Meghalt Nádasdy Ádám
79 éves korában meghalt Nádasdy Ádám költő, nyelvész, műfordító. A hírről a Revizor kritikai portál számolt be.
Nádasdy Ádám 1947. február 15-én született Budapesten. Édesanyja Birkás Lilian opera-énekesnő, édesapja Nádasdy Kálmán színház- és operarendező volt. „Valójában polgári család voltunk, de anyám és apám művészemberek voltak. Ők tényleg szellemi pezsgést jelentettek és hoztak. De ennek nem a családban, hanem a munkahelyükön, az Operaházban, a színházakban, a Zeneakadémián volt jelentősége. A családot családnak tekintették, ahová nem jött be az intellektuális vagy a közélet” – mondta egy 2004-es beszélgetésben Várkonyi Benedeknek.
Bár neveltetésében fontos szerep jutott a zenének, és hat évig tanult zongorázni, a zenével végül nem lett komolyabb kapcsolata. „Nem szerettem, nem jól tanítottak, fáradt, elkínzott asszonyok voltak, nem volt örömük benne, és nekem se tudták átadni ennek az örömét” – emlékezett vissza 75. születésnapján Veiszer Alinda műsorában. Ugyanakkor hamar a nyelvek és az irodalom felé fordult az érdeklődése. „Kilencéves koromban kezdődött. Ne lepődjenek meg: van szerelem, amely ilyen korán kezdődik, például a kis Dante is kilencévesen szeretett bele Beatricébe. Én kilencévesen szerettem bele az angol nyelvbe” – idézte fel később a kezdeteket.
A Toldy Ferenc Gimnáziumban érettségizett, majd 1970-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar angol–olasz szakán diplomázott. 1972-től 2018-ig az ELTE angol tanszékén tanított, 1997 és 2003 között tanszékvezető is volt. 2006-ban habilitált az ELTE bölcsészkarán, 2012-ben egyetemi tanárrá nevezték ki, 2017-től professor emeritus volt.
Szakterülete az angol nyelvészet – különösen a hangtan –, illetve a nyelvtörténet és germanisztika, valamint a magyar hangtan volt. Siptár Péterrel együtt írta a Strukturális magyar nyelvtan magánhangzókról, Kálmán Lászlóval a hangsúlyról szóló fejezetét, továbbá több fejezetet jegyez a Magyar nyelv és a A nyelv és a nyelvek című könyvekben. A kutatás és az oktatás mellett a tudományos ismeretterjesztést is fontos feladatának tartotta: a Magyar Narancsban jelent meg nyelvészeti témájú cikksorozata, a Modern Talking, 2003-ban pedig nagy sikerű előadást tartott Miért változik a nyelv? címmel a Mindentudás Egyetemén. A nyelvész Kálmán László 2021-es haláláig szerkesztője volt a Klubrádión futó Szószátyár című műsornak.
Költőként 35 éves korában, 1982-ben debütált a régi Mozgó Világban. „Írogattam én tizennyolc-tizenkilenc-húsz éves koromban, sőt előtte is írogattam, de akkor csak ilyen alkalmi verseket, meg csasztuskákat, meg iskolai ünnepélyekre gúnyverseket, ilyesmiket, dalszövegeket. De nem voltam megelégedve, talán gyáva is voltam, azt gondoltam, hogy majd csak ha ezek igazán jók, akkor jövök elő, akkor eltettem, később elővettem, de tulajdonképpen olyan huszonnyolc éves koromig nem vettem ezt komolyan” – adott magyarázatot a kései költői indulásra a Litera 2005-ös Nagyvizit-interjújában.
Első kötete, a Komolyabb versek 1984-ben jelent meg. Ezt az 1976 és 1995 között keletkezett verseit tartalmazó A bőr és a napszakok követte 1995-ben, 1998-ban jelent meg az Elkezd a dolgok végére járni, 2002-ben A rend, amit csinálok, 2005-ben a Soványnak kéne lenni, majd 2007-ben az Az az íz – mindegyik a Magvető gondozásában. „Angolul jól tudok, de sose jutott eszembe, hogy angolul írjak: a magyar sokkal izgalmasabb. Fiatalon sokáig nem akartam írni, mert meleg vagyok és nem mertem ezzel előállni, pedig a szerelemről van a legtöbb mondanivalóm. A világról, országról, boldogulásról sok mindent gondolok, de ezek nekem ritkán verstémák. Istenről is szoktam írni, úgy érzem, van vele kapcsolatom (remélem, ő is így érzi)” – írta 2010-ben a Verejték van a szobrokon fülszövegében. További verseskötetei a megjelenés sorrendjében: Nyírj a hajamba (2017), Jól láthatóan lógok itt (2019), Billeg a csónak (2024).
