A magyaroknak csak a negyede szólna, ha korrupciót látna, sokan azt se tudják, kihez forduljanak

A magyar lakosság az ország egyik legnagyobb problémájának tartja a korrupciót, mégis csak kevesen mernék jelenteni, ha korrupciós eseményről szereznének tudomást, és azt is csak kevesen tudják, kihez fordulhatnának ilyen esetben – többek között erre jutott az Integritás Hatóság Tiszta Úton elnevezésű kutatási programjának részeként végzett reprezentatív lakossági kutatás. A felmérésből az is kiderült, hogy a lakosság jobban tolerál bizonyos, korrupciónak mondható eseményeket, mint másokat.

Biró Ferenc Pál, az Integritás Hatóság elnöke a kutatási eredmények csütörtöki budapesti bemutatóján hangsúlyozta, hogy Magyarországon nagyon sokat beszélünk a korrupcióról, és az áprilisi választásoknak is ez volt az egyik, ha nem a legfontosabb témája. Mégis csak most született először olyan átfogó, reprezentatív felmérés, ami a korrupcióval és integritással kapcsolatos lakossági tapasztalatokat vizsgálja, rendszerszerűen és összefüggéseiben. A Tiszta Úton lakossági felmérést évente szeretnék majd megismételni, és ahogy azt dr. Vajda Kinga, a kutatás vezetője elmondta, ezt cégvezetőkkel és kormányzati tisztségviselőkkel folytatott felmérésekkel is ki fogják egészíteni, sőt, a cégvezetőkkel készült kutatás adatfelvétele már meg is történt.

Benne van a top 3-ban

A most publikált lakossági kutatáshoz még 2025-ben vették fel az adatokat, így különösen érdekes lesz majd ezt összehasonlítani a 2026-os mérés adataival. A 2025-ös kutatásban a megkeresettek 42 százaléka vett részt, ami Vajda szerint kifejezetten magasnak számít. A felmérés szerint a korrupció Magyarország három legnagyobb problémájának az egyike, csak az inflációt és a közegészségügy állapotát jelölték meg többen fontosabb problémának.

A válaszadók 41,6 százaléka mondta azt, hogy a korrupció a legnagyobb probléma Magyarországon. Ennél valamivel nagyobb arányban látták úgy a megkérdezettek, hogy a korrupció Magyarországon „rendkívül elterjedt”, 42,4 százalék látja így, míg 31,3 százalék választotta a valamivel enyhébb „jelentősen elterjedt” választ. A válaszadók 45,7 százaléka azt is mondta, hogy 2020 és 2025 között jelentősen nőtt a korrupció, míg 5,1 százalék szerint kismértékben, 0,6 százalék szerint pedig nagymértékben csökkent.

A válaszadók nemcsak látják, de érzik is a korrupciót, legalábbis a válaszadók 10,3 százaléka szerint „nagyon nagy mértékben”, 24 százaléka szerint nagyobb mértékben, 41,9 százaléka szerint kisebb mértékben, de hat az emberek mindennapi életére a korrupció.

Vagyis a lakosság háromnegyede érzi úgy, hogy valamilyen szinten, több mint egyharmada szerint pedig nagy vagy nagyon nagy szinten hat az életére a korrupció.

Vajda Kinga szerint ezt azért is fontos felmérni és monitorozni a jövőben, mert a korrupció statisztikailag kimutatható módon hat az emberek szubjektív jóllétére, vagyis a korrupció érzékelése rontja az emberek jóllétét.

Látják, elutasítják, de nem lépnének

A kutatás egyik látványos eredménye, hogy bár a magyar társadalom nemcsak nagynak tartja a korrupció szintjét és el is utasítja a korrupciót, de viszonylag kevesen mondták azt, hogy lépéseket is tennének, ha korrupciót tapasztalnak. A megkérdezettek 73,6 százaléka tartja elfogadhatatlannak a korrupciót, de csak 26,8 százalék mondta azt, hogy aktívan fellépne, ha korrupciógyanús esetet tapasztalna.

A kontraszt oka Biró és Vajda szerint leginkább az információhiány, a bizalmatlanság és a félelem. A magyar lakosság nagy része nem tudja, hogy kihez, milyen intézményhez fordulhatna, ha korrupciós esetet akarna jelenteni, közel 70 százalék mondta azt a kutatóknak, hogy nem ismer ilyen magyar intézményt. És még ha tudják is, sokan úgy gondolják, hogy a magyar hatóságok nem képesek védelmet nyújtani a korrupcióval szemben (33,6 százalék szerint egyáltalán nem, 40 százalék szerint inkább nem tud). Emiatt sokan úgy láthatják, hogy ha jelentenék is, amit látnak, annak nem lenne hatékony eredménye, nem változtatna semmin. Sokan pedig attól is tartanak, hogy az állam nem tudná megvédeni a bejelentőket, vagyis ha jelentenék a korrupciót, végül ők járnának rosszul.

