Salman Rushdie belefáradt, hogy évek óta a szólásszabadság Barbie babájaként kezelik

Salman Rushdie nemrég a Tulane Egyetemen rendezett New Orleans-i Könyvfesztivál vendége volt. A március 13-i beszélgetésen a Booker-díjas író azt mondta, elege van abból, hogy még mindig a négy évvel ezelőtt ellene elkövetett merényletről kérdezik, de bízik benne, hogy ez változni fog, és egy könyves eseményen beszélhet megint a friss köteteiről.

A Guardian által szemlézett könyvbemutatón Rushdie azt mondta, nem érzi magát szimbolikus figurának, abba pedig belefáradt, hogy a „szólásszabadság Barbie-ja” legyen. „A szólásszabadság elleni támadások – jegyezte meg Rushdie – korábban a gazdag és befolyásos emberek felől, illetve a vallásos körökből érkeztek. Manapság azonban úgy tűnik, másfajta problémákkal kell szembenéznünk. Az egyik az öncenzúra.” Úgy fogalmazott, az öncenzúra elsősorban a fiatal, induló szerzőknek jelent problémát, és hozzátette, „én már olyan öreg vagyok, hogy nem érdekel”.

A kísértő halál

Ahogy korábban megírtuk a Telexen, A sátáni versek című könyvének megjelenése után Ruhollah Khomeini ajatollah kimondta Rushdie-ra a fatvát, és Iránban vérdíjat tűztek ki a fejére. Később több halálos fenyegetést kapott muszlim közösségekből, mert a műben az iszlám vallás több konzervatív hívője szerint tiszteletlenül ábrázolta Mohamed prófétát. A könyv ellen Indiában és Pakisztánban tüntettek is, nagy-britanniai muszlim vezetők pedig istenkáromlónak nevezték az írást.

Aztán 2022. augusztus 12-én, amikor Rushdie New York államban tartott előadást, egy férfi a színpadra rohant, és tizenötször kést szúrt az íróba. Rushdie túlélte a támadást, de jobb szemére megvakult, és más maradandó sérüléseket is szenvedett. A támadót, Hadi Matart később 25 év börtönbüntetésre ítélték az író meggyilkolásának kísérlete miatt. Ennek a támadásnak és az utána következő testi és lelki felépülésnek a krónikája a Kés, amely magyarul Greskovits Endre fordításában, a Helikon gondozásában jelent meg. (Itt közöltünk belőle egy részletet.)

A visszatért történetek

A Rushdie elleni merénylet jelentős médiaérdeklődést váltott ki, és a New Orleans-i Könyvfesztiválon folytatott beszélgetés során az író kifejtette: „Kicsit frusztráló, hogy nem egy könyvről vagyok ismert, hanem valami miatt, ami egy könyvvel történt.” Természetesen az 1989-ben megjelent A sátáni versekre utalt, ami az ötödik regénye volt, az angol nyelvterületen novemberben debütált A tizenegyedik óra pedig a huszonharmadik. A Tulane Egyetemre is utóbbi okán hívták meg, és a könyvbemutatón Rushdie azt mondta:

„Miután befejeztem az önéletrajz írását, szinte azonnal kinyílt egy ajtó a fejemben, és visszatértek a történetek.”

Hozzátette, hogy tartott tőle pedig, hogy többé nem lesz képes fikciót írni a traumák és a történtek sokkoló hatása miatt.

A Diadalvárost még a merénylet előtt fejezte be, A tizenegyedik óra szövegei viszont már a késelést követően készültek. „Valahogy mind az öt elbeszélés a halál és annak közeledése körül forog, sőt a Késő című írás főhőse, miután egy reggel arra ébred, hogy meghalt, már a túlvilágról, pontosabban a halál és a túlvilág mezsgyéjéről áll bosszút az őt egész életében gyötrő ellenfelén” – mondta korábban a Telexnek a kötet fordítója, Greskovits Endre. A kötet magyarul a Helikon Kiadó gondozásában jelenik meg.