Hamisított papírokkal jegyezte be a cégbíróság az ügyvezetőt, egy héttel később már 150 millió forint hiányzott a cég számlájáról

2022 egy novemberi délutánján hívás érkezett az OTP egyik ügyintézőjéhez. Egy ügyvéd hívta a bankot, aki azt kérte, hogy ne teljesítsék az általa korábban képviselt cég ügyvezetőjének rendelkezéseit. Az ügyvéd, Czudar Balázs nem sokkal korábban vette észre, hogy egy új ügyvezetőt jegyeztek be a vállalat élére, miután az előző vezető fél évvel korábban meghalt.

A cég furcsa struktúrában működött: tulajdonosa egy liechtensteini entitás volt, saját képviseletét pedig egy másik liechtensteini vállalatra bízta. Az új ügyvezetőként bejegyzett középkorú V. Jenőnéről ugyanakkor sem az ügyvéd, sem a liechtensteini tulajdonos képviselői nem hallottak, pedig csak ők dönthettek volna az ügyvezető cseréjéről. Miután a zavaros helyzetben felhívták a bankot, az ügyintéző az elhunyt ügyvezető eredeti halotti anyakönyvi kivonatát kérte az ügyvédtől, mielőtt zárolták volna a számlát. Az ügyvéd azonban nem volt a cég állandó képviselője, így ezek a hívás pillanatában még nem voltak a birtokában. Czudar elmondta, hogy éppen a feljelentést írja, és másnap, amint megérkeznek az eredeti papírok, igazolni fogja a felhatalmazását. Az ügyintéző azt mondta, a halotti anyakönyvi kivonat hiányában nem tudnak mit tenni.

Liechtenstein fővárosában, Vaduzban még aznap egy tulajdonosi döntést hoztak, amiben V. Jenőné helyett az ügyvédi iroda egyik alkalmazottját jegyezték be a cég új ügyvezetőjének, és egy tiltakozó nyilatkozatot is aláírtak a bejegyzett álügyvezetővel szemben. Ezeket eljuttatták Magyarországra, míg előbbit Czudar másnap reggel elküldte a cégbíróságra, utóbbit elküldte a banknak. A bíróság néhány órán belül bejegyezte az új ügyvezetőt, aki délután bement a bankba, és megtudta:

Az álügyvezető bejegyzése után több mint 150 millió forintot loptak el a cég számlájáról, 50 milliót ráadásul aznap, vagyis azután, hogy az ügyvéd telefonon megkereste a csalás miatt a bankot.

A cég, és az örökösök képviseletében eljáró Czudar Ügyvédi Iroda az eset után feljelentést tett, és egy polgári pert is indított, hogy így próbálja meg visszaszerezni az ellopott pénzt. Ennek végén ugyan a bíróság nekik adott igazat, nem feltétlenül számíthatnak arra, hogy valaha viszontlátják az ellopott pénzt, mivel az ítéletben minden olyan szereplőnél elutasították Czudarék keresetét, aki könnyedén ki tudta volna fizetni ezt az összeget.

Papíron liechtensteini volt a tulajdonos

Elsőre mindenkiben ugyanaz a kérdés merülhet fel: ilyen egyszerű lenne átvenni az irányítást egy vállalat felett? Mielőtt kétségbe esnénk, fontos tudni, az érintett cég a liechtensteini tulajdonossal a háta mögött nemcsak hogy rendkívül furcsa struktúrában működött, de nagyon rosszkor is találta meg őket az álügyvezető és csapata, akinek valószínűleg valamilyen belsős információval is rendelkeznie kellett a cég ügyeiről. Ugyan a rendkívül szigorú pénzmosás elleni törvények értelmében a bank megállíthatta volna a pénz leemelését, úgy tűnik, a bíróság szerint ezeket sokkal inkább a közrend, mintsem az ügyfél pénzének védelmére találták ki.

