Szegeden sokaknak az álláskeresés a munkája, pedig elvileg munkaerőhiány van

A munkáltatók munkaerőhiányról beszélnek, miközben több diplomás pályakezdő hónapokig hiába keres állást Szegeden, végül pedig csak Budapesten tud elhelyezkedni. A strukturális munkanélküliség nemcsak Szegedre, hanem az ország több pontjára is jellemző: a jelenség mögött nem egyszerűen a kevés munkahely áll, hanem az, hogy a munkáltatók és az álláskeresők sokszor egészen más típusú munkát keresnek és kínálnak.

150 jelentkezés, alig néhány válasz

„Most már ott tartok, hogy statisztikai alapon adom be a jelentkezéseimet. Minél több helyre küldöm el az önéletrajzomat, hátha valamelyikből lesz interjú” – mondta a Szegedernek Szűcs Balázs, aki közel tíz évvel ezelőtt végzett az SZTE-n angol szakon, majd fordító és tolmács mesterszakon, az álláskereséssel viszont azóta is problémái adódnak. Azóta többször is hosszabb ideig keresett munkát, jelenleg csaknem két éve próbál új állást találni. Kínai nyelvtudását kihasználva a BYD-nál is szívesen dolgozott volna, egy egyeztetés során pedig arra jutottak, keresni fogják, ha szükség lesz a munkájára, ám eddig nem jelentkeztek. Úgy látja, van igény a szegedi dolgozókra, és van is ismerőse, akit felvettek, de amíg nem indul be a gyártás, szerinte a legtöbb jelentkező számára marad a várólista.

Tíz éve sem volt könnyű elhelyezkedni Balázs számára, de szerinte a helyzet azóta tovább romlott. Ez nemcsak őt érinti, ismerősei között is sokan küzdenek hasonló problémákkal, függetlenül attól, milyen diplomájuk van vagy milyen területen dolgoznak.

Balázs az egyetem óta már több száz állásra jelentkezett, sok helyről semmilyen választ nem kapott, máshol pedig az interjú után szakadt meg a kapcsolat. Hozzátette, hogy az elhúzódó álláskeresés nemcsak anyagilag megterhelő, hanem mentálisan is, hiszen szerinte hosszú hónapok után már az is kihívást jelent, hogy egy újabb állásinterjúra ugyanolyan lelkesedéssel érkezzen meg valaki, mint az elsőkre.

Balázs tapasztalata korántsem egyedi. Több olyan fiatallal is beszéltünk, akik az elmúlt egy-két évben próbáltak diplomásként elhelyezkedni Szegeden, és szinte mindannyian hasonló nehézségekről számoltak be.

„Körülbelül 150 helyre adtam be a jelentkezésemet” – mondta a Szegedernek egy fiatal lány, aki tavaly végzett kommunikáció- és médiatudomány szakon az SZTE-n. Mint mondta, már a diploma megszerzése előtt elkezdett munkát keresni Szegeden, majd Budapesten is próbálkozott, és végül csak ott tudott elhelyezkedni. Az álláskeresést „borzalmas” élményként írta le, elmondása szerint az álláskeresők folyamatosan elutasító emaileket kapnak, sok esetben pedig még választ sem.

Hasonló utat járt be egy másik, szintén kommunikáció szakon végzett fiatal nő is, aki jelenleg mesterszakos hallgató a városban. Mint mondta, egy év alatt mintegy negyven állásra jelentkezett Szegeden és Budapesten, de amellett, hogy kevés volt a számára megfelelő állás, problémásnak látta azt is, hogy sok munkáltató még egy állásinterjú után sem jelzett vissza.

A Szegedernek nyilatkozott egy olyan pályakezdő is, aki több száz helyre küldte el az önéletrajzát, mire munkát talált, egy másik fiatal pedig mintegy ötven jelentkezés után már azt tervezte, hogy a fizetéssel és a munkakörülményekkel kapcsolatban is lejjebb adja az elvárásait, hogy mielőbb el tudjon helyezkedni.

