Bánki György és Dobray Sarolta: A bántalmazottak mindig azt hiszik, hogy hülyék

„Van egy körforgás abban, egy traumatizált társadalom traumái hogyan szűrödnek be a szülő–gyerek kapcsolatba, és hogyan nőnek fel azok a gyerekek, akik bizonytalanabbak, ezért kontrollálóbbak, majd ez hogyan termeli meg a konkrét, kicsi bántalmazásokat, és hogyan engedi meg nagyban is újra és újra, hogy reménykedjünk az óriási hősökben, akik majd megmentenek minket. Aztán ők is elkezdik a maguk malmára hajtani a vizet, és akkor megint ugyanott vagyunk, hogy valami szörnyűségbe csúszott bele az ország” – mondta Bánki György pszichiáter, aki Dobray Sarolta író-újságíróval együtt volt Veiszer Alinda műsorának vendége.

A pszichiáter és az újságíró egy párt alkotnak, és egy ideje közös előadással járják az országot. Az előadás kézenfekvő volt, a pszichiáter ugyanis A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról címmel írt könyvet, míg az újságíró egy bántalmazó kapcsolat elemeit bontotta ki Az üvegfal című regényében. Márpedig, mondta Bánki, egy nagyon nárcisztikus ember szinte biztos, hogy „egy szoros kapcsolatban bántalmaz”.

Dobray azt mondta, a regény írásakor már rengeteg történetet ismert a bántalmazásról, de az semmi nem volt ahhoz képest, amikkel a könyv megjelenése után találkozott: „feldolgozhatatlan mennyiségű” történet jutott el hozzá különféle érintettektől. Bánki szerint az előadásaik után is sokan megosztják velük az érzéseiket és a nehézségeiket, amivel szakemberként „nem könnyű jól bánni”, miközben tisztában van azzal, hogy az embereknek nincs megfelelő hozzáférése ahhoz, hogy meghallgassák vagy megértsék őket, és hogy terápiába menjenek. Szerinte viszont mindkettőjük könyve alkalmas arra, hogy az azokban leírtak a személyes találkozások nélkül is hassanak.

„Én tudom szeretni a nárcisztikust”

– fogalmazott a pszichiáter, ami szerinte nem túl gyakori a terapeuták között, mivel „könnyű nem szeretni a fennhéjázó embereket”. Az apja miatt – akinek a nárcisztikus személyiségvonásai jelentős szerepet játszottak a könyve megszületésében is – viszont esetében ez kicsit másképpen van. „Én szeretem az apámat, csak nem értem; haragszom rá és csomó dolgot nem bocsátok meg.” A saját könyve szerinte neki is sokat segített a feldolgozásban, ahogy Dobray is sok mindent megértett az áldozatok és az elkövetők nézőpontjairól az írás közben. Szerinte az olvasók közül is rengetegen azt jelezték vissza, hogy csak most értették meg igazán a másik felet.

„Minden bántalmazott kicsit úgy érzékeli, mintha a másik iszonyú nagy hatalommal rendelkező, érthetetlen és érinthetetlen valaki lenne, aki bármit meg tud velünk csinálni. De ahogy elkezdi látni, hogy a másik valójában nem egy végtelen hatalmú óriás, hanem mint Az Ózban, van belül benne egy rémült, sérült, dühös valaki, a félelme elkezd csökkenni.” Dobray Sarolta szerint így lehet egyre kevésbé félni, majd kiszabadulni egy bántalmazó kapcsolatból. Az üvegfal főhőse, Léna is tíz év után ismerte fel, hogy ne kizárólag saját magát okolja.

„A bántalmazottak mindig azt hiszik, hogy hülyék. Pontosan azért, mert erre játszik a másik. Azért is hagynak sok mindent magukkal megtenni, mert tényleg elhiszik, hogy ők a hibásak, és hogy az elkövető az igazi áldozat.”

Bánki György ezen a ponton hívta fel a figyelmet arra, hogy a jelenség ismerős lehet a teljes társadalmi közegünkből is, amelyben „rengeteg dolgot hagyunk” egy olyan országban, „ahol nem tudod, hogy mi történik veled, ha egy vonatra felszállsz vagy bemégy egy rendelőbe, vagy a gyereked elindítod az iskolába”. Miközben szerinte evolúciós érdekünk a közösség és összetartozás, annak érdekében, hogy biztonságban érezzük magunkat, és akivel szövetségre léptünk – lehet ez egy párkapcsolat vagy az állam – hajlamosak vagyunk elnézők lenni a határsértéseivel szemben. A pszichiáter szerint a négy fal között zajló bántalmazást nem is két embernek kell kezelni, hanem a közösségnek, és Dobray is úgy látja, hogy társadalmi szintre kell emelni a problémát, többek között edukációval.

Bánki gyakran oszt meg erősen kormánykritikus posztokat a Facebook-oldalán, de a kérdésre, hogy bátornak tartja-e magát az ilyen típusú politizálás miatt, a pszichiáter azt válaszolta, hogy bátor akkor lenne, ha olyan rendszerben dolgozna, amelyben ennek következményei lennének. Dobray szerint azért még eljöhet az a pont, amikor nem mehetnek majd akárhová előadni, de egyelőre inkább a politikai hangulat megváltozását tapasztalják vidéken.

„A bátorság is egy vírus. Ha emberek mondanak valamit, és azt hitelesnek érzed, akkor vírusként elkezd majd mozogni”

– tette hozzá a pszichiáter.

A beszélgetésben szóba került még a két vendég családi háttere, Bánki György gyerekként ült például a filmrendező, Bódy Gábor ölében, míg Dobray Sarolta szintén filmrendező apjáról, Dobray Györgyről és színésznő anyjáról, Polónyi Gyöngyiről mesélt.

A teljes beszélgetést havi díjért cserébe ezen a linken lehet megnézni.