A külföldi hátterű magyar cég alapvetően ingatlanbefektetésekkel, bérbeadással és eladással foglalkozott, és jelentős likvid vagyonnal rendelkezett, miután nem sokkal korábban több százmillió forint értékben kezdte el értékesíteni a tulajdonában álló ingatlanokat. Tulajdonosa papíron egy liechtensteini entitás, pontosabban Établissement, ami mögött valójában a magyar céget is irányító férfi állt. Hogy a liechtensteini cég hatékonyan tudjon működni, annak képviseletét egy másik liechtensteini cégre bízták rá. Így technikailag a magyar férfi utasításai szerint az utóbbi cég két munkatársa, Klaus és Brigitte képviselte a liechtensteini entitást, és gyakorolta a magyar cég felett a tulajdonosi jogokat. Tehát amikor el kellett intézni valamit, amire a cég ügyvezetőjének jogosultsága kevés lett volna, nekik kellett szólni.

Miután a tényleges tulajdonos férfi 2016-ban meghalt, élettársa, P. Irén vette át a cég vezetését. Papíron már korábban is ő volt a cég ügyvezetője, de akkoriban egy olyan módosításra volt szükségük, amihez a liechtensteini tulajdonos beleegyezése kellett. Az ügyvéden keresztül egyeztettek Klaussal és Brigittével, és a nő végül még évekig vezette tovább a céget. 2022-ben azonban ő is meghalt, így a férfi rendelkezése alapján a vagyont első házasságából származó két gyerekének kellett adni. Mivel azonban a férfi évekig nem tartotta a kapcsolatot a velük, ehhez először fel kellett kutatni őket.

Ekkor történt, hogy 2022 novemberében egy hívást kapott Czudar. „Hív a könyvelő, hogy látja, új ügyvezető került a cég élére. Ezen marhára meglepődtem, mivel tartottam a kapcsolatot a liechtensteini tulajdonosokkal, így ha valaki erről tudna, az én lennék” – mondta az ügyvéd. Gyorsan letöltötte a cégbírósági rendszerből a bejegyzésről szóló iratokat, és észrevette, hogy Klaus és Brigitte aláírása szerepel a tulajdonosi okiraton, miközben Brigitte ekkor már három éve nyugdíjba vonult, így a liechtensteini cég képviseletében, aláíróként is más vette át a helyét. Felvette a liechtensteiniekkel a kapcsolatot, akik szintén nem értették, hogy mi történik, mivel sosem jártak annál az Orczy téri ügyvédnél, aki ellenjegyezte az ügyvezető cseréjéről szóló dokumentumot.

„Liechtensteinből azt kérték, olyan ügyvezetőt jegyezzünk be, akivel gyorsan reagálva tudunk együttműködni. Azt a megoldást találtuk ki, hogy ez legyen az akkori ügyvédjelöltünk, aki itt dolgozott az irodában” – mondta Czudar Balázs. Be is jegyezték a cég élére új munkatársukat, aki ezután bement a bankba. Kiderült, hogy összesen négy utalást indítottak nyolc nap alatt a cég számlájáról. Először két tételben ingatlanvásárlás címszóval egy magánszemély, Z. Lászlóné számlájára összesen 55 millió forintot küldtek. Öt nappal később anyagvásárlásra hivatkozva

a zalai Baktüttösre bejegyzett, és mindössze három hónappal korábban alapított KERPÁCS PIKK-PAKK 2022 Kft.-nek további 48,5 millió forintot utaltak.

Az utolsó, Czudar Balázs telefonos jelzése után történt utalás az ajkai Berecz Ügyvédi Irodának ment, hozzájuk letét címszóval 50 millió forint érkezett. Mindezek alapján úgy tűnt, hogy egy ingatlant vásároltak a cég nevében, arra azonban semmilyen bizonyítékot nem találtak, hogy valóban történt volna ilyen.

