Egyre nehezebb jó partinak számító férjet találni

Évtizedek óta tartó trend világszerte, hogy az egyetemek és főiskolák diákjai között egyre több a nő, a férfiak egyre nagyobb arányban lemorzsolódnak a felsőoktatásból. Amerikai közgazdászok egy csoportja szerint ez a trend egy érdekes kérdést vet fel, amit meg is vizsgáltak: hogyan hat a házasság „piacára” az, hogy egyre kevesebb egyetemet végzett férfi jut egyre több diplomás nőre. Kutatásuk eredménye szerint a felsőoktatásban is látható egyenlőtlenség vesztesei (már ami a pártalálást illeti) a női oldalon végül a diploma nélküliek lesznek.

Világszerte egyre jellemzőbb trend, hogy a felsőoktatásban megváltozik a nemek aránya: míg a XX. század elején-közepén még arányaiban jóval több férfi szerzett diplomát, ez mára megfordult, az egyetemeken és főiskolákon sokkal több a női hallgató, így sokkal több a diplomás nő is. Az Egyesült Államokban 1,6 millióval több nő jár egyetemre, mint férfi, de az arányok Európában is hasonlók: 2024-ben az Európai Unióban 4,5 millióan szereztek diplomát, 2,6 millió nő és csak 1,9 millió férfi. Magyarországon is évek óta jellemző trend, hogy sokkal több nő jár egyetemre, 2024-ben a diplomások közel 59 százaléka volt nő és 41 százaléka férfi.

Miért befolyásolja ez azt, hogy ki hogy választ párt magának? Azért, mert általánosan megfigyelt szociológiai tény, hogy az emberek általában társadalmi és kulturális értelemben magukhoz hasonló embereket választanak párjuknak, ezt a jelenséget a társadalomtudományokban asszortatív párválasztásnak vagy homogámiának hívják.

A magasabb társadalmi státuszt, képzettséget vagy vagyont elérő nőknek általában fontosabb is volt, hogy a státuszuknak megfelelő férjet találjanak maguknak, a férfiak erre – a hagyományos férfi-női szerepekből levezethető módon – valamivel érzéketlenebbnek bizonyultak, szívesebben házasodtak kevésbé edukált nőkkel is. Ahogy viszont fogynak a jó partinak számító, magasan képzett férfiak a randipiacról, a diplomás nők nehéz döntések előtt állnak. Ha nem találnak az igényeiknek megfelelő férfit, akkor vagy egyedül maradnak, vagy lejjebb kell adniuk az elvárásaikból. Az amerikai National Bureau of Economic Research nemrég megjelent tanulmánya szerint az amerikai nők inkább a második stratégiát választották:

egyre több amerikai nő engedi el, hogy diplomás férjet találjon magának, és megy hozzá az egyetemet kihagyó férfiakhoz.

A kutatók két nagy amerikai adatbázis, a Current Population Survey és az American Community Survey adatait vizsgálták, összehasonlítva az 1930 és 1980 között született generációk adatait. Azt tapasztalták, hogy míg ebben az 50 évben is jelentősen csökkent a diplomás férfiak aránya, a diplomás nők között nem esett vissza ugyanannyira drasztikusan a házasok aránya.

Az 1930-ban született generáció diplomás nő tagjainak 77,7 százaléka volt házas 45 éves korára, az 1980-ban születetteknél 2025-ben ez az arány 71 százalék. Ebből is az következik hogy egyre több diplomás nő ment hozzá egyetemet nem végzett férfiakhoz. Ezt az adatok közvetlenül is alátámasztják, az 1930-ban született nők 2,3 százalékára volt egyszerre igaz, hogy egyetemet végzett és hozzáment egy maximum érettségizett férfihoz, míg az 1980-ban született nők 9,3 százalékára volt ez igaz.

