A könyv, ami kitépi a szívet, megtapossa, visszatömi az olvasó testébe és évek óta könnyek között idézik a TikTokon
„Nettó szenvedéspornó”, írta az Egy kis élet című regényről egy Goodreads-felhasználó, és a véleményével nem maradt egyedül, hiszen szikár kommentárja 3 ezer lájkot kapott. Az angolul 2015-ben megjelent kötetet több mint 1 millióan csillagozták és jelenleg 160 ezernél is több szöveges értékelése van a legnagyobb könyvközösségi oldalon. Hanya Yanagihara regénye a megjelenése óta eltelt bő évtized alatt komoly vitákat korbácsolt az interneten. Elbűvölte a kritikusokat és elképesztően erős a rajongótábora. A könyvre utaló mémek elárasztották a Facebookot, a Tumblr Egy kis életes idézetekkel, a Twitter érzelmes beszámolókkal lett tele, a TikTokra egyre-másra töltik fel a felhasználók a videónaplóikat, amik azzal zárulnak rendszerint, hogy könnyek között mesélnek róla, mekkora hatást tett rájuk ez a kötet. Mindeközben persze az Etsy mindenféle kiegészítőket kínál, amik megvásárlásával az olvasók egyértelműbbé tehetik a kötet iránti rajongásukat, a szerző pedig egy mára ikonikussá vált vászontáska-sorozatot is piacra dobott, amin a főszereplők neve látható.
Yanagihara létrehozott egy, a könyvnek szentelt Instagram-fiókot, ahol a kötet helyszíneiről osztott meg képeket, újraposztolta a rajongók szelfijeit, vagy azon olvasók végtagjait, akik magukra tetováltattak a szövegből egy részletet. Mindez 2015-ben kezdődött, egy olyan időszakban tehát, amikor a kiadói világ óvatos távolságtartással kezelte még a közösségi médiát.
Yanagihara húzása azonban bejött, a regény saját életre kelt, és hamarosan hírességek kezébe is eljutott. Victoria Beckham az Elle magazinnak adott interjújában ajánlotta a könyvet, a Netflix Meleg szemmel című életmód-valóságshowjának egyik epizódjában Anthony Porowski pólóján az Egy kis élet főszereplőinek neve volt olvasható, Kaia Gerber egy Vogue-interjúban emlegette a könyvet és kiderült, hogy nemcsak ő, de az édesanyja, Cindy Crawford is nagyon szereti, Dua Lipa pedig előbb fürdőruhás szelfiken adta a világ tudtára, hogy olvassa a regényt, aztán egy nagyesszében foglalta össze, hogy a kötet elolvasása megváltoztatott mindent, amit addig a szerelemről tudott.
De hogyhogy egy olyan kötet tarolta le az elmúlt tíz évben az internetet, ami közel 800 oldalas, a barátság ábrázolása mellett a gyerek- és felnőttkori bántalmazásra összpontosít, tele van traumával és az önkárosítás nyers ábrázolásától sem riad vissza? Az Egy kis élet friss magyar megjelenése kapcsán utánajártunk ezeknek is.
Foglalkozása: utazási- és bestselleríró
Hanya Yanagihara író, szerkesztő és utazási író. Debütáló regénye, a The People in the Trees 2013-ban jelent meg, és széles körű kritikai elismerést kapott. Azonban nem lett bestseller, csupán néhány ezer példány kelt el belőle a megjelenésekor. Pedig a sajtókapcsolati, könyvszerkesztői, illetve magazinírói munkái mellett Yanagihara 18 évet szánt a megírására. A második, Egy kis élet című könyve 18 hónap alatt készült el, közben ráadásul a szerző a Condé Nast Traveler külső szerkesztőjeként dolgozott.
Yanagihara egy harmadik generációs hawaii-japán származású édesapa és egy Szöulban született koreai édesanya lányaként Kaliforniában született, élt Hawaii-on és Texasban, jelenleg pedig a második és a harmadik regényének helyszínén, New Yorkban lakik. 2016-ban csatlakozott a PEN America igazgatóságához, egy évvel később pedig a T-nek, a New York Times havonta megjelenő stílusmagazinjának a főszerkesztője lett. Közel tíz éven át töltötte be ezt a tisztséget, és idén márciusban jelentette be, hogy otthagyja a lapot, hogy a színházi karrierjére koncentrálhasson.
