Kegyetlen regényt írtak Natalie Portmanről, a kérdés csak az, hogy elárulták vagy tudott róla

Irodalmi botrányok ritkán érnek el a bulvármédiáig, de ha egy elismert író, aki saját életéből és a körülötte élők életéből is gyakran merít, egy Oscar-díjas színésznőt választ a témájának, ráadásul nem túl hízelgő, sőt inkább taszító képet fest róla, akkor tényleg minden adott ahhoz, hogy a nyilvánosság különböző rétegei egymásba érjenek.

Az Oscar-díjas színésznő Natalie Portmant, az ünnepelt szupersztárt, senkinek sem kell bemutatni, Rachel Cusk író pedig ugyanilyen szupersztár irodalmi körökben. Aki olvasott már tőle bármit, valószínűleg nem szeretne még csak mellékszereplő sem lenni a műveiben. Márpedig nagyon úgy néz ki, hogy Cusk az augusztus végén megjelenő új könyvének főszereplőjét, M-met, Portmanről mintázta.

A botrányt egy konzervatív brit bulvárlapban, az UnHerdben megjelent cikk indította el. A cikk azzal az állítással kezdődik, hogy Natalie Portman megbízta barátnőjét, Rachel Cuskot, hogy könyvet írjon róla. Majd azzal folytatódik, hogy New York-i irodalmi körökben az a szóbeszéd járja, hogy a készülő Life of M a két nő kapcsolatán alapul, a címbeli M pedig egyenlő Portmannel.

Ez a következtetés nem tűnik túlzónak. A Life of M főszereplője egy angolul beszélő színész, aki egy európai városban él, minden utalás szerint Párizsban. M gyerekként kapta meg az áttörést jelentő szerepét egy filmben, amelyben „eredetileg több olyan jelenet is volt, amelyekben a gyermeket úgy ábrázolták, mint aki vágyik a férfi főszereplővel való szexuális kapcsolatra, illetve maga kezdeményezné azt”- áll a regényben.

Portman 12 évesen játszotta el a Léon, a profi Mathildáját. Amikor a film készült, Portman anyja közbelépett, hogy az akkor 46 éves Jean Reno és a gyerek Portman szexuális töltetű jelenetei biztosan ne kerüljenek be a filmbe. Mindez megtörtént a regénybeli M-mel is. M szintén szerepelt egy balettről szóló filmben is, amelyhez „éhező és láncdohányzó balerinákkal” edzett – Portman a 2010-es Fekete hattyú című film főszerepéért kapott Oscar-díjat. Ha ez nem lenne elég, M a könyvben „a tavasz rózsaszín virágaival körülölelve” mosolyog vissza ránk a reklámokból világszerte, Portman 2011 óta a Miss Dior parfüm arca, a márka hirdetésein tavaszi hangulatban, rózsaszín virágok között szerepel.

Ismerősök, barátok vagy alkotótársak?

Mindezek persze felületes, bárki számára fellelhető információk Portmanről. A két nő azonban tényleg ismeri egymást, csak az a kérdés, mennyire. A regényben a színésznő és a narrátor alkut kötnek: az író követheti M életét, ha ő lesz következő regényének főszereplője – ez szoros kapcsolatot feltételez. Portman barátai azonban ragaszkodnak ahhoz, hogy a valóságban csupán távoli ismerősök, más források szerint azonban valóban közel álltak egymáshoz.

Ami biztos, hogy Portman és Cusk is Párizsban él, van közös társaságuk, mégpedig épp az irodalomnak köszönhetően. Mivel Cusk kanadai származású, Portman pedig az USA-ban nőtt fel, mindketten egy angolszász irodalmi körhöz tartoznak Párizsban. Portman interjút is készített Cuskkal az Instagram-oldalán, a Natalie’s Book Clubban még 2022-ben, „Annyira, de annyira hálás vagyok, hogy ma Rachel Cuskkal beszélhetek, az egyik kedvenc íróm” – mondta akkor, és később is úgy jellemezte magát, mint aki „örökké ámulattal tekint” Cuskra.

Cusk, a kíméletlen zseni

Rachel Cusk regényei magyarul is megjelentek, elismert író, saját életéből és a körülötte élők életéből is gyakran merít. Prózája hűvös, sőt gyilkosan hűvös, a szereplőihez általában nem könnyű kapcsolódni. Nemcsak a regényei szereplőivel bánik részvétlenül, hanem sokan vádolják azzal, hogy a saját életének szereplőit is beáldozza az irodalmi sikerért. Ez persze nem ritka jelenség, Cusk azonban a saját gyerekeit sem kíméli, 2001-ben A Life’s Work (Egy élet munkája) című könyvében az anyaság idealizált képét akarta lerombolni, gyerekei beleegyezése nélkül írt róluk intim részletességgel. A könyv megjelenése után maga Cusk is azt írta, bántalmazó és hanyag volt, amikor megengedte, hogy a gyerekeivel való kapcsolata a nyilvánosság elé kerüljön.

Ha ezt meg is bánta, Cusk későbbi műveiben ismételten más emberek életéből merített. A 2009-ben megjelent The Last Supper egy olaszországi családi utazás történetét dolgozza fel, a kötetet azonban később vissza kellett vonni, miután az egyik érintett felismerte magát a könyvben, és jogi lépéseket helyezett kilátásba a rágalmazás, valamint a magánélet megsértése miatt. Cusk néhány évvel később, a 2012-es Aftermath című művében már saját házasságának felbomlásáról ír.

Magyarul is több regénye jelent meg, többek közt a Vendégház, a Körvonal-trilógia három része, legutóbb pedig a Parádé, amely több fontos irodalmi díjat is elnyert. Az etikai vitákon túlmenően nem kétséges, hogy Cuskot hideg, részvétlen prózája a kortárs irodalom egyik sztárjává tette, számtalan rajongója van. Ahogy láttuk, többek között maga Natalie Portman is.

Mintha egyenként tépné le a végtagjait

Azok, akik már olvasták a regényt, azt mondják, hogy Cusk kegyetlenül és ravaszul bánt el főszereplőjével, és így Portmannel is. A Telegraph újságírója egyenesen azt írja, Cusk prózája olyan, mintha a szerző egyenként tépné le valakinek a végtagjait, „ahogyan egy gyerek bánik egy rovarral, teljes közönnyel az élőlény szenvedése és önazonossága iránt”.

Pedig M első látásra tökéletes. Gyönyörű és bájos, sőt, kedves is, a rajongóival érdeklődő, segítőkész, szerény, még a személyzettel is kedves. Ez a tökéletes lény azonban üres és megközelíthetetlen, nemcsak a többi ember, hanem saját maga számára is, mindig szerepet játszik, még akkor is, ha a gyerekei iránt érzett szeretetről van szó.

A Telegraph szerint ezt az érzelmi távolságot különösen élesen mutatja az a jelenet, amikor M egyik barátnője a depressziójáról beszél neki. M képtelen igazán megragadni, mit szeretne vele megosztani a másik. Bár színészként már alakított depresszióval küzdő embereket, saját tapasztalata alapján nem tudja bizonyítani, hogy a depresszió mint belső, valóságos állapot egyáltalán létezik. A barátnője szenvedése mégis kivált belőle valamiféle együttérzést, ez azonban nem a másik ember lelkiállapotának megértéséből fakad. Sokkal inkább ahhoz hasonló sajnálat ez, amelyet az ember egy szenvedő állat láttán érez.

