Olyan, mint a cigi, szándékosan függővé tesz: sok milliárd dolláros biznisz lett a TikTok-kor mini-szappanoperája

A milliárdos férjem kettős élete. Hajléktalan milliárdos férjet találtam karácsonyra. Az eskü rabja – a maffia mátkája. A tűzoltó volt férjem a bűntudat tüzében ég. Ezek nem egy haldokló mesterséges intelligencia utolsó hallucinációi, hanem címek a legújabb filmes sikerműfajból, a mikrodrámából.

A mikrodrámákat a 21. század figyelemzavaros közönségére tervezték, Kínából indult, a Bloomberg Businessweek részletes beszámolója szerint pedig lassan Hollywoodot is meghódítja. Nem is csoda, hiszen mára a föld lakosságának tizede fogyasztja a reel-pörgetőkre dizájnolt szappanoperákat, így a műfaj már több milliárd dolláros bizniszt jelent, és az abba befektetők reményei szerint még hatalmas potenciál van benne. De arra is van példa, hogy a formátumra fogadók pofára estek.

Vertikális fordulatok

A mikrodrámákra tényleg érdemes úgy tekinteni, mint a TikTok és az Instagram-reel által dominált médiavilág szappanoperájára: 90+ részes, élő szereplős sorozatok, amelyeknek egy epizódja maximum három perc, és amelyekben az írók és rendezők egyetlen célja az, hogy erőszakosan megragadják a nézők egyre olvadó figyelmét, mielőtt továbbgörgetnének a telefonjukon. Ez a műfaj 100 százalékban a mobiltelefonokra készül, olyannyira, hogy amikor a Businessweek újságírója ellátogatott egy forgatásra, maga is hallotta a rendezői instrukciót, miszerint jobb lenne, ha az agresszív maffiafőnököt játszó színész kicsit függőlegesebben tartaná a csapszegvágót, amivel éppen a mostohahúgát fenyegeti.

A vertikalitás mellett a másik legfontosabb rendezői szempont az, hogy a nézők pár perc alatt rákattanjanak a sztorira: a legtöbb mikrodráma belecsap a közepébe, rögtön valamilyen nagy durranással indul, aztán pár epizódig, vagyis összesen 5-6 percig alakul a sztori, hogy aztán a hatodik-hetedik epizód valami akkora fordulattal érjen véget, hogy a néző úgy érezze, meghal, ha nem tudja meg, mi következik. Hogy miért itt jön el ez a pillanat? Mert a legtöbb platformon 6-7 epizódig lehet ingyen nézni a sorozatokat, utána vagy fizetni kell, vagy sok reklámot nézni, hogy elinduljon a következő rész. Amint egy kínai mikrodráma-producer fogalmazott,

ez a műfaj olyan, mint a cigi, szándékosan függővé tesz.

Nem véletlen, hogy az amerikai magazin egy kínai producert is megszólaltatott, a mikrodráma formátum ugyanis Kínából indult világhódító útjára. A műfaj a 2010-es évek második felében bukkant fel, a Covid-járvány alatt pedig elképesztően népszerű lett. Mára ez egy több mint 9 milliárd dolláros biznisz Kínában, ennek harmada pedig már az országon kívülről folyik be a kínai stúdióknak. A Variety cikke szerint 2025-ben Kínában 830 millió ember nézett mikrodrámákat, 60 százalékuk pedig fizetett is érte, a műfaj pedig rohamosan terjed más ázsiai országokban, például Thaiföldön, Dél-Koreában és Japánban is.

Előrejelzések szerint 2030-ra már 26 milliárd dolláros éves bevételt generálhatnak ezek a sorozatok.

Amerika ráharap

Nem csoda, hogy az Egyesült Államokban is felfigyeltek a műfajra, bár az amerikai mikrodrámapiac legnagyobb szereplői még több szállal kötődnek Kínához. Az egyik legsikeresebb mikrodrámagyártónak számító ReelShort nevű céget például egy Joey Jia nevű férfi alapította, aki vegyészmérnökként dolgozott Kínában, mielőtt Kaliforniába költözött és 10 éve alapított egy videójáték-stúdiót. A kínai mikrodrámák sikerét látva viszont átállt az ilyen tartalmak készítésére. Az ő egyik legnagyobb befektetője egy pekingi központú cég.

