„Mostanra elzsibbadtunk, elgémberedtünk” – lehúzza a rolót az Apokrif
2027 végén jelenlegi formájában beszünteti működését az Apokrif, tudatta a hét elején a 2007-ben alapított irodalmi folyóirat szerkesztősége. „Ennek összetett indokai legfőbbikeként a szerkesztőség eddigi működése során tapasztalt instabil avagy (számos évben) semmilyen állami támogatás miatti munkakörülmények okozta stresszt, fásultságot és kiégést kívánjuk hangsúlyozni” – írták a jelenleg 250 példányban megjelenő lap munkatársai közleményükben.
Mint felidézik: az Apokrif egyetemi lapként indult 2007-ben, és fennállásának közel két évtizede során országos terjesztésű folyóirattá, a pályakezdő alkotók felkutatását és tehetséggondozását az elsők közt nyíltan zászlajára tűző orgánummá nőtte ki magát, mely 2015-től a Fiatal Írók Szövetségével közösen megjelentetett könyvsorozatot tartott fenn.
A Telex kérdésére Nyerges Gábor Ádám alapító főszerkesztő elmondta: mint a legtöbb irodalmi folyóiratnak, az Apokrifnek is elsődlegesen az NKA támogatása jelentette a többé-kevésbé zavartalan üzemeltetés fő alapját, emellett a bölcsészkari hallgatói önkormányzattól is részesültek rendszeres támogatásban, egy NKA-támogatás nélküli évben pedig a Petőfi Kulturális Ügynökség finanszírozási pályázata járult hozzá anyagilag a megjelenéshez. „Egyben kiemelten támaszkodhattunk, bár ennek szomorú és megalázó voltát talán hangsúlyoznom sem kell, szerzőink és a lap munkatársai, szerkesztői évek óta tartó szolidaritására, ami a gyakorlatban is megnyilvánult. Szerzőinknek évek óta nem tudunk honoráriumot fizetni, műveiket pro bono bocsátják rendelkezésünkre, míg a szerkesztőség tagjai évek óta vagy minimális, jelképes (ez általában eufemizmus a »sértően alacsony«-ra), vagy semmilyen honoráriumot nem kapva, voltaképp kulturális önkéntes munka keretei közt dolgoznak” – fogalmazott Nyerges.
A főszerkesztő a hét eleji közleményben említett kiégéssel kapcsolatban úgy fogalmazott: „A döntésünk évek óta érlelődik, évek óta újra és újra feltettük egymásnak a kérdést, hogy meddig tudjuk még húzni, meddig tovább, s egy ideje rendre azt válaszoltuk rá: szeretnénk megérni együtt a lap fennállásának huszadik évfolyamát, s ehhez a mérföldkőhöz – szándékunk szerint méltósággal, színvonalasan – még valahogy elérve, a saját döntésünk és időzítésünk szerint elköszönni az olvasóktól, nem csupán egy véletlenszerű pillanatban, hirtelen megszűnni, akár mert már végleg nem folytatható tovább, az elvárt színvonalon, az általunk végzett, önkizsákmányoló munka, akár valamilyen külső körülmény, például minden lehetséges támogatási forrás végleges elzáródása miatt.”
Nyerges egyébként logikusnak tartja, hogy az egyetemi berkekből induló folyóiratok általában nem húzzák sokáig. „Vagy teljesen kinövik egyetemi jellegüket, vagy, ha azt nem hajlandók elengedni, ugyanabba a csapdába eshetnek ezek a kezdeményezések, mint ami legalább részben az Apokrif végét is kijelölte: az egykori, lelkes egyetemisták »kipörögnek a napvilágra«, és más prioritások mentén alakul az életük, vagy már nem érdekli őket a folyóiratosdi, vagy nincs rá lehetőségük, hogy méltó körülmények közt folytathassák a munkájukat” – mondta a szerkesztő, aki szerint a magyar folyóiratközeg amúgy sem könnyű terep, új belépőként kifejezetten nehéz hosszú távon életképesnek maradni.
„Nekünk ez eddig sikerült, de elzsibbadtunk, elgémberedtünk. Bízom benne, hogy a lábnyomunk, húsz év sarkunkat megfeszítve álldigálás után, egy ideig még megmarad utánunk.”
Az Apokrif szerkesztősége a folyóirat utolsó, 2027/4. számát extra terjedelemben, reprezentatív szerzőgárdával, húsz év közös alkotás-olvasás ünneplésének jegyében készíti el. A tervek szerint a print lap mellett működő webes felület, az Apokrif Online nem frissülő, de elérhető felületként ugyanakkor megmarad. „Amennyiben pedig a jövőben megvalósulhat a folyóirat szellemiségét továbbörökíteni szándékozó, új lap indításának elképzelése, bízom benne, hogy ez a kísérőfelület is újjáéledhet vele” – mondta a Telexnek Nyerges Gábor Ádám.