Szép és sötét, monumentális és hosszú, megrendít és inspirál
„Négy fiatal férfi, Malcolm Irvine, Jean-Baptiste Marion, Willém Ragnarsson és Jude St. Francis egyetemi éveik alatt életre szóló barátságot kötnek – írja a kötetről a magyar kiadó, a Jelenkor. – Különböző társadalmi közegből érkeznek, különböző anyagi háttérrel, eltérő érdeklődéssel, és mind a négyen más-más pályán viszik a legmagasabbra: Malcolm nagy becsben tartott építész lesz, JB nemzetközileg elismert festőművész, Willém a világ minden táján forgató népszerű színész, Jude a vállalati jog rettegett és diadalmas szaktekintélye. Ez a négyes több mint negyedszázadon át mégis együtt marad, és egyetlen pillanatra sem csillapul bennük az egymás iránti baráti kíváncsiság.” A regény első része négy főszereplő egyetem utáni életére összpontosít, aztán drámai fordulatot vesz a narráció, és a szöveg második fele szinte kizárólag Jude-ra összpontosít. Yanagihara fokozatosan tárja fel a múltjának részleteit, valamint azokat a stratégiákat, amelyek segítségével megbirkózni igyekszik a múlt traumáival. Túl sokat nem szeretnénk spoilerezni, de annyit elárulunk, hogy a pedofília és homoszexualitása motívumai, amelyeket Yanagihara már a debütáló regényében felvetett, visszaköszönnek az Egy kis élet fejezeteiben is.
„A monumentalitása hagyta bennem a legelső benyomást – írta a Telexnek a kötetet szerkesztő Csuhai István. – Akkoriban, mikor az írónő első magyarul megjelent regényéről írtam az Élet és Irodalom Követési távolság rovatában, éppen csak belenézni tudtam, elmélyedni most mélyedtem el benne, amikor az év elején voltaképpen menet közben a kötet felelős szerkesztője lettem. A monumentalitást ebben a perspektívában látni, mondhatom, eltér a normális olvasói tapasztalattól.”
„Volt bennem várakozás, kíváncsi voltam, hiszen még a találkozás előtt lefordítottam a szerző A paradicsomba című regényét, amely csaknem olyan hosszú, mint az Egy kis élet. És a találkozás csak megerősítette, hogy remek íróval állunk szemben, aki finoman és árnyaltan képes ábrázolni nem mindennapi karaktereit” – mondta Greskovits Endre, aki mások mellett fordított már Thomas Pynchont vagy Cormac McCarthyt is, így aztán a szerinte köznapi, jórészt az átlagember által beszélt nyelven íródott Egy kis élet nem okozott nehézséget neki. A szöveg mérhetetlen hosszúsága viszont erőpróba elé állította a tapasztalt fordítót.
Yanagihara regénye Csuhai István szerint sem nehéz szöveg. „Ha az olvasók fel tudják venni a mindenkori regények utazósebességét, márpedig ez az Egy kis élet esetében viszonylag gyorsan megtörténik, akkor könnyen el tudnak fészkelődni és otthonra találnak benne, és ebben az otthonosságban éppen a megfelelő iramban zajlanak a szereplőkkel a saját életük néha külön pályán futó, néha összefonódó eseményei.” Ebben a regényben, húzta alá Csuhai, a dolgoknak oka van, ezek az okok könnyűszerrel átláthatók, és a szerkesztő azt valószínűsíti, emiatt, illetve az előbb emlegetett otthonosság miatt lehet olyannyira vonzó és népszerű világszerte a kötet.