Túlzás nélkül korszakos jelentőségű a műfordítói munkássága és azon belül is Shakespeare-fordításai (Tévedések vígjátéka, Szentivánéji álom, A hárpia megzabolázása, avagy A makrancos hölgy, Hamlet, Ahogy tetszik, Vízkereszt, vagy bánom is én, Rómeó és Júlia, A vihar, A velencei kalmár, Lear király, Szeget szeggel, IV. Henrik). „Shakespeare-t sok nagyon nagy költő fordította, másrészt nagyon szeretem, s a közönség is nagyon szereti Magyarországon, tehát érdemes volt fordítani. S a színészek is rácsodálkoznak, jé, hát ez így van? Egyikük azt mondta, hogy modern fordításban olyan egy Shakespeare-szöveg, mint hogyha egy súlyosabb brokát kosztüm helyett egy mai, kényelmesebb, testhezálló ruhában játszhatna, s ebben jobban tudja magát kifejezni” – mondta ezekről a fordításokról a már idézett Litera-nagyinterjúban.
Szintén az ő fordításában került a Radnóti Színház műsorára Oscar Wilde Bunburyje (Szilárdnak kell lenni alcímmel), az Opera 2009-től az ő fordításából készült feliratokkal játszotta a Figaro házasságát, a Radnóti Színház és a szombathelyi Weöres Sándor Színház pedig G. B. Shaw Pygmalionját.
2007-ben kezdett neki a Dante-féle Isteni színjáték újrafordításának, a grandiózus munkát, amely a negyedik teljes magyar nyelvű fordítás, 2015-ben fejezte be. „Elsősorban az érthetőségre törekedtem, mert az Isteni Színjáték csak félkarú óriás, ha tartalma nem elég világos. [...] S bár régi szerzőről van szó (a mű 1321-ben lett kész), alapvetően mai magyar nyelvet használtam, hiszen a szerző is korának olasz nyelvén írt: modern szerző volt a maga idejében” – írta a 2016-ban megjelent könyv előszavában.
2019-ben mai magyar nyelvre ültette át prózában Katona József drámáját, a Bánk bánt, és a fordítást az eredeti szöveggel együtt, magyarázatokkal ellátva közölte. 2022-ben ugyanígy tett Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjével, majd 2023-ban Madách Imre drámai költeményével, Az ember tragédiájával is.
Emellett esszé- és novelláskötetek is fűződnek a nevéhez. A melegekről, a melegségről szóló írásokat szóló tartalmaz a 2015-ben megjelent A vastagbőrű mimóza című kötet, és ugyanezt a témát járják körül a 2020-as A szakállas Neptun novellái is. A már idézett, 2023-ban megjelent Hordtam az irhámat közel három évtized írásait és naplóbejegyzéseit tartalmazza. „A költőként, íróként és nyelvészként egyaránt népszerű alkotó [...] már évek óta a brit fővárosban él, így első kézből szerzett rengeteg tapasztalatot az angol és magyar kultúra közötti különbségekről, amelyekről nemcsak azért érdemes olvasni, mert az egész könyv át van itatva finom humorral, hanem mert belőle talán jobban megérthető, hogy idehaza mit rontottunk el” – méltatta kritikusunk a 2025-ben megjelent és a Telex év végi könyves listáján is előkelő helyen végzett Londoni leveleket.
Nádasdy Ádám tudományos és szépirodalmi tevékenységét számos díjjal ismerték el. 1990-ben Déry Tibor-jutalommal, 1993-ban Graves-díjjal, 2000-ben Füst Milán-díjjal tüntették ki. 2003-ban megkapta a Budapestért díjat „a magyar nyelvről való korszerű, tudományos igényű gondolkodás terjesztésében végzett eredményes munkájáért és műfordításaiért”, 2005-ben pedig a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjat vehette át „költői s bátor szellemű műfordítói munkásságáért”. Megkapta továbbá az Üveggolyó-díjat (2010), az Országh László-díjat (2012), a Moholy-Nagy-díjat (2016), az Artisjus irodalmi nagydíjat (2017), az Aegon művészeti díjat (2020), az Alföld-díjat (2020), a Merítés-díjat (2021), a Városmajor 48 Irodalmi Társaság Alapítvány Életműdíját (2021) és a Szinva Irodalmi Díjat (2025).
Nádasdy Ádám családjának kérését Török András Budapest-történész tolmácsolta, akik arra kérték a sajtót és a közvéleményt, hogy „ezekben a nehéz napokban nyilatkozattételért ne keressék őket”.