Az egyik megszólaló szerint egy idő után „paradox módon a munkakeresés válik az ember munkájává”, miközben tízből jó, ha egy munkáltató egyáltalán visszajelez a jelentkezésére.

A jelenség természetesen nem csak a kommunikációs területeken jelenik meg, Redditen is visszatérő téma, hogy alig lehet Szegeden állást találni. Volt, aki műszaki végzettséggel találkozott zárt ajtókkal, egy nő pedig arra panaszkodott, hogy „négy szakmával a kezében” sem sikerült munkát találnia a városban. Egy harmadik hozzászóló másfél éve próbál elhelyezkedni logisztikai területen – sikertelenül.

Az egyetemi évekre jó Szeged

„Az egyetemi évekre jó, utána költözés” – idézte lapunknak az egyik álláskereső azt a mondatot, amelyet már hallgatóként is gyakran hallott. Saját tapasztalata szerint ez végül igaznak bizonyult: közvetlen környezetében sokan hagyták el Szegedet a jobb munkalehetőségek miatt, mások pedig ugyan maradtak, de nem a végzettségüknek megfelelő munkát végeznek. A Szegederen már korábban is írtunk arról, hogy a külföldi hallgatók a diplomájuk megszerzése után továbbállnak, de ez a magyarokra is igaz.

Több megszólalónk szerint Budapesten lényegesen több lehetőség várja a diplomásokat. Szűcs Balázs is mérlegelte már, hogy a fővárosban vagy akár külföldön próbál szerencsét, de azt mondta, hogy a költözés költségeit nem tudná vállalni. Dolgozott ugyan egy rövid ideig Németországban egy időszakos projektben, hosszú távon azonban továbbra is Szegeden szeretne munkát találni.

Arra is kitért, hogy egy idő után az ember kénytelen feladni azt az elképzelést, hogy kizárólag a szakmájában helyezkedjen el. Ezért történt az, hogy kezdetben fordítói és nyelvi állásokra jelentkezett, később azonban már minden olyan munkára beadta a jelentkezését, amelyhez megfelelőnek érezte a tudását, így adminisztratív és nyelvoktatói állásokra is pályázott.

Úgy látja, ma egyre inkább kész, tapasztalt munkaerőre van igény. „A munkáltatók biztonsági játékosok. Nekik az a jó, ha valaki már előre tapasztalattal megy. Nem sokan adják meg azt az első lehetőséget annak, aki most próbálná ki magát” – mondta.

Szerinte emiatt könnyen ördögi kör alakulhat ki: tapasztalat nélkül nehéz munkát találni, tapasztalatot viszont munka nélkül szinte lehetetlen szerezni. Úgy véli, emiatt fordulhat elő, hogy miközben bizonyos szakmákban valóban munkaerőhiány van, sok pályakezdő hónapokig vagy akár évekig keres állást.

Nem az a kérdés, hogy van-e munka, hanem az, hogy kinek

Első ránézésre valóban ellentmondásnak tűnhet, hogy miközben sok pályakezdő hónapokig – vagy akár egy évnél is tovább – keres munkát, a munkáltatók továbbra is munkaerőhiányról beszélnek. Dr. Vida György, a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Karának adjunktusa szerint azonban a két jelenség ugyanannak a problémának a két oldala.

„Ez nem valódi ellentmondás, hanem strukturális probléma. Egyszerűen nem találkozik a munkaerőpiaci kereslet és a kínálat” – fogalmazott, majd hozzátette, Szegeden továbbra is alacsony a munkanélküliség, a munkaerőhiány azonban elsősorban nem azokban a munkakörökben tapasztalható, amelyekre a diplomás pályakezdők jelentkeznek.

Hasonlóan látja Bodnár Gábor, a gazdasági kar egyetemi docense is. Mint mondta, a közgazdaságtan ezt strukturális munkanélküliségnek nevezi. Vannak betöltetlen álláshelyek, de az álláskeresők képzettsége és a munkáltatók igényei sokszor nem találkoznak, ezt a jelenséget pedig az elmúlt évek gyors gazdasági változásai tovább erősítették.

Ezt támasztják alá a Csongrád-Csanád Vármegyei Kormányhivatal adatai is