Már másnap feljelentést tettek közokirat-hamisítás és különösen nagy értékre elkövetett csalás miatt, és az utalások kedvezményezettjeivel is elkezdtek levelezni. „Felhívtam az ajkai ügyvédet, hogy nagy baj van, láttam a pénzmozgást, és kérdeztem, ismerős-e neki az ügy. Azt javasoltam, ne adja ki a pénzt, hebegve-habogva annyit mondott, hogy ez már megtörtént. Kértem tájékoztatást, hogy kinek, de elhatárolódott, nem küldött semmit” – mondta Czudar Balázs. Ugyanazon a napon egy újabb büntetőfeljelentést tettek, már jóval kidolgozottabb tartalommal, a liechtensteini cég kérésére pedig egy magánnyomozót is megbíztak, aki nagyjából egy hónap alatt feltárta, amit lehetett, majd az információkat átadták a rendőrségnek.

Czudar felvette a kapcsolatot a két örökössel, és egy évvel később, 2023 őszén polgári pert indítottak összesen hat alperes ellen, hogy így próbálják meg visszaszerezni a számláról leemelt összeget. „Megpróbáltuk összeszedegetni, hogy kinek a közreműködése vezetett ahhoz, hogy 150 millió forintot emeltek le a cég számlájáról. Arra jutottunk, ehhez többek együttes mulasztása kellett” – mondta az ügyvéd. Az álügyvezető, az őt bejegyzését kérő, Orczy téren praktizáló M. Tamás ügyvéd és az ajkai Berecz Ügyvédi Iroda mellett az OTP és a cégbíróság is az alperesek között szerepelt, mivel Czudarék úgy vélték, a cég bejegyzésével és a pénz kiadásával ők szintén hibáztak az ügyben. A KERPÁCS PIKK-PAKK-ot is perelték, de a cég időközben felszámolás alá került, így meg kellett szüntetni velük szemben az eljárást.

Egy titokzatos alak tűnt fel az ügy mögött

A magánnyomozó munkája, az eljárásban benyújtott dokumentumok, a folyamatban lévő büntetőeljárás iratai és a vallomások alapján a bíróság által megállapított tényállásban már több új szereplő felsejlett az ügy hátterében. Az egyik az álügyvezetőként bejegyzett, korábban pénztárosként dolgozó V. Jenőné gyerekkori ismerőse, T. Antal volt, aki meggyőzte őt, hogy vegyen részt az ügyletben. Miután ez sikerült, ő bemutatta a nőt egy másik ismerősének, Sz. Jánosnak, aki tulajdonképpen az egészet lebonyolította.

A férfi volt az, aki magát a cég könyvelőjeként bemutatkozva bement V. Jenőnével bejegyzése után a bankba, hogy átvegyék a számla felett az irányítást. Szintén Sz. János jelzésére történtek meg az utalások, és a férfi később arra is meghatalmazást kapott az álügyvezetőtől, hogy szerződéseket írjon alá az átvett cég nevében. Sz. János szerint T. Antalnak és V. Jenőnének ötmillió forintot ígértek a közreműködésükért cserébe.

A Berecz Ügyvédi Iroda ezután szerződést kötött a céggel, ami alapján egy megbízási jogügyletből eredően 50 millió forintot utaltak az iroda letéti számlájára. A pénz aztán papíron visszakerült a céghez, na persze nem úgy, ahogy érkezett: az összeget a hivatalosan a cég nevében eljáró Sz. János vette fel készpénzben, vagyis az 50 millió forint valójában nem került vissza a cég számlájára. Sz. János élettársa egyébként az a Z. Lászlóné, akinek számlájára az első két utalást megtették. Sz. János időközben pedig gyanúsított lett a Czudarék feljelentése nyomán indított büntetőeljárásban.