Ezt bizonyítják az elismerései is. Az Egy kis élet elnyerte a Kirkus-díjat, és a National Book Awardon, a Man Booker Díj-, a Women's Prize for Fiction-, valamint az International Dublin Literary Award mezőnyében is a shortlistre került. A kritikusok imádták a regény. A Vulture gótikus sodrású, szokatlan strandolvasmánynak nevezte a kötetet. „Az Egy kis élet meglepően felforgató regény – írta róla a New Yorker kritikusa. – Olyan mű, amely a naturalista regény középosztálybeli díszleteit felhasználva nyugtalanító elmélkedést kínál a szexuális visszaélésekről, a szenvedésről és a gyógyulás nehézségeiről.” Bár sötét és nyugtalanító, szögezte le a szerző, mégis van benne szépség. A Washington Post kritikusa pedig azt hangsúlyozta, hogy Yanagihara elképesztően részletgazdag karaktertanulmányt alkotott, amely egyszerre megrendítő és inspiráló.
Az érzékenyítő ambíció meg a szent és sérthetetlen kapcsolatok
Az Atlantic azt hangsúlyozta, hogy az Egy kis élet „a meleg férfiak társadalmi és érzelmi életéről szóló legambiciózusabb krónika, amely évek óta megjelent. Ahogyan Yanagihara szereplői is megkérdőjelezik a meleg identitás hagyományos kategóriáit, úgy kerüli el a meleg irodalom jól ismert narratíváit a kötet.” A cikk egy Prousttól Almodóvarig terjedő skálán helyezi el a regényt, azzal kapcsolatban azonban heves vita zajlott az évek során, hogy mennyiben keretezhető LMBTQ-irodalomként a Yanagihara-kötet. The Standardnak adott interjújában a szerző azt mondta, nem állt szándékában meleg regényt írni, és hogy „a szereplők egyszerűen csak ilyenek lettek”.
„Az Egy kis élet nem sorolható a gay- vagy queer irodalom körébe, akkor sem, ha egyik-másik szereplőjének szexuális irányultsága, mindennapi érzelmi élete részletezően kerül terítékre benne. A mainstream szépirodalom körében van a helye. De mindebben határozottan van egy tanító, érzékenyítő ambíció, két ember egymás iránt érzett szerelmét – nemükre való tekintet nélkül – szentnek és sérthetetlennek és teljesnek kell tekinteni. Ebben a diskurzusban az Egy kis élet jelentős és megkerülhetetlen hozzászólás” – válaszolta a Telex kérdésére Csuhai István. Ezt erősítette meg Greskovits Endre is: „Az Egy kis életben mindenféle nemi orientációjú szereplők felbukkannak, úgyhogy az LMBTQ itt a regénynek – és az életnek – csak egy szeletét jelenti.”
Traumapornó és pihenők nélküli ostromállapot
A New York Review of Books munkatársa, Daniel Mendelsohn azon kevés szerző közé tartozik, aki az Egy kis életről negatív kritikát jegyez. Cikkében úgy fogalmazott, „az a mennyiségű bántalmazás, amelyet Yanagihara a főszereplőjére mér, sem emberi szempontból nem igazságos, sem művészi szempontból nem szükséges.” Hasonlót fogalmaznak meg, bár jóval nyersebben a Moly felhasználói is, akik közül valaki azt írja, „700 oldal, amiből 400 oldal teljesen felesleges, mondanivaló nélküli traumapornó, ami még csak rendesen ábrázolva sincsen”. Egy másik olvasó úgy fogalmaz, „Yanagihara regénye számomra egy közel ezer oldalas, kimerítő ostromállapot volt.” Egy harmadik felhasználó pedig annak az ambivalenciának adott hangot, ami megjelenése óta kíséri a regényt. Azt írta: „Összetört. Imádtam. Kitépte a szívemet, megtaposta, majd visszatömte a testembe. Mérgessé tett, aztán szerelembe estem vele. Sírtam. Mosolyogtam. Bőgtem. Fájt. Felcsillant a remény, aztán még jobban fájt. Kedvenc lett. Illik ez egyáltalán? Szégyellem magam miatta.”
„A szerkesztőmmel sokat vitatkoztunk azon, hogy mennyit bír el az olvasó – fejtette ki a Guardiannek Yanagihara, akihez nyilván eljutottak a fentiekhez hasonló visszajelzések is. – Szerintem sehova sem vezet, ha azon töprengünk, mit vagy épp mit nem bír el az olvasó. Aki viszont szerintem minden esetben megérzi, ha az ember attól tartva, hogy megsérti őt, visszafogja magát.”
A befogadás határaival, illetve az ezekkel való kísérletezéssel kapcsolatos az is, amit Yanagihara 2022-ben a New Yorkernek nyilatkozott. A cikkből kiderül, hogy Az egy kis élet hét fejezetből áll, amelyek mindegyike három alfejezetre osztható. Minden alfejezet pontosan 18 ezer szó, csakhogy az alfejezeteket nem különítik el egymástól üres sorok. Ez a szigorú szerkezet a történet megrázó érzelmi hullámvasútjának rendszerezésére szolgál alighanem, és amikor arról kérdezték a szerzőt, miért nem választotta el egymástól üres sorokkal az alfejezeteket, Yanagihara azt válaszolta, azért, hogy megfossza az olvasókat a helyektől, ahol pihenhetnének egy keveset.
Yanagiharát azért is bírálták, mert heteroszexuális nőként ír meleg férfiakról, ám a szerző visszautasította az #ownvoice mozgalom támadásait. „Ez nagyon veszélyes. Jogom van ahhoz, hogy arról írjak, amiről csak akarok. Az olvasó csak azt ítélheti meg, hogy jól sikerült-e vagy sem” – nyilatkozta a Guardiannek.
Csuhai István a regény egy másik fontos aspektusra is felhívta a figyelmünket. Azt írta, „egyfelől a saját olvasásom során volt egy olyan határozott érzésem, hogy a szereplők, a négy főhős valahogyan az időn kívül, nem valóságos emberi entitásokként, hanem valamiféle metaforaként léteznek. Amikor megismerjük őket, a húszas éveik közepén járnak, amikor a regény véget ér, ötvenegynéhány évesek. Végigélünk velük egy negyedszázadot, ezalatt a huszonöt év alatt azonban, miközben ők maguk a pályájukon előbbre, sőt a legelőlre jutnak, semmit nem változnak az életük keretei.
Ha csak a saját magyar életem bármelyik huszonöt évét veszem, annak kezdő- és végpontja között olyan nagy a különbség (vegyük például a hosszan játszó bakelitlemez–magnókazetta–CD-lemez–Spotify sort, vagy a Commodore 64–asztali gép–laptop–okostelefont), hogy az szavakkal nehezen kifejezhető. Ez a négy amerikai férfi a könnyen hozzáférhető lakossági technológia őshazájában mindettől tökéletesen érintetlen marad. És itt bújik meg az előbbi egyfelőlre ráfelelő másfelől, amit viszont az Egy kis élet kritikusai komoly kételyként fogalmaznak meg: miközben a könyv nagyon gazdagon rétegzett, helyenként topográfiailag is igen pontos New York-regényként is olvasható, semmilyen nyoma nincs benne az amerikai történelemnek, politikának, tömegkulturális történéseknek. Elképzelhető persze, hogy a könyvnek szép számmal akadnak majd olyan olvasói, akiknek a szemében ez fő erény lesz.”
Kultikussá válhat idehaza is
Az Egy kis élet augusztus 11. és 17. között a Bookline heti toplistájának élére került, de cikkünk írásakor a Libri sikerlistáját és a Líra toplistáját is vezeti. Csuhai Istvánt ez nem lepte meg túlságosan. Azt írta nekünk, „az Egy kis élet kultikus könyvnek tűnt már akkor is, amikor a Jelenkornál A Paradicsomba négy évvel ezelőtt napvilágot látott. Hozzátartozik a teljes történethez, hogy a könyvnek 2017-ben volt már egy magyar kiadása egy kisebb kiadónál, a körülményekről pontosat nem tudok, de a jogtulajdonos nem engedélyezte a könyv terjesztését (egy-egy példányát pár évvel ezelőtt 40 ezer forintért kínálták). A mostani kiadás az új fordításban voltaképpen legalizálja Hanya Yanagihara kardinális művét.”