Érdemes hozzátenni, hogy bár a diplomás nők az elvárásaikat valamivel alább adták, azért továbbra sem kötik össze az életüket akárkivel: a diplomás nőket oltárhoz kísérő, egyetemet elkerülő férfiak átlagban több mint évi 20 ezer dollárral többet keresnek, mint más kékgalléros társaik. Ez azt jelenti, hogy az értelmiségi nők ha a diplomát nem is feltétlen várják el a leendő társaiktól, a jó fizetést már sokkal inkább.

Az eredmények alapján ennek a folyamatnak női oldalon a legnagyobb vesztesei a nem diplomás nők, akiknek sokkal kevesebb olyan férfi marad, aki társadalmi szempontból hozzájuk hasonló, és jól is keres. A felmérések adataiból látszik is, hogy a nem diplomás nők körében jelentősen visszaesett a házasok száma: 2025-ben a 45 éves, nem diplomás nőknek csak 52,4 százaléka volt férjezett, míg 50 évvel ezelőtt ez az arány még kis híján 79 százalék volt. Ez azt is jelenti, hogy az amúgy is rosszabb anyagi helyzetű nők azok, akik végül nem számíthatnak a házastársuk anyagi és érzelmi támogatására. Például a gyereknevelésben sem, ugyanis ebben az 50 évben az egyetemet nem végzett nők termékenységi rátája nem esett vissza olyan meredeken, mint a házasok aránya, vagyis egyre több alacsonyabban képzett, így valószínűleg rosszabb anyagi helyzetben lévő nő nevel gyerekeket egyedül (bár nyilván nem minden gyereket nevelő, de nem házas anya neveli egyedül a gyerekeit).

Az is látszik az adatokból, hogy a nem diplomás nők az 1990-es évekbeli TLC lányzenekar filozófiáját követve nem engednek a saját elvárásaikból, és ha nem találnak elég stabil társadalmi háttérrel bíró, viszonylag jól kereső férfit, akkor inkább nem házasodnak meg. Különösen az olyan környékeken nyílt nagyra az olló a házassági piacon a diplomás és nem diplomás nők között, ahol amúgy nagy a munkanélküliség, és az iskolázatlan, vagyis alacsonyabb társadalmi osztályba tartozó férfiak között magasabb a bebörtönzöttek és/vagy szerhasználók aránya, és ahol magasabb a férfiak halálozási rátája.

Mindez azt jelenti, hogy az amerikai munkásosztály elmúlt 50 évben végbemenő drámája már a házassági statisztikákon is meglátszik, és hogy a jelenség másik oldalán ott vannak azok a – gyakran alacsonyabb státuszú – férfiak is, akik agglegények maradnak, miközben más területeken sem jött be nekik az élet. Mindez részben magyarázhatja a férfiak növekvő frusztrációját a nőkkel szemben, az incelkultúra felemelkedését, bár a férfi-női viszonyok kortárs átalakulásának mélyebb vizsgálatához már nem közgazdaságtani, hanem szociológiai kutatásokra érdemes támaszkodni.

A társadalmi libikóka másik oldalán, a legsikeresebb, leggazdagabb nők számára közben egész iparág alakult ki a megfelelő férfiak levadászására, New York, Los Angeles vagy San Francisco legmenőbb társkereső szolgáltatói a New York Magazine cikke szerint nagyságrendileg 100-200 ezer, esetenként viszont akár félmillió dollárt, vagyis 30 és 150 millió forint közötti összeget is elkérnek a szolgáltatásaikért. Ezek a professzionális kerítők inkább vállalati fejvadászokra hasonlítanak, akik néha céges kollégáikhoz hasonlóan LinkedInen vagy szakmai konferenciákon keresik a megfelelő férfiakat, hogy aztán előzetes interjúk után összehozzák őket az ügyfeleikkel. Ez az iparág persze korábban is működött, az viszont az elmúlt évek változása, hogy az ügyfelek akár 70-80 százalékát nők teszik ki.