Itt talán le is lehetett volna zárni az ügyet, ha Sz. János nem dönt úgy, hogy vallomást tesz, és behoz egy újabb nevet a képbe. Arról beszélt, a történéseket valójában egy másik férfi, A. László irányította a háttérből, neki pedig azt ígérte a segítségéért cserébe, hogy közreműködik abban, ne kelljen leülnie a börtönbüntetését. A férfi nevét Czudarék sem hallották addig, ameddig Sz. János személyesen nem beszélt a magánnyomozónak. Ez nem véletlen: a férfi Sz. János vallomása szerint csak rajta keresztül kommunikált, így irányította az eseményeket, de személyesen senkivel sem találkozott.

Pedig a vallomás alapján A. László volt az, aki fuvart küldött V. Jenőnéhez, mielőtt az ügyvédnél bejegyezték volna a cég élére, és az ő utasítására mentek a bankba is, ahol aztán átvették a cég számlái fölött az irányítást. Később A. László indította netbankon keresztül a cég számlájáról az utalásokat, akinek Sz. János diktálta be az ehhez szükséges, az álügyvezető telefonjára érkező kódokat. A vallomás szerint A. László személyesen vette fel és vitt el Ajkáról a Z. Lászlóné részére átutalt összeget, és a számlára kapott pénzek mindig hozzá kerültek készpénzben.

A bank és a bíróság is mentesült

Miután a bíróság felmérte a helyzetet, tavaly szeptemberben első fokon ítéletet hozott a polgári perben: V. Jenőnét, az átírást végző M. Tamás ügyvédet és a letétbe helyezett összegért felelős Berecz Ügyvédi Irodát arra kötelezte, hogy fizessék vissza a cégnek a számláról leemelt összeget.

M. Tamás ugyan a cégbíróságnak nem küldte el a bejegyzéskor a liechtensteini entitás cégkivonatát, a perben azzal próbált védekezni, hogy megbizonyosodott róla: az irodájában álló személyek képviselhetik a tulajdonost. Ez az állítás azonban tévesnek bizonyult: nemcsak hogy egy korábbi, 2017-es cégkivonatot csatolt M. Tamás a polgári perben, amihez Czudar Balázs szerint utólag, a bejegyzés után az e-betekintési rendszerből is hozzájuthatott, de ezen a dokumentumon is Klaus és Brigitte voltak a cég képviselői. Ők azonban nem jártak az irodában akkoriban, így ha az ügyvéd esetleg el is hitte volna a csapatnak, hogy jogosultak a cég bejegyzésére, nem győződött meg a személyazonosságukról.

Az álügyvezetőt a hamis aláírás alapján bejegyző cégbíróságnál, valamint a nekik a pénzt kiadó OTP Banknál azonban elutasította a károsultak keresetét az elsőfokú bíróság az ügyben.

A Czudar Ügyvédi Iroda nem tartotta jogosnak a döntést, ezért megfellebbezte az ítéletet, de hasonló eredménnyel zárult idén májusban a másodfok. Sőt, a bíróság a bank és a cégbíróság mellett még a Berecz Ügyvédi Irodánál is elutasította a keresetet.

Czudar Balázs azzal érvelt, hogy a cégbíróság hibát követett el, amikor nem vette észre, hogy hamis a liechtensteini tulajdonosok nevében benyújtott dokumentum, amivel igazolták az ügyvezető cseréjét. Úgy gondolták, hogy mivel a liechtensteini képviselők egyike, Brigitte már évekkel korábban nyugdíjba vonult, ha a cégbíróság ellenőrizte volna a liechtensteini cég adatait, rájött volna, hogy ő már nem is írhatná alá a dokumentumot. A polgári perben azonban a bíróság azt mondta, hogy a cégbíróságnak csak a változással érintett dokumentumot kell vizsgálnia, és mivel csak az ügyvezető személye változott, a cégbíróságnak nem kellett ellenőriznie a külföldi cégkivonatot, vagyis hogy a külföldi tulajdonost korábban képviselő Brigitte jogosult-e még erre. Czudar Balázs szerint azonban más esetben megkövetelte a cégbíróság a tulajdonos cégkivonatát, így például akkor is, amikor az álügyvezető bejegyzése után ők maguk szerettek volna új ügyvezetőt bejegyezni.

Az OTP-t szintén felmentette a bíróság a kártérítés fizetése alól, pedig több ponton is támadták őket a perben. Az ügyvéd érvelése szerint hibázott a bank, amikor úgy fogadták el V. Jenőnét a cég új ügyvezetőjeként, majd teljesítették a kéréseit, hogy nem végezték el a cég tényleges tulajdonosának azonosítását. Ilyenre a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvény (pmt.) miatt lett volna szükség, és a törvény szerint nyilatkozat hiányában a bank köteles lett volna megtagadni az új ügyvezető kérését. Czudar Balázs úgy vélte, pont az ilyen károk megelőzését szolgálhatta volna a törvény betartása. Kiemelte azt is, hogy amikor napokkal később az ügyvédi irodából küldött újonnan bejegyzett ügyvezető jelentkezett a banknál, az OTP már megtagadta tőle a rendelkezési jogot, mondván, hogy nincs tényleges tulajdonosra vonatkozó adat és nyilatkozat.

Az OTP azzal védekezett, hogy ha a cég az ügyvezető halála után bejelentett volna egy képviseletre jogosult személyt, akkor nem alakulhatott volna ki ez a helyzet, vagyis nem tett eleget a kárenyhítési és kárelhárítási kötelezettségének. Úgy látták, hogy a pmt. alapján helyesen jártak el: évekkel korábban, a számlaszerződés megkötésekor elvégezték az átvilágítást, ami így nem várható el minden egyes tranzakciónál. Kétség is csak később, Czudarék munkatársának bejegyzésekor merült fel részükről a tényleges tulajdonos kilétével kapcsolatban.

A bíróság erre azonban azt mondta, hogy ha az OTP meg is szegte a törvényt, ez elsősorban a közrend és a pénzpiacok, nem az ügyfél védelmét szolgálják, így a törvény megsértése nem minősül a polgári jogi szerződés megszegésének. Emellett az álügyvezető is kitölthette volna hamis adatokkal a nyilatkozatot. Épp ezért, emiatt nem járhat kártérítés a cégnek.

Czudar szintén támadta, hogy a telefonos bejelentésükre nem tett semmi a bank, pedig a banknak meg kellett volna tagadnia a megbízás teljesítését, mert tudta, hogy az ellentétes a számlatulajdonos érdekeivel. Erről azonban a bíróság kimondta: a bejelentéskor Czudar nem tudta igazolni, hogy a cég képviseletében jár el, ezért a banknak törvényi kötelessége volt teljesíteni a bejegyzett ügyvezető kérését.

A Berecz Ügyvédi Iroda a felperesek szerint szintén hibázott, amikor úgy fogadták el, hogy letétbe kerüljön náluk az 50 millió forintos, a cég számlájáról érkező összeg, hogy semmilyen olyan valós megbízásról nem tudtak, ami indokolta volna a letétbe helyezést. Első fokon igazat is adott a felpereseknek a bíró, aki szerint a Berecz Ügyvédi Iroda nem csatolt olyan okiratot, ami egy ilyen megbízás létéről árulkodott volna, vagyis anélkül vette letétbe az összeget, hogy az megbízás teljesítéséhez kapcsolódna. Az ítélet szerint ezzel súlyosan megsértette a gondossági kötelezettségét az ügyvédi iroda, mivel törvényes jogalap nélkül vette ügyvédi letétbe és adta ki harmadik személy részére a cég pénzét, és egy gondosan eljáró ügyvédnek észre kellett volna vennie, hogy itt valami nincsen rendben. Az ítéletben szintén megemlítették, hogy az ügyvédi iroda szerkesztette azt az álügyvezető által adott felhatalmazást is, ami kimondta, hogy Sz. János eljárhat a cég nevében.

