Az a kérdés, hogy mikor adjunk le az életszínvonalunkból: most kontrolláltan vagy 10-20 év múlva radikálisan

Kiléptünk az éghajlatváltozás „biztonságos” zónájából, elhagytuk azt a klímát, amire városainkat, infrastruktúránkat és gazdaságunkat terveztük. Az extrém hőség már nem csak meteorológiai jelenség, egyre inkább gazdasági, társadalmi és egészségügyi kockázat is – egyelőre azonban leragadtunk ott, hogy Celsius-fokokról és a szélsőséges napok számáról beszélünk az éghajlatváltozás kevéssé kézzelfogható hatásai helyett.

A Magyarország jövő időben legújabb adásában arról beszélgettünk, milyen elsőre nem nyilvánvaló következményei lehetnek az éghajlatváltozásnak, és milyen területeken kell változtatnunk ahhoz, hogy 2050-re elérjük a klímasemlegességet. Vendégeink Ürge-Vorsatz Diána, a CEU professzora, az IPCC (Kormányközi testület a klímáért) alelnöke, egyben az Egyensúly Intézet tanácsadója, valamint Filippov Gábor kutatási igazgató és Csernus Dóra klíma-, energia- és környezetpolitikai igazgató voltak. Ebben a cikkben összefoglaljuk az adásban elhangzott legfontosabb állításokat, a teljes adást itt lehet visszanézni.

1. Az éghajlatváltozás a gazdasági teljesítmény rovására megy

• Az idei meleg május és az azóta érkező hőhullámok megmutatták Ürge-Vorsatz Diána szerint, hogy az extrém időjárás a gazdaságunkat is térdre kényszerítheti, erre példának a paksi atomerőmű vízellátását hozta, de hasonló sérülékenységre utaltak a vízkorlátozások is.
• Az EU-tagállamok – még jelenlegi enyhe – gazdasági növekedését is hazavághatják az éghajlatváltozással kapcsolatos szélsőséges időjárási jelenségek, a hatásuk kimutatható lesz a GDP-növekedés csökkenésében.
• „Igazából az a kérdés, hogy hajlandó vagyok-e kontrollált körülmények között megváltoztatni valamennyire az életmódomat, annak érdekében, hogy 10-20-30 éven belül ne kényszer hatására, radikálisan kelljen leadnom az életszínvonalamat” – mondta Filippov Gábor.

2. Az éghajlatváltozás felerősíti az egyenlőtlenségeket

• „Akik ezt az adást hallgatják, azok nagy részének van légkondija, vagy megvan a lehetőségük arra, hogy elmeneküljenek a meleg elől. De ne felejtsük el, hogy a magyar lakosság és munkahelyek jelentős részének nincs, és nem is lesz légkondija, vagy ha lesz is, a nagy rezsiszámlák miatt nem fogja tudni megengedni magának, hogy a 42–45 fokos hőségben emberi hőmérsékletre hűtse a lakását” – mondta az adásban Ürge-Vorsatz.
• Hosszú távon nőni fog a szakadék azok között, akik tudnak alkalmazkodni – kifizeti a biztosító, ha az áradás miatt megrongálódik a házuk, elmennek hűs helyre nyaralni, légkondis helyiségben élnek és dolgoznak –, és akik nem.

3. Nem fogja bírni az infrastruktúra

• Magyarország és főleg az ország középső területe háromszor olyan gyorsan melegszik, mint a globális átlag: a világ átlagosan 0,3 százalékkal évtizedenként, míg Magyarország 0,75–1 fokkal. Összehasonlításképp: a civilizáció kialakulásának 10 ezer éve alatt az éghajlat olyan stabil volt, hogy 1 Celsius-fokos sávban volt a föld globális átlaghőmérséklete. Ehhez képest már most majdnem 1,5 fokkal kimozdultunk, Magyarországon ennél is jobban.
• Az IPCC alelnöke szerint elhagytuk azt a klímát, amire az infrastruktúránk épült. Egyelőre azt látjuk, hogy megolvadnak a vasúti sínek, később azt fogjuk látni, hogy olvadnak az utak, az épületek nem tudnak védekezni az áradásokkal, hőséggel szemben, ezekhez alkalmazkodni nagyon nehéz lesz.
• Nem csak a gazdaságra, az egészségünkre is hatással van a klímaváltozás. Egy-egy hőhullám Európában tízezres mértékben okozhat többlethalálozást, azt pedig szinte lehetetlen jól számszerűsíteni, hogy mennyi maradandó károsulást (vesebetegség, mentális betegség) hoz magával az extrém hőség.