Jia felismerte, hogy az amerikai közönségnek nem lehet egy az egyben eladni a kínai sorozatokat, így az első saját gyártású mikrodrámái kínai sorozatok amerikanizált, amerikai színészekkel előadott változatai voltak. A forgatás mára már professzionális, sőt ugyanazokban a stúdiókban készülnek a telefonos szappanoperák, mint a tévétársaságoknak gyártott hosszabb elődeik. Kezdetben azonban elég kegyetlen volt ez az ipar, gyakoriak voltak a 12-16 vagy akár 20 órás forgatási napok, sokszor pedig az amerikai színészeket Kínába reptették, hogy kínai stábbal és rendezővel forgassanak napokig, akik alig beszéltek angolul, de annyira azért igen, hogy beszóljanak a színésznőknek, ha szerintük nem voltak elég vékonyak.

Az MI itt is bekavar

A mikrodráma ma sem egy drága műfaj, egy 90 részes sorozatot nagyjából 200 ezer dollárból ki lehet hozni, ami semmi a tévés sorozatok milliós költségvetéséhez képest. A ReelShort és versenytársai általában saját alkalmazáson teszik közzé a sorozatokat, amiknek, a kínai mintát követve az első pár része ingyenes, utána vagy fizetni kell (az egyhetes előfizetés 20 dollár), vagy reklámokat megnézve tokeneket kell gyűjteni, és azzal fizetni a következő másfél-két percnyi drámáért.

Mindebből már elég komoly bevétel jön össze, egy iparági előrejelzés szerint a ReelShort és legnagyobb versenytársa, a DramaBox bevétele hamarosan átlépi majd az egymilliárd dollárt. A Businessweek azért megjegyzi, hogy a legtöbb mikrodrámagyártó nem tőzsdén jegyzett cég, amelyeknek az amerikai szabályok szerint nem kell nyilvános pénzügyi jelentést közzétenniük, így nem lehet ellenőrizni az állításukat, hogy nyereséges a biznisz.

A jövedelmezőséget az utóbbi időben mindenesetre tovább javíthatta, hogy a mikrodrámák területén is egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a mesterséges intelligencia, így lényegében már hús-vér forgatókönyvírókra és színészekre sincs feltétlenül szükség a gyártáshoz. A kínai sajtóban idén nyáron arról jelentek meg hírek, hogy a 2026 három hónapjában megjelent

mintegy 100 ezer (!) mikrodráma nagyjából 95 százalékát már teljes egészében mesterséges intelligencia készítette, ami miatt az országon belül 14 milliárd dollárra értékelt iparágban számos színész és stábtag került bizonytalan helyzetbe.

Korábban volt, akinek nem jött be

De vannak azért nagy vesztesei is a mikrodráma műfajának Amerikában. Jeffrey Katzenberg, a Disney és a Dreamworks korábbi vezetője 2018-ban meglátta a lehetőséget a direkt telefonra készülő tartalmakban, és gyorsan össze is kalapozott 1,75 milliárd dollárt, hogy egy kifejezetten shortform, telefonokra tervezett tartalmakat streamelő platformot alapítson. Ez volt a Quibi, ami hivatalosan 2020-ban indult, és amire olyan hollywoodi nagyágyúk is készítettek volna tartalmakat, mint Steven Spielberg, Guillermo del Toro vagy Sam Raimi.

Katzenberg azonban túl hamar lőtt túl nagy célpontra, a Quibi pár hónap alatt a földbe állt, ugyanis a várt 7 millió helyett csak egymillió ember volt hajlandó feliratkozni és fizetni a rövid tartalmakért. Eddigre a cég már elköltött egymilliárd dollárt, ami lényegében ment a levesbe, a már elkészült tartalmakat végül kevesebb mint 100 millióért tudták eladni a Roku nevű szolgáltatónak.

A Quibi valószínűleg teljesen félreértette ugyan, hogy mi is kell a 21. század figyelemzavaros görgetőinek, vagy hogy milyen üzleti modellel lehet pénzt csinálni másfél percnyi drámán, a műfaj első kolosszális összeomlása miatt ma is sokan szkeptikusak, hogy a mikrodráma életképes üzlet-e hosszabb távon. Egyelőre azonban a műfaj hódít, így nem sokára talán már a Barátok közt vagy a Szomszédok felszalámizott leszármazottai is megjelenhetnek a telefonjainkon.