Ez az, amit végül a másodfokú ítélet teljesen megváltoztatott: kimondta, hogy a kárt az utalás maga okozta, és nem az, hogy a Berecz Ügyvédi Iroda letétbe vette a pénzt. A bíróság szerint nem állapítható meg okozati összefüggés az iroda magatartása és a kár bekövetkezése között, ezért őket is felmentették a kártérítés fizetése alól. Az ítélet szerint így csak az ügyvezetőként bejegyzett V. Jenőnét és a dokumentumot ellenjegyző M. Tamás ügyvédet terheli a kártérítési felelősség, kérdéses azonban, hogy ők képesek lesznek-e kifizetni a 150 millió forintos összeget.

A két örökös nem értett egyet az ítélettel, ezért Czudarékkal közösen a Kúriához fordultak az ügyben. Furcsállják, hogy míg a cégbíróság először úgy is elfogadta az álügyvezető bejegyzését, hogy M. Tamás ügyvéd nem csatolta a liechtensteini entitás cégkivonatát, addig később, amikor az ügyvéd egy másik változást akart bejegyezni a cégben, a cégbíróság azért dobta vissza a kérelmet, mert nem csatolták a törvény által elvárt cégkivonatot. Czudarék álláspontja szerint így nem is arról van szó, hogy a cégbíróságnak fel kellett volna ismernie egy jól kivitelezett hamisítványt, csupán arról, hogy észre kellett volna venniük, a kötelező mellékletek nem mindegyike volt ott.

Azt sem értik, hogy lehetséges, hogy miután Sz. János és V. Jenőné besétált az OTP-be, úgy adták át az álügyvezetőnek a rendelkezést a számla felett, hogy nem töltették ki vele a pénzmosás elleni törvény szerint kötelező tényleges tulajdonosi nyilatkozatot. Úgy látják, a másodfokú bíróság ítélete nem érintette az OTP kártérítési felelősségével kapcsolatos fő érvüket, vagyis hogy a bank nemcsak a törvényi kötelezettségét nem tartotta be, mikor nem kérte a tényleges tulajdonosi nyilatkozat kitöltését, de mivel a bank ugyanezeket a kötelezettségeket a saját üzletszabályzatában és hirdetményében a szerződés részévé is tette, a szerződésüket is megszegte ezzel.

Ráadásul mikor nyolc nappal a történtek után Czudarék új ügyvezetőnek bejegyzett munkatársa megérkezett a bankba, a bank letiltotta a számlát, és közölte vele, hogy mivel a cég nem tett nyilatkozatot, nem áll módjukban forgalmat teljesíteni a számla terhére.

A pénzmosás elleni törvény nem erre van

Azzal kapcsolatban, hogy valóban felmerülhetne-e a cégbíróság felelőssége, egy külsős cégjogászt is megkérdeztünk. Németh Ádám Géza ügyvéd szerint egy ilyen változásbejegyzési eljárásban a cégbírósági vizsgálat formális jellegű, aminek itt eleget tett a cégbíróság, így jogos lehet az őket a felelősség alól felmentő ítélet. „Nem minden esetben kötelező a külföldi tag aláírója részéről a képviseleti jog igazolása, ha a külföldi tag határozatot hoz, hanem csak akkor, ha a külföldi tagok érintő változás van” – mondta. Emiatt szerinte a bíróságnak nem is kellett volna megkövetelnie, hogy csatolják be a liechtensteini entitás cégkivonatát. Ilyen esetekben álláspontja szerint elsősorban a dokumentumot ellenjegyző ügyvéd feladata meggyőződni róla, hogy az aláíró valóban rendelkezik a szükséges képviseleti joggal a külföldi entitás kapcsán.