4. Mindig csak a hőmérsékletről beszélünk, pedig a következmények sokkal szerteágazóbbak

• Ürge-Vorsatz arról is beszélt, hogy mennyire nehéz felmérni az éghajlatváltozás hatásait, és a szakmát is kritizálta, amiért leginkább az extrém napok számáról kommunikálnak kifelé.
• „Mindig megállunk az időjárási szélsőségeknél. Nem az a fő kérdés, hogy mennyivel lesz kevesebb a csapadékos napok száma […], tovább kell menni: mit jelent ez a gazdaságra, az emberek életminőségére, az egészségükre, onnantól kezdve, hogy bejönnek olyan betegséghordozók, amik eddig nem voltak jelen, bejönnek a mezőgazdasági kártevők vagy kártevők a maradék, amúgy is szenvedő erdőinkre. Ezekre sokkal több figyelmet, kutatást kéne irányítani: a továbbgyűrűző, dominóhatásokra és az együtthatásokra.”
• Szerinte még az IPCC is elköveti azt a hibát, hogy megáll a meteorológiai hatásoknál. „Fogjuk a vonalzót, és megnézzük, hogy ha eddig ennyi baj volt, akkor később annyi. Nem, ez nem lineáris: eddig tudtunk alkalmazkodni, mert 1–1,5 fokon belül még azon a zónán belül voltunk, amiben volt tapasztalatunk. Innentől kiléptünk a biztonságos zónából.”
• A tudományos kommunikáció fontosságáról Filippov Gábor is beszélt, szerinte nélkülözhetetlen lenne, hogy ne az legyen a központi téma, hogy mi mindenről kell lemondanunk, hanem az is, hogy mit veszíthetünk már most, és milyen lehetőségek rejlenek a klímaválságban.

5: Életbevágó, hogy ki ér oda először

• Filippov szerint a 2010-es évek óta látszódik, hogy a klímaválság át fogja alakítani az egész világgazdaság működését. Mint minden nagy fokú átalakulás a történelemben, ez is olyan, ahol számít az, hogy melyik ország ér oda előbb a jövőbe, és ki az, aki csak követő üzemmódot folytat.
• Magyarország szempontjából sem az a lényeg, hogy megfeleljünk az ENSZ és az EU előírásainak, kozmetikázzuk a számokat. „Arról van szó, hogy amellett, hogy a saját életminőségünket óvjuk és a saját jólétünket próbáljuk növelni, számít az is, hogy az EU-n belül a gyorsan érkezők közé fogunk-e tartozni, lesz-e arra lehetőségünk, hogy jó pozíciókat foglaljunk el az egyes átalakuló gazdasági szektorokban.”
• Ez az ipari szereplőkre is érvényes: az új világrendbe így is, úgy is el fogunk érkezni, aki a nemzetközi piacon versenyezni szeretne, annak be kell majd tartania a sztenderdeket, ha versenyképes akar maradni.

6. A halogatás költségei

• Csernus Dóra szerint nem mindegy azonban, hogy hogy jutunk el a klímasemlegességi célokig: hogy az elején csökkentünk sokat, és a végére jut kevesebb munka (orrnehéz pálya), vagy fordítva, az elején lazsálunk és a végére jut a több munka (farnehéz pálya).
• A farnehéz pálya felvet erkölcsi kérdéseket azzal kapcsolatban, hogy mennyi felelősségünk van a jövő generációival szemben, de Csernus Dóra szerint gazdaságilag és társadalmilag is magasabb a költsége annak, ha halogatjuk a kibocsátás-csökkentések elérését.

7. Épületfelújítás: win-win szituáció

• Magyarország végső energiafelhasználásának és üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 30–40 százaléka az épületekhez kapcsolódik. Az épületek felújításával nemcsak az energiafelhasználás csökken, de komoly alkalmazkodási lehetőséget is jelent.
• A magyar épületállomány annyira rossz állapotban van, hogy a fűtésre fordított energia kétszeresével fűtjük az utcákat. Tartós rezsicsökkentést jelentene az épületek szigetelése és korszerűsítése.

8. Közlekedés: nő a kibocsátás

• A közlekedés az egyetlen szektor, ahol nőtt a kibocsátásunk az elmúlt években, ezért egyszerre problémás és nagy lehetőségeket rejtő szektor.
• Tőlünk nyugatabbra és keletebbre is intenzíven zajlik az elektromosítás a közlekedésben, Magyarországon viszont leginkább használt nyugati autókra cseréljük le az autóinkat. Emiatt egyre növekszik az állomány átlagos életkora (16–17 év), a folyamat pedig lelassítja az átállásunkat, hiszen ide jönnek azok az autók, amikkel Nyugaton már nem akarnak közlekedni. Emiatt fontos lenne egy deklarált, kiszámítható szakpolitikai beavatkozás.
• Hasonlóan fontos lenne, hogy bátorítsuk az embereket az autók kiváltására, fejleszteni kell a közösségi közlekedést, a vasúthálózatot, a városfejlesztésben törekedni kell a 15 perces város kialakítására.

A teljes videót itt lehet meghallgatni: