Guy Ritchie fazonjai és modernkori Kurázsi mama a két új magyar kalandregényben

Ha van a történetmesélő irodalomnak vegytiszta formája, az bizony a jó öreg kalandregény. A kalandregény lényege, hogy a szöveget nem a szereplők belső folyamatai strukturálják, hanem a regény fordulatai, magyarán: az akció. Elég Dumas-ra gondolni, a sok cselszövevényre, kardozásra, drámai meghalásokra meg a nehéz helyzetekre, amikből a főszereplő hol nyers erejére, hol ravaszságára támaszkodva szabadul ki. Az ilyesmi mindig felpezsdíti az ember, a kalandregény tehát sose hal meg, legfeljebb átalakul. Mert bizony átalakulásra szükség van, hisz az olvasói ingerküszöb nem állandó – felpezsdülni mindig kész vagyunk, de már más pezsdít fel, mint százötven éve. Amikor Hugo elhelyezett egy ménkű nagy óriáspolipot A tenger munkásaiban, az alighanem ájulásba kergette rajongóinak nagy részét, de ma már minimum három óriáspolipra lenne ehhez szükség, vagy legalábbis egy mutáns zombipolipra, ami radioaktív, lézerszeme van, és Soros György irányítja.

Azt mindenképpen le lehet szögezni, hogy Fehér Gáspár Fillenbaum néni hosszú árnyéka című kötete reagál ezekre a változásokra. Az író le se tagadhatná, hogy a regényírás előtt forgatókönyvekkel foglalkozott – például őhozzá köthető a 2021-es Nagykarácsony című film is. A mozgókép mint inspirációs forrás a regény dinamikájára is rányomja bélyegét, nekem különösen Guy Ritchie ugrott be arról, hogy több különállónak látszó szállal operál a szerző, amely szálakban a főszereplő antihősök látszólag a saját pecsenyéjüket sütögetik, ám pár meglepőnek szánt fordulat után ezek a szálak kibogozhatatlanul egymásba gabalyodnak.

A másik filmes párhuzam viszont számomra már nem annyira szerencsés – azokról a „szekunder szégyen” mozikról beszélek, ahol a karakterek egymással vetekedve kerülnek megalázó szituációkba, amelyeket látva a néző legszívesebben helyettük süllyedne a föld alá. Nézzünk csak rá a szereplőkre. Itt van például Dániel, aki egy béna étterem salátapultjában dolgozik, miközben a családja azt hiszi, menő feltaláló, aki megütötte a főnyereményt. Dani egy olyan hazugságspirálba zárta magát, amiből nem nagyon van kiút: a família meg van győződve arról, hogy jómódú, közben meg ő pontosan tudja, szélsebesen rohannak az anyagi csőd felé. A másik szálban pedig megismerjük Lilit és Csabát, utóbbi épp lecsúszik egy előléptetésről, aminek köszönhetően, úgy fest, lemondhatnak a nagyobb lakásról.

Itt libben be a képbe Fillenbaum néni, az ősöreg aggastyán, és egyben Liliék szomszédja, akinek pont van egy nagy lakása, amivel akár lehetne is kezdeni valamit. Dani és Csaba is meglehetősen szerencsétlen flótásnak tűnik, különösen Dani, aki néha tényleg fullba tolja a kretént. De biztos akad, aki szerint egy regény elbír akármennyi lúzert – az ő kedvükért pedig a századik oldal táján becsatlakozik a történetbe Laci, a méltán sikertelen gitáros is.

Innentől kezdve ez a három szál ide-oda kanyarog, mindenkit alaposan szívat az élet, amitől a felek egyre frusztráltabbak lesznek, a frusztráltságtól pedig egyre borzasztóbb helyzetekbe navigálják magukat. Aminek köszönhetően csak úgy sorjáznak a kínos szituációk, amelyek hol komikusak, hol véresek, de szinte mindig szekunder szégyenérzetet keltenek az olvasóban. Különösen Danira jár rá a rúd, aki már rögtön a nyitójelenetben biztosítási pénzért öncsonkításra vetemedik, de nyilván elszúrja, mint ahogy minden mást is.

Hajlok rá amúgy, hogy ne nagyon bántsam ezt a könyvet. Kissé túlírt, de összességében azért profi módon szerkesztett – a jelenetek jobbára szervesen kapcsolódnak egymáshoz, és kétségkívül van egy húzása annak, ahogy az egész kaotikus történetvezetés közeledik a nagyszabású végkifejlet felé. Fehér Gáspár tulajdonképpen nem árul zsákbamacskát, azt adja az olvasónak, amit megígér, és ez mindenképpen érték. Más kérdés, hogy én nem vagyok oda a kínos jelenetek halmozásáért, továbbá azt se igazán szeretem, ha egy olyan szereplő sincs a regényben, akivel legalább minimális mértékben azonosulni lehet. Mert ugyan kivel is lehetne azonosulni egy olyan szövegben, ahol kivétel nélkül mindenki kutyaütő?

Ami az azonosulást illeti, Bíró Zsófia Last Minute című regényének sincs mivel dicsekednie. Minden másra viszont nagyon is büszke lehet. A helyszín a polgárháborús Észak-Afrika, ahol ott üldögél kis büféjében Bátoriné a gyerekeivel, és seftel. Mégpedig mindennel. Kodeinnel, gumicsónakkal, lekváros palacsintával, kínai kisgyerekkel, igény szerint akár vegyi fegyverrel is. Ő a modern kori Kurázsi mama, aki számára az embert egyedül az minősíti, hogy biztos jövőt tud-e biztosítani a gyerekeinek. Ez a cél értelmezésében szentesít minden eszközt, és egyben létrehozza azt a morálisan légüres teret, amiben Bátorinénak nem kell semmiért bűntudatot éreznie, bármit megtehet, amiért megfizetik. Azonban egy morálisan kiüresedett térben nemcsak mi tehetünk meg bármit, hanem velünk is bármit megtehetnek, ez a fajta démoni visszacsatolás pedig a tragédia sorsszerűségét kölcsönzi a szövegnek. Mert ha nincs erkölcs és bűntudat, akkor a döntéseink következményeiből kell tanulnunk. És ez az út gyakran fájdalmasabb.

Bíró nyúlfarknyi regényében az a pláne, hogy egyfelől megőrzi a jó kalandregények lendületét, másfelől viszont erre a talapzatra brutálisan erős világot épít, amit szinte szétfeszítenek a morális kérdésfeltevések, valamint a fenyegető sejtés, hogy ennek bizony nagyon nem lesz jó vége. A kulcs, azt hiszem, a nyelv, ami olyan szikár, amilyen szikár csak lehet. Nincsenek leírások, nincsenek építő jellegű monológok, csak a szereplők tettei vannak, meg az értük járó büntetés – ezek pont elégségesek ahhoz, hogy az olvasó értse, miről is van szó. És hát ott van Bátoriné, aki az utóbbi idők egyik legerősebb irodalmi szereplőjének érzek – egyszerre az úgynevezett „erős nő” megtestesítője, aki képes egy férfiközpontú világban is helyt állni, ugyanakkor saját kérlelhetetlen keménysége magában hordozza a vesztét. Képes a szeretetre, de csak saját családja iránt. És ezt a szeretetet is képes megmérgezni azzal, hogy azt akarja rájuk testálni, ami benne a legrosszabb – a kérlelhetetlen keménységet.

Fehér Gáspár: Fillenbaum néni hosszú árnyéka
Scolar, 2026, 5995 Ft

Bíró Zsófia: Last Minute
Corvina, 2026, 3990 Ft