A Czudar Ügyvédi Iroda szerint az eset olyan kérdéseket is felvet, amelyek többről szólnak a cégtől ellopott 150 millió forintnál. Ilyen például, hogy mit ér valójában a cégjegyzékbe vetett bizalom, ha a törvény által előírt okirat-ellenőrzés a gyakorlatban csak esetlegesen érvényesül, és hogy bárkinek a kezébe kerülhet-e egy külföldi tulajdonú magyar cég, ha a bejegyzés pillanatában senki nem ellenőrzi alaposan, hogy tényleg az arra jogosultak hoznak-e éppen döntést. Valamint hogy

mit ér valójában a pénzmosás elleni törvény által előírt ügyfél-átvilágítás, ha a kötelezettség elmaradásának a bank és az ügyfél viszonyában nincs tényleges következménye,

mivel az csak a közrendet védi, nem magát az ügyfelet. Ráadásul míg szerintük cégnél a bíróság megállapította a felelősséget, amikor elmulasztották teljesíteni a pmt. szerinti kötelezettségeiket, addig a banki oldalról egy hasonló jellegű mulasztás nem járt következménnyel.

„Ha egy vállalat felett úgy vehető át az irányítás, hogy sem a hivatal, sem a bank nem felel azért, hogy a rendszerbe pontosan erre a helyzetre épített védelmi pontok működnek-e, ha a gyakorlatban nem egyformán számon kérhetőek, akkor ezek a mechanizmusok valójában kit védenek és mennyit érnek?” – tették fel a kérdést Czudarék.

A történet alapján pedig joggal merülhet fel bennünk a gyanú, hogy akkor ezt vajon bármely külföldi tulajdonú céggel meg lehet-e tenni. De fontos hozzátenni, hogy sok tényező együttállására volt szükség ahhoz, hogy sikerrel járjon az álügyvezető mögött álló csapat:

• Kellett egy külföldi tulajdonú cég, ahol a tulajdonosi jogokat gyakorló két személy csak távolról felügyelte a magyar vállalat működését.
• Az ügyvezető halálával aztán fél évig senki nem került a cég élére, és a történtekről a korábbi jogi képviselő is csak közvetetten értesülhetett, miután mindig alkalmi jelleggel látta el a céggel kapcsolatos feladatokat.
• Kellett egy csapat, aki valószínűleg valamilyen belsős információval rendelkezett a cég ügyeiről. Valamint egy ügyvéd, aki a jogosultságok ellenőrzése nélkül jegyezett be egy új ügyvezetőt.
• Emellett pedig a cégbíróság is, ami éppen nem dobta vissza a bejegyzési kérelmet a külföldi tulajdonú cégeknél a törvény által megkövetelt tulajdonosi cégkivonat hiánya miatt.
• Végül pedig az, hogy a bank végül ne kérje a pénzmosás elleni törvények által elvárt tényleges tulajdonosi nyilatkozat kitöltését. Igaz, utóbbi a bíróság szerint már nem változtatott volna nagyban a helyzeten.

Az üggyel kapcsolatban az azóta már nem praktizáló M. Tamást, valamint a Berecz Ügyvédi Irodát is megkerestük. Míg M. Tamás nem válaszolt, a Berecz Ügyvédi Iroda az írta, a feltett kérdések arra utalnak, lapunk nem rendelkezik „valamennyi lényeges, az ügy érdemére vonatkozó információval, előzményi adatokkal”. Többet azonban ügyvédi titokra hivatkozva nem árultak el.

A Telex megkeresésére a Budapesti Rendőrfő-Kapitányság elmondta, az ügyvéd egyik feljelentés nyomán indított büntetőeljárásban pénzmosás bűntett megalapozott gyanúja miatt zajlik a nyomozás, eddig négy embert hallgattak ki gyanúsítottként. A másik büntetőeljárásban, amelyben korábban Sz. János volt a gyanúsított, a Veszprém Vármegyei Rendőr-főkapitányság nyomozott. Lapunknak arról írtak, hogy a csalás miatt indult nyomozást befejezték, az iratokat pedig vádemelési javaslattal megküldték az ügyészségnek. Azt azonban nem árulták el, hogy végül hány embert gyanúsítanak az ügyben.