Knausgård egy éjsötét regénnyel befejezte a Hajnalcsillag-sorozatot

November 13-án megjelent Norvégiában Karl Ove Knausgård Hajnalcsillag című regényfolyamának hetedik, egyben utolsó része. A címe Underjordisk, ami föld alattit jelent, a sorozat magyarul már megjelent részei alapján olvasatlanul sem nehéz a túlvilágra asszociálni róla. Talán nem is véletlen, hogy pont péntek 13-án jelenik meg a könyv, vagy ha az is, szimbolikusnak érezhetjük, hiszen az eredetileg háromrészesre tervezett, végül 3500 oldalnyi történetté növő sorozat regényei tele vannak misztikummal, spiritualitással, természetfeletti és a zsigeri félelemre játszó elemekkel.

A sorozatból eddig négy rész jelent meg magyarul a Magvető Kiadónál. A címadó első részben egy új csillag jelenik meg az égen, amit kilenc szereplő szemszögéből vizsgálhatunk két napon át, miközben a hétköznapi hősök hétköznapi történeteibe bekúszik a halál, a félelem, a sötétség, a túlvilág és rengeteg kérdés, amire 700 oldal után se kapunk választ. Aztán a következő 800 oldalon sem. Az öröklét farkasai című második kötet részben Norvégiában játszódik 1986-ban, részben Oroszországban, és csak a regény végén tűnik fel az égen a titokzatos új csillag, miközben a nyitott kérdések csak tovább szaporodnak. Valahol itt dőlhetett el, hogy Knausgård nem fogja három rész alatt lezárni a sorozatot.

A harmadik birodalom című harmadik rész visszatér oda, ahonnan az első is indult, és újabb szereplőkkel ismerkedhetünk meg. A regény a végére a második résszel is összekapcsolódik, és kiderül, hogy mivel jár az új csillag megjelenése, de a nyitott kérdésekhez nem kerülünk közelebb. A negyedik, Az éjszaka iskolája című kötetben aztán újabb időbeli és térbeli ugrással a nyolcvanas évek Londonjában találjuk magunkat, ahol a fényképésznek tanuló norvég Kristian Hadeland fausti történetét követhetjük országokon és évtizedeken át a regény drámai lezárásáig. Nagyon figyelmes olvasónak kell lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, Kristian már az első regényben is szerepelt titokzatos halottként.

Ő a főszereplője a most megjelent utolsó résznek is. A kiadó rövid összefoglalója szerint Kristian Az éjszaka iskolájának végén történtek óta Svájcba költözött, ahol új identitással, új családdal él. A regény elején egy sötét szobában arra ébred, hogy tudja, egy közeli hozzátartozója meghalt.

A norvég kritikusok, akik már megjelenés előtt olvashatták a könyvet, egybehangzóan azt írják, hogy a hetedik rész minden eddiginél sötétebb. És érzelmileg is megterhelőbb volt – mondta a könyvről Knausgård a norvég közszolgálati NRK riporterének, aki Londonban találkozott vele a megjelenés alkalmából. A szerző azt is elmesélte, hogy fizikailag is rosszul lett pár hete aznap, amikor a nyomdába kerülés előtt utoljára el akarta olvasni a könyvet. „Teljes katasztrófa volt. Fel kellett adnom, nem tudtam tovább olvasni” – mondta.

Most, hogy befejezte, ha csak nem kényszeríti rá valami, nem fogja újraolvasni a sorozatot, mert mindig rosszul érzi magát, ha a saját írásait olvassa: mindent, amit írt, szemétnek tart.

„Nagyon kínos olvasni. Szégyellem magam. De valahol tudom, hogy vannak, akiknek tetszik” – mondta.

Például a norvég kritikusoknak, akik az utolsó részért is odavannak, annak ellenére is, hogy egyikük szerint ez is több kérdést vet fel, mint ahányat megválaszol. Több lap is úgy értékelte, hogy a sorozattal Knausgård megerősítette a norvég irodalomban betöltött kiemelkedő státuszát.

Knausgård most önálló könyvet szeretne írni, amiből nem lesz a végére hosszú sorozat. „Nehéz, mert ha belekezdek valamibe, mindig kiderül, hogy sokkal több van benne” – mondta az NRK-nak.

Magyarul pár évig még biztosan kitart a Hajnalcsillag-sorozat, mert a befejező rész előtt még érkezik majd az Arendal című ötödik regény, ami 1976 egyetlen téli napján játszódik, és a hatodik rész (Jeg var lenge død, ami azt jelenti, hogy „rég halott voltam”), amiben egy tudós ered az új csillag nyomába.