Ha valaki csinál egy hét és fél órás filmet, az nem vesz tudomást a világról. A világnak kell tudomást venni róla

Szombaton a Cinema Niche szervezésében, a Celluloid Nights nevű eseménysorozat különkiadásában több mint tíz év után újra 35 milliméteres kópiáról vetítették Tarr Béla kultuszfilmjét a január elején meghalt rendező emlékére. Az eseményen mi is ott jártunk, és amellett, hogy végignéztük a művet, a vetítésen felszólaló és előadó alkotókkal is beszélgettünk.

Videónkban (amely elérhető Instagramon és TikTokon is) megszólal Kovács András Bálint filmesztéta, egyetemi tanár, Tarr Béla monográfiájának szerzője, Víg Mihály, a rendező barátja, alkotótársa és a film főszereplő-zeneszerzője, a Cinema Niche képviseletében pedig két szervező, Dezső Bálint és Rév Dániel mesélnek az esemény lebonyolításáról. Mint Rév és Dezső elmondták, már legalább két éve tervezgették filmről vetíteni a Sátántangót, így Tarr halála inkább szomorú apropót adott ahhoz, hogy célba juttassák régi vágyukat.

Kovács András Bálint (aki 47 éven át ápolt szoros baráti és munkakapcsolatot a rendezővel) szerint Tarr a magyar filmművészet elmúlt 40 évének legnagyobb jelensége, akinek csak a legnagyobbak közt lehet emlegetni a nevét. A filmesztéta arról is beszélt a Telexnek, hogy a Sátántangó nem pusztán film, hanem mindig egy különleges esemény, ami közösséget teremt, egy ilyen extra vetítés pedig a legméltóbb megemlékezés Tarr Béláról.

Kovács ezzel az ajánlóval fordult azok felé, akik először veselkedtek neki a maratoni műnek: „Engedjék el magukat, és adják át magukat az időnek. Az idő teremt mindent ebben a filmben.” A szakértő a vetítést megnyitó beszédében kitért rá, hogy Tarr Béla már akkor a gyors és dopaminban gazdag Netflix-filmekkel szemben határozta meg magát, mielőtt a streaming egyáltalán létezett volna. „Itt nincs lövöldözés, nincs I love you. Csak pici dolgok történnek.

Ha valaki csinál egy hét és fél órás filmet, az nem vesz tudomást a világról. A világnak kell tudomást venni róla.”

Az Uránia munkatársai a gépházba is beengedtek minket, hogy bemutassuk, hogy néz ki a 26 darab 600 méteres filmtekercsből álló, közel 12 kilométer hosszúságú, 1994-ben gyártott szalag, amiről utoljára 2014-ben vetítették a filmet. A vetítéshez szükséges bevizsgálást és fizikai javítást a Filmlabor munkatársai végezték el 5 munkanapon keresztül.

Víg Mihály Telexnek adott interjúját külön cikkben is közöltük, a teljes beszélgetést itt lehet elolvasni. „Talán a legnagyobb kár, hogy nagyon sok tanítványát itt hagyta, akik nagyon szerették. Van ez a pótolhatatlan hiány, ezt érzem. Egy nagyon fontos ember ment el” – emlékezett vissza Tarr Bélára a zenész.