Mit szóltak a magzatelhajtáshoz Horthyék?

A kérlelhetetlen hőségre kevés érvényesebb válasz létezik annál, hogy egy izgalmas kötettel egy fa árnyékába vagy a klíma alá költözünk. A posztkönyvheti csendes napokban ehhez kínálunk támpontokat. Milyen volt egy Nobel-díjas író gyerekkora? Mennyiben különböztek a hetvenes évek észt fiataljainak napjai a szüleinkéitől? Hogyan lett a gyerekvállalás a Horthy-kor egyik központi témájává? Az ajánlónkban szereplő, frissen megjelent könyvekből kiderül.

Koloh Gábor: Nemzethalál

1929-ben a Stagl Anna nevű húszéves mohácsi cselédlány ellen eljárás indult magzatelhajtás miatt. Története korántsem volt egyedi: a két világháború közötti években a bíróságok és az újságok egyre gyakrabban foglalkoztak hasonló esetekkel. Ezek az ügyek túlmutattak a tragikus egyéni sorsokon, a nemzethalál víziója, a gyermekpárti propaganda és a mindennapi élet gyakorlata ugyanis folyamatosan összeütközésbe került egymással. Az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet tudományos munkatársa, Koloh Gábor kötete ezt a feszültséget állítja középpontba, bemutatva, miként vált a gyermekvállalás kérdése a nemzeti jövőről szóló viták egyik kulcstémájává, hogyan lett politikai jelszóvá ez a személyes dilemma, és hogyan kapcsolódott össze a korszak meghatározó társadalmi törésvonalaival: a nemi szerepekkel, város és vidék különbségeivel, valamint a nemzetiségi és felekezeti megosztottsággal. A Nemzethalál című kötet ezt mutatja be. (Jaffa, 4999 Ft)

Kunkovács László: Pásztoremberek

„A távoli pusztákon élők mindennapjai csak úgy tárulnak fel, ha szinte köztük él az ember. A nomádok is akkor nyílnak meg” – fogalmazza meg a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Balogh Rudolf-díjas magyar fotóművész és etnofotográfus, Kunkovács László. 1964 és 1973 között Kunkovács az MTI országjáró fotóriportere volt, 1973-tól 1976-ig a Képzőművészeti Főiskola fotóműhelyét vezette, majd visszatért az MTI-hez, 1990 óta pedig szabadfoglalkozásúként tevékenykedik. Fiatalkorától témája volt a magyar Alföld tanyavilága a nyírségi bokortanyáktól a déli országhatárig, az ott folyt munkákkal, amiknek jelentős része időközben kiveszett és agrártörténetté változott – írja az Azopus. A pásztorkodással, a távoli pusztákon élők mindennapjaival Kunkovács szinte egész életében foglalkozott. A Pásztoremberek című kötete, ami először 2013-ban, a Cser gondozásában jelent meg, most pedig a Püski adta ki újra, öt évtizedes terepmunka eredménye. A nagy Alföldre koncentrál, Kárpát-medencei kitekintéssel, az utolsó, Bölcsességért napkeletre című fejezete pedig az ázsiai nomád pásztorkodásról szól.

„A magyar Alföld pásztorkultúrája sztyeppei típusú – írja Kunkovács. – A párhuzamokért sorra látogattam Ázsia részben ma is nomadizáló népeit, messze túl azon a körön, ahol eleink jártak. A Kárpát-medencében van másféle, hegyvidéki típusú magyar pásztorkodás is, de az kulturális átvétel.” A kötetben szereplő közel 600 fotó 1967 és 2012 között készült. (Püski, 9000 Ft)

Mario Vargas Llosa – Miguel de Unamuno: Hogyan írjunk regényt?

Két, egymástól időben és térben is távoli író esszéjét tartalmazza ez a könyv. Témájuk a regény – egy-egy saját regényük – születése. A spanyol Unamuno számára az alkotás menekülést jelent a száműzetés mindennapjaiban, és miközben képzelt regényhősét szembesíti az élet kihívásaival, a maga kétségeire keresi a választ. A 2010-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett perui Vargas Llosa ezzel szemben ifjúságának kalandokban gazdag időszakára visszatekintve azt mutatja be, hogy ebből az élményhalmazból hogyan születik meg egy regény, vagyis a tétovázások és bizonytalankodások során hogyan válik íróvá egy elhivatott fiatal. Ezek a részben az alkotással, az írói-értelmiségi léttel, egy irodalmi alkotás megszületésével kapcsolatos elmélkedések kapcsolják össze a két szöveget, amelyeket olvasva két szerző műhelyében és gondolataiban barangolhatunk. (MMA Kiadó, 5600 Ft)

Mart Kivastik: Lépcső a mennybe

Az sem elképzelhetetlen, hogy az észt Mart Kivastik olvasta a fenti két szöveget, elvégre miután karmesternek tanult, irodalmat hallgatott a Tartui Egyetemen. Novellákkal debütált, a nyolcvanas évek második felében, de ír forgatókönyveket, illetve drámákat is. A Lépcső a mennybe az első regénye, ami olvasható magyarul. És hogy miről szól ez a Led Zeppelin-dalt címéül választó szöveg?

Nos, Uu egy haldokló barátjának köszönhetően rájön, hogy a biciklijére pattanva utazni tud az időben. A hetvenes évek Észtországába visszalátogatva újraéli a gondtalan fiatalkorát, a magyar olvasónak is ismerős közegben: az utcákon hamisított farmernadrágok és szovjet kempingbiciklik, a menzán konyhásnénik és megbőrösödött tej, a vidéki úszótáborba egy örökkévalóságig kell zötykölődni a buszon, a bakelitlemezekről pedig a nyugati rockzene klasszikusai szólnak. A való életben azonban ősz van, a barátok megkopaszodtak és megkeseredtek, a lányok férjhez mentek, Uu apját, az egykori sportembert utolérte az Alzheimer-kór, és Uu-nak döntenie kell, menjen-e, vagy maradjon. Mart Kivastik regényének fontos eleme a humor. Erről az a részlet is meggyőzhet mindenkit, amit nemrég közöltünk a kötetből. (Ø Kiadó, 5000 Ft)