos lírai jelenet sem kap különösebb tartalmat. Ez azt jelenti, hogy ez a szerelem csak egy napig létezhetett? Túlságosan rövid ideig lehettek boldogok? Vagy rövid ideig akartak lenni. Nem ugyanazt jelentik ezek, a Pipás pedig nem tesz nagy erőfeszítést, hogy megkülönböztesse őket. A végén pedig ott maradunk egy halom kérdéssel, válaszok nélkül.

A Pipás április 8-tól látható a mozikban.