Éppen ezért Biró úgy látja, kiemelten fontos, hogy az állam felépítse a bizalmat, ismertebbé és biztonságosabbá tegye a bejelentési lehetőségeket. Az államnak meg kell védenie azokat, akik megszólalnak, és meg kell mutatnia, hogy a jelzéseknek következményei vannak.

Mi korrupció, mi nem az?

Érdemes persze tisztázni, hogy az emberek és az őket kérdező kutatók mit értenek korrupció alatt. Dr. Vajda elmondta, a kutatás egyik első lépése az volt, hogy a kutatók felállították a korrupció és integritás definícióit. A korrupciót a kutatók úgy definiálták, mint „az a jelenség, amikor valamely egyén, csoport vagy intézmény
magánelőny szerzése céljából visszaél a rábízott hatalommal, amely jellemzően közérdeksérelemmel, illetve törvények, szabályozások és/vagy integritási normák megszegésével jár. Ugyancsak korrupció, amikor valaki előnyszerzés céljából
hatalommal felruházott egyén, csoport vagy intézmény részére valamilyen magánelőnyt felajánl vagy nyújt. Korrupciónak tekintünk minden ilyen esetet, akkor is, ha az valamilyen vélt vagy valós közérdekre hivatkozva történik.”

A megkérdezettektől persze nem azt kérdezték, hogy egyetértenek-e ezzel a definícióval, hanem különböző kérdéseket tettek föl, hogy korrupciónak tartják-e, ha egy köztisztviselő kenőpénzt fogad el, ha egy nővérnek okosórát ad egy beteg, ha valaki kihasználja a kapcsolatait, hogy soron kívül bejusson az orvoshoz stb. Vajda Tímea szerint érdekes eredmény, hogy a magyarok másképpen tolerálják a különböző korrupciós cselekményeket. A magyarok 90,6 százaléka tartja elfogadhatatlannak, ha valaki pénzt ad valakinek, hogy előnyt szerezzen, de egy ajándék esetében már csak 68,7 százalék, valamilyen szívességnél 63,9 százalék elutasító.

A különböző korrupt cselekmények megítélése és elfogadottsága a kutatás bemutatását követő panelbeszélgetésnek is fontos témája volt. Dr. Burai Petra, az Integritás Hatóság alá tartozó Integritás Akadémia oktatási vezetője szerint a kutatáshoz is használt definíció szerint az is korrupciónak számít, ha valaki nem kér számlát a szerelőtől vagy cégvezetőként elfogad egy ajándékjegyet egy focimeccsre. A korrupciós attitűdök megértésénél figyelembe kell venni, hogy az emberek mindennapi megélése erről más lehet.

Dr. Szabó Andrea, az ELTE TK Politikatudományi Intézetének kutatója szerint az ilyen hétköznapi esetek ugyan a magánelőnyök megszerzéséről szólnak, de a hatalommal való visszaélés ritkán fordul ezekben elő, így kilógnak az IH definíciójából. Dr. Vincze Orsolya, a K-Monitor Közhasznú Egyesület jogi szakértője szerint még jobban ki lehetne tágítani a kört, ha arra gondolunk, korrupció-e, ha valaki átjelentkezik a nagymamához, hogy jobb iskolába járathassa a gyerekeit. A magyar társadalomban sok az ilyen, integritást biztosan sértő aktus, de nem biztos, hogy ezek mind kimerítik a korrupció definícióját.

A kerekasztal résztvevői egyetértettek abban, hogy hosszabb távon az oktatással, a korrupcióval és integritással kapcsolatos attitűdök változtatásával lehet változást elérni, hogy a társadalom ne csak a magas szintű korrupciót, de a hétköznapi kiskapukat is elutasítsa. Szabó Andrea szerint viszont rövid távon nincs erősebb a politika hatásánál, annál, hogy az állam javítson a közbizalmon. Vincze Orsolya szerint vannak látható eredmények, a K-Monitor kutatása szerint nemcsak a hálapénzt sikerült hatósági eszközökkel és edukációval nagyrészt kiirtani a magyar egészségügyből, de már attól is kényelmetlenül érzik magukat az orvosok, ha valaki kapcsolatokon keresztül próbál hozzá beteget protezsálni. Burai Petra szerint pedig mint minden társadalmi változásnál, a korrupció elleni fellépésnél is az a kulcskérdés, hogy a változást mennyire érzik magukénak az emberek. A társadalmi változás viszont lehetséges, csak valakinek el kell indítania a folyamatot.