„Micsoda ember! Micsoda életmű!” – pályatársai és tisztelői búcsúznak Nádasdy Ádámtól

Meghalt Nádasdy Ádám, a kortárs magyar irodalom és nyelvtudomány meghatározó alakja, aki nyelvészként, költőként, műfordítóként és tanárként is jelentős szellemi örökséget hagyott maga után. A költő hétfői halálhíre óta sorra búcsúznak tőle barátai és tisztelői a közösségi oldalakon.

Karácsony Gergely főpolgármester bejegyzésében Nádasdy Ádámot az egyik legszabadabb embernek nevezte, akit valaha ismert. „Többször elmondta, hogy ő elsősorban tanár, és mi szívesen tanultunk tőle, akár az iskolapadban, akár a verseiből, esszéiből. A tudás mellett igyekeztünk magunkba szívni a belőle áradó derűt. Mindig is fájó pont lesz, hogy a szabadság iránti vágy, a rossz kompromisszumoktól való irtózás Londonig kergette Budapestről, bár mindig is, utána is itt volt otthon. Tartozunk annyival Nádasdy Ádámnak, hogy olyan országot teremtünk, ahol úgy élhetne, ahogy mindig, mindenhol: hazugságok nélkül. Drága Ádám, nyugodj békében!” – írta Karácsony Gergely.

Kiadója, a Magvető részéről Turi Tímea szerkesztő búcsúzott tőle:

„Akik ismertük, sosem felejtjük el páratlan stílusát, édes humorát, szigorú tudását – és hogy a legszigorúbb mégis önmagával volt.

Akik vele dolgozhattunk, akik voltunk olyan megátalkodottan szerencsések, tőle tanulhattuk, hogy a távolság nem elválaszt, hanem összeköt, hogy a munka gyógyír majdnem minden bajra, és most tőle tanultuk meg azt is, hogy csak majdnem” – írta a szerkesztő.

Alföldi Róbert is megemlékezett a költőről, a rendező úgy fogalmazott: „Újabb, még egy jó nagy szellemi fekete lyuk a kis életünkön. Már azt sem tudom, hogy lassan hova lehetne lépni. Ádám, nagyon felemelő volt veled dolgozni, néhanapján egy – egy mondatot váltani. Ide – oda. Szomorú vagyok… úgy jó mélyen” – írta Alföldi.

Sokan Nádasdy egyik legismertebb, Maradni, maradni című versét idézve búcsúztak tőle, köztük Fabiny Tamás. Az evangélikus lelkész, teológus „nagyszerű alkotónak és csodálatos embernek” nevezte a műfordítót. „Négy éve sincs, hogy parádés előadással vendégünk volt a Budavári Evangélikus Szabadegyetemen.

Szelídsége, intellektusa és derűje nagyon fog hiányozni.”

Nyáry Krisztián Nádasdy Ádám Ott úszhatnék című versét, Szabó T. Anna a Visszanézhet, de a víz című művét választotta, és azt írta a nyelvészről: „Micsoda ember! Micsoda életmű”.

Veiszer Alinda 2022-ben beszélgetett a költővel a műsorában, Nádasdy az interjúban akkor azt mondta: „Én úgy érzem, hogy igazi hazafi és nemzeti érzelmű polgár vagyok, de sokan ezt zsigerből kétségbe vonnák.” Ezt idézte fel Veiszer a búcsúposztjában is, és azt írta: „Ez az ember volt a nagybetűs POLGÁR.

Róla lehetne mintázni a kedvességet, az eleganciát, a tartást, az elvek következetes számonkérését, és közben az önkritikára való képességet is. Meg a huncut szemeket.”

Takács Mária dokumentumfilmes, a Nádasdy Ádám közreműködésével forgatott, a homoszexuális férfiak rendszerváltozás előtti életét feldolgozó Meleg férfiak, hideg diktatúrák rendezője is búcsúzott tőle egy posztban. Azt írta, másfél éve felmerült, hogy életútinterjút forgassanak Nádasdyval, aki kért egy hét gondolkodási időt, majd elvetette az ötletet, mert már nem volt kedve hozzá.

„Humorod, bölcsességed mindig velünk marad”

– írta a rendező.

Nádasdy Ádám az ELTE BTK professor emeritusa volt, az intézmény is közzétett egy búcsúposztot. „Tanári munkáját hallgatói nemcsak szakmai felkészültsége, hanem nyitottsága, humora és embersége miatt is nagyra becsülték. Előadásai élményszámba mentek, és sokak számára meghatározó inspirációt jelentettek. Nádasdy Ádám halálával a magyar tudományos és irodalmi élet pótolhatatlan veszteséget szenvedett. Emlékét tanítványai, kollégái és olvasói tisztelettel és szeretettel őrzik.”

A költő idén februárban a Freeszfe új otthonát jelentő FREEDOM vendége volt, a csapat a bejegyzésében „a világos beszéd, a kíváncsiság, a szellemi szabadság és a derű példájának” nevezte Nádasdyt. „Hogy mekkora formátumú ember volt, azt őrzik a versei. Ahogy azt is, hogy

olyan megértéssel, szeretettel és nagyvonalúsággal bánt a magyar nyelvvel, mint apa a fiával.

Megismerni akarta, kevesen is ismerték nála jobban. Azt akarta, hogy szabadon éljen és burjánozzon, hadd formálja minden írástudó a kedve szerint. S amikor a hatalmi játszmák a nyelvet fegyverként használva megerőszakolják azt, végül mégis a magyar nyelv marad meg, túlélve a hatalmakat, és gazdagodva mindazzal, amit Nádasdy belegondolt, beleköltött és beleélt.”

„Nagyon szerettem Ádámot” – kezdte bejegyzését Závada Péter költő-műfordító, majd elmesélt egy közös momentumot:

„Számos remek Shakespeare-fordítását vertem szét különböző rendezők kérésére (pl. Bodó Viktor), amit ő hősiesen tűrt, sőt, olykor még tetszett is neki.

Egyszer a kérdésemre, hogy hogy tetszett az Ahogy tetszik átíratom a Katonában, azt felelte: – Nem rossz. De azért, amikor felfedeztem benne a saját soraimat, az olyan volt, mint amikor az ember a hepehupás földútról átér a tükörsima autópályára. Isten veled, Ádám!”