Komoly fejtörtést okoz az iráni háború az eurózóna országainak, romlottak az eurózóna növekedési kilátásai

Az Európai Bizottság előrejelzése 2026-ra már csak 0,9 százalékos növekedést vár az eurózónában, ami 0,3 százalékponttal rosszabb, mint amit tavaly ősszel becsültek – derül ki a bizottság elemzőinek friss jelentéséből, amit a Portfolio szemlézett. A 2027-es előrejelzést szintén lefelé, 1,2 százalékra módosították, miközben a 2025-ös 2,1 százalék után az inflációt 3 százalékra becsülik az idei évre.

Az iráni háború ugyanis nehéz helyzetbe hozta az eurózónát. Az energiaárak megugrása lassítja a gazdaságot, miközben emeli az inflációt, és szűkíti a kormányok mozgásterét. Ez pedig nehéz feladvány elé állítja a döntéshozókat azzal kapcsolatban, hogy miként kívánják élénkíteni a gazdaságot. Hiszen sok esetben ami az infláción javíthat, az a gazdasági növekedést csökkentheti, és fordítva. Ráadásul míg 2026-ban az eurózóna megengedhet magának némi költségvetési élénkítést, 2027-re már kifut a helyreállítási alap, és visszatérnek a stabilitási és növekedési paktum fiskális szabályai is, amik a megszorítás irányába tolhatják el a gazdaságpolitikát.

Az Európai Bizottság az elemzésben a fiskális irányultságot nem egyszerűen a hiány változásával mérte, hanem azt nézte meg, hogy a nemzeti és EU-s forrásból finanszírozott elsődleges kiadások mennyivel nőnek gyorsabban vagy éppen lassabban a gazdaság középtávú potenciális növekedésénél. Míg a -0,25 és +0,25 százalék közötti GDP-hatást semlegesnek tekintették, bármit, ami ennél nagyobb, élénkítésnek és szigorításnak mértek. Ezzel a mércével a tavalyi év is semlegesnek számított.

Idén már 0,27 százalékos, vagyis enyhén expanzív impulzus rajzolódik ki a Bizottság jelentésében. Ennek pedig három motorja is lesz:

• felgyorsul a helyreállítási alapból származó pénzek elköltése, mivel erre csak az augusztusi projektzárásig van már lehetőség;
• a védelmi kiadások, amik a GDP 1,4 százalékáról 2027-re 1,9 százalékra emelkedhetnek az eurózónában;
• megjelentek az energiaárak miatt bevezetett támogatások is, igaz, ezek egyelőre a GDP 0,1 százalékánál kisebb tételt jelentenek.

Mint a lap írja, a költekezésben nagyobb súlyt kapnak a beruházások, több a célzott, és kevesebb az egyetemes energiatámogatás, így a támogatások szerkezete kedvezőbb a korábbi válságkezelésnél. A határvonal azonban továbbra is vékony, hiszen az ennél erősebb élénkítés már további kamatemelésre kényszerítheti az Európai Központi Bankot.

Az euróövezet átlaga egyébként elfedi, hogy mennyire eltér a különböző kormányok hozzáállása a problémához. Míg ugyanis 11 ország költségvetése élénkít 2026-ban, háromé semleges, hét pedig fékezi a kiadásait. Míg például Franciaország közel egy százalékkal szigorít, Észtországban és Görögországban nagyjából 2,75 százalékos növekedés várható a kiadásokban. Ennek egyik oka az, hogy míg Görögországban és a balti államokban nagyobb védelmi és beruházási programok futnak, sok másik ország próbálja visszafogni a költekezését ez ellene folyó túlzottdeficit-eljárás vagy annak fenyegető közelsége miatt.

2027 tekintetében egyelőre semlegesnek látszik az eurózóna összesített fiskális pályája, de ez megtévesztő lehet. A helyreállítási alap pénzeinek kifutása ugyanis fékezi a kiadásokat, amiket a nemzeti költségvetésből részben tudnak majd csak ellensúlyozni. És mivel több ország jelenlegi terveivel túllépné az uniós kiadási korlátokat, további megszorításokat eszközölhetnek a 2027-es költségvetésekben. Mindezzel együtt pedig már 0,5 százalékos fiskális megszorítások valósulhatnak meg az Európai Bizottság jelentése szerint az eurózónában.

Ettől függetlenül nem tűnik úgy, hogy a beruházások visszazuhannának a járvány előtti szintre, sőt. Ezek a 2019-es 3 százalékról 2026-ra már 3,8 százalékra nőhetnek, ez pedig 2027-ben is nagyjából megmaradhat ezen a szinten. A helyreállítási alap pénzeinek a helyét ugyanis részben átveszik a nemzeti és a védelmi beruházások, amiket egy közös hitelfelvételből, a SAFE-ből finanszíroznak. Ez pedig azt jelentheti, hogy míg a kiigazítás nem feltétlenül a termelékenységet javító projektek rovására történik, az európai beruházási szint fenntartása egyre inkább a tagállami költségvetésekre támaszkodik, ezzel pedig szűkül az eladósodott országok mozgástere.