„Az a kérdés, hogy 16 év rombolása hány év alatt épülhet vissza. Már az nagy dolog, ha a pedagógusok nem lesznek folyton megalázva. Mintha visszaalakulóban lenne a pedagógusi tekintély, én legalábbis ezt látom, van egy társadalmi megbecsültsége a pedagógusoknak. Hátha megindul egy oldottabb légkör kialakulása az oktatásban” – mondta Grecsó Krisztián író, költő, az Élet és Irodalom prózarovatának szerkesztője a Szinten túl Krug Emíliával című műsorban.
Az ország előtt álló kihívásokról szólva Grecsó kiemelte a korrupció felszámolását és a vagyonvisszaszerzést is. „Évszázados gondok vannak azzal, hogy a bűnösök soha semmikor nem lettek számonkérve. Velünk éltek, megbocsáthatatlan bűnök után kellett úgy menni tovább generációknak, mintha mi sem történt volna” – fogalmazott. Hozzáfűzte: az elmúlt időszakban olyan mértékű tolvajlás történt, ami mellett nem lehet elmenni, az ugyanis azt üzenné a felnövő generációnak, hogy lúzer, aki nem lopott.
A műsorban az is elhangzott, hogy Grecsó 16 éve járt legutóbb a közmédiában, pedig azóta megírta például a Vígszínházban 2017-ben bemutatott és azóta is nagy sikerrel futó A Pál utcai fiúk színdarab szövegkönyvét és a 2024-ben megjelent Apám üzent című regényét. „A családban érzékeltem, hogy ha ennyire sok ideig hiányzol egy nyilvánosságtérből, akkor az azt jelenti, hogy nem vagy te ám olyan fontos. Mégiscsak van egy társadalmi legalizációs szerepe, hogy ki a művész, és ki nem” – mondta ezzel összefüggésben. Grecsó szerint különösen a hatvan év feletti generáció érhető el nehezebben az alternatív nyilvánosságban, pedig őket sem szeretné elengedni, nagyon megbecsüli őket. Az alkotó azt a kelet-magyarországi tapasztalatát is felidézte, hogy nyugdíjas pedagógusok, értelmiségiek elmennek ugyan az estjeire, de nincs pénzük könyvet venni.
A beszélgetés egy pontján Krug Emília rákérdezett a díjak szerepére és odaítélési mechanizmusára is. „Sok szó esett a Kossuth-díjról abból a nézőpontból, hogy milyen mértékben járatták le. Ez is egy nagyon fontos szempont. Ellenben arról, hogy kik nem kapták meg, arról sokkal kevesebb szó esett” – mondta Grecsó, aki szerint a díjak azért fontosak, mert legalizálnak egy életművet. „Abban az évben felvenni az irodalmi Kossuth-díjat az édesanyádtól, amelyik évben tudható, hogy Nádasdy Ádám nagyon beteg, és nincs neki… Nem… Ráadásul szeretem Jánost. A fene egye meg. Miért kell ilyet csinálni?” – utalt az alkotó megrendülten, keresve a szavakat a közelmúlt egyik nagy visszhangot kiváltó ügyére, Lackfi János állami elismerésére. Grecsó szerint a díj elfogadása azért sem volt szerencsés, mert Lackfi mögött íróként, műfordítóként és pedagógusként is termékeny, szerteágazó, sokféle életmű áll.
A műsor végén szóba került az ünnepi könyvhét, valamint a könyvpiac és a nyomtatott sajtó helyzete is. „Nagyon remélem, hogy sok olvasóval találkozunk ismét, és hogy az olvasók figyelme visszatér. Azt látom, hogy az élet legkülönbözőbb területein még mindig olyan szinten dominál a politika és a politikai diskurzus, hogy kevéssé tud az emberek lelkébe, figyelmébe beférkőzni az, hogy például mi jelenik meg most a könyvhétre” – mondta Grecsó, aki szerint a nyomtatott sajtó ma akkora bajban van, hogy a Storytól az Élet és Irodalomig mindenkinek össze kellene fognia a nyomtatott lapok életben maradásáért.