M már egészen fiatalon azzal szembesül, hogy mások figyelmének tárgyává vált, ezért számára szinte ismeretlen marad az a tapasztalat, amikor az ember egyszerűen jelen van a világban anélkül, hogy folyamatosan tudatában lenne önmagának. Ahogy Cusk fogalmaz: „Olyan korán ébresztették rá önmagára, hogy nincs emléke arról, milyen érzés volt észrevétlennek lenni.” M fokozatosan eltávolodik saját személyiségétől, és mintha önmagát is kívülről szemlélné: „Elszakadva saját természetétől úgy játssza el a szerepét, mintha egy szerepet alakítana, amelynek szövege – mihelyt megtanulja – egyre nagyobb üresség és csend birodalmait idézi elő.”

M = Portman vs. M = Cusk

A Portmanhoz közel álló források sorra szólalnak meg a komolyabb lapoktól kezdve a bulvároldalakig, szerintük M és Portman között maximum az életrajzi adatok egyeznek. „Natalie minden, csak nem magányos. A legszorosabb baráti köre van, szeretet és közösség veszi körül, hihetetlenül melegszívű és szeretetteljes. Egyáltalán nem olyan távolságtartó, mint ahogyan a könyv ábrázolja” – mondta a Telegraphnak a színésznő egy közeli barátja.

A Vanity Fair egy másik forrása szerint „Natalie hétköznapi, két lábbal a földön járó életet él Párizsban. Az az elképzelés, hogy ennek ő lenne az alapja, nevetséges. A barátai fel vannak háborodva, mert M ábrázolása nem hasonlít Natalie-ra a szakmai életrajzán kívül”.

„M személyisége egyáltalán nem Portmané” – mondta egy másik barát. Sőt, szerinte M inkább Cusk alteregója. Portmant magát pedig „jobban foglalkoztatja a világ állapota”, mint az a pletyka, hogy ő lenne M. Egy másik forrás a Page Sixnek nyilatkozva viszont azt állította, hogy Portmant igenis foglalkoztatja a könyv körüli botrány és bosszantják a hasonlóságok.

„Nem tetszik, ahogyan ábrázolsz engem”

A Vanity Fair szerint a könyvet övező botrány csupán egy ügyes marketinghúzás. A kérdés csak az, hogy Portmannel egyeztették-e vagy sem. Mindezt alátámasztja, hogy Cusk kiadója és ügynöksége sem oszlatta el a Portman személyével kapcsolatos találgatásokat. A figyelem persze aligha árt a Life of M fogadtatásának: az a feltételezés, hogy a regény egy világszerte ismert filmsztár életébe enged bepillantást, inkább fokozhatja az olvasók érdeklődését a kötet iránt.

A könyv körül kialakult vita ezért mára részben túlmutat azon a kérdésen, hogy M valóban Portmanről mintázott karakter-e. A kiadói szakma egyes szereplőit sokkal inkább az foglalkoztatja, hogy Portman milyen mértékben vehetett részt a projekt létrejöttében, illetve hogy utólag megbánta-e ezt a közreműködést.

A regény egyik fontos kiindulópontja éppen egy ilyen együttműködés lehetősége. A történetben az elbeszélő egy ponton felveti, hogy megírná M „önéletrajzát”, az ötlet pedig kezdetben kifejezetten elnyeri a színésznő tetszését. A történet előrehaladtával azonban M viszonya a készülő projekthez fokozatosan megváltozik. A kezdeti érdeklődést és együttműködési készséget egyre erősebb ellenérzés váltja fel, amikor M szembesül azzal, milyen kép alakult ki róla az elbeszélő szövegében.

A regény végére M már nem egyszerűen kifogásolja az ábrázolását, hanem úgy érzi, hogy a róla kialakított portré alapvető emberi tulajdonságait kérdőjelezi meg. „Nem tetszik, ahogyan ábrázolsz engem” – mondja az elbeszélőnek.

„Úgy tüntettél fel, mintha képtelen lennék szeretni.”

Cusk regényének egyik központi kérdése épp a szerepjátszás és az autentikusság viszonya. A megközelítése tágabb tapasztalatra is utal: arra, hogy a hírnév miként alakíthatja át alapvetően az ember önmagáról alkotott képét, függetlenül attól, hogy az adott személy valóságos vagy fikciós alak.

All the Natalie Portmans

Ez a kérdés különösen fontos Portman életében. Hatéves kora óta szerepel a nyilvánosság előtt és ha M nem is tud szeretni, a világ szereti Natalie Portmant, sőt, megszállottan figyeli és vetíti ki rá vágyait. A Léon, a profi majd a Csillagok háborúja rajongótáborától kezdve Zach Braffig, aki A régi környék című film manic pixie dream girl karakterét kifejezetten Portmanre gondolva írta. De született egy darab All the Natalie Portmans címmel is, ami egy meleg, fekete, tinédzser lányról szól, aki a színésznőt szintén manic pixie dream girlként isteníti. Portman maga is kifigurázta a róla kialakult imázst, 2006-ban a Saturday Night Live-ban előadott rappelése virálissá vált, 2018-ban megjelent a folytatása is.

A sztárok életéhez persze hozzátartozik, hogy a magánéletüket követi a sajtó, de az ő viszonyainak dokumentálása messze nem csak a kivel jár éppen típusú cikkekig terjedt. A New York Times T magazinja 2016-ban közölte a 15 évig tartó levelezését egy barátjával, a szintén író Jonathan Safran Foerrel. Ugyan a levelek főként irodalomról, származásról és a melankóliáról szóltak, a közönség nem győzte találgatni, hogy Foer nem egyszerűen csak fülig szerelmes-e a színésznőbe. A legmerészebb persze kétségkívül a zenész Moby húzása volt, aki saját memoárjában azt állította, hogy randiztak Portmannel, amikor ő 33, Portman 20 éves volt. A színésznő azt nyilatkozta, meglepte, hogy a zenész a barátságukat randizásként jellemezte, mert emlékei szerint egy sokkal idősebb férfi volt creepy vele, amikor éppen csak leérettségizett. „Nagyon zavaró volt számomra, hogy ezt a történetet arra használta, hogy eladja a könyvét” – mondta a Harper’s Bazaarnak 2019-ben.

De mégis miért nem tudunk leszállni Portmanről? Ő semmiképp nem az a karakter, aki annyira átlátszó, hogy bármit bele lehet vetíteni, sőt, épp sokszor egymásnak látszólag ellentmondó értékeket képvisel. Ártatlan, de veszélyes, szűzies, mégis érzéki. Ráadásul Portman nemcsak gyönyörű, a Harvardon végzett, és ez minden nyilatkozatában látszik is, idén tavasszal pedig bejelentette, hogy harmadik gyermekével várandós.

Portman persze maga is észleli ezt a jelenséget. Amikor más színészekkel együtt a Vanity Fair 2024-es hollywoodi számának címlapján szerepelt, arról kérdezték, hogyan kezeli a közvélemény rendíthetetlen érdeklődését a magánélete iránt. „Rengetegféleképpen látnak engem mások, nyilvánosan és magánemberként egyaránt, és én is rengetegféleképpen látom saját magamat” – válaszolta Portman.

„Valahogy mindezek metszéspontja is én vagyok, és fontos, hogy mindezek bennem és általam létezzenek, ahelyett hogy azt mondanám: »Ez valami külső dolog. Ez az igazi.«”

Azt, hogy mi az „igazi” a Life of M-ben, lehet, hogy sosem fogjuk megtudni. A Portmanhoz kapcsolódó ügy biztosan növeli majd a könyv eladásait, még akkor is, ha a szaftos pletykákra vágyók valószínűleg csalódni fognak. Azok azonban, akik emiatt a könyv miatt elmélyülnek Cusk furcsa, hideg világában, mégis jól járnak majd.

A Life of M augusztus 25-én jelenik meg angolul, a magyar megjelenés a Park kiadó szerint 2027 őszére várható. Rachel Cusktól idén az Aftermath jelenik meg magyarul, Utójáték címmel.

Via Vanity Fair és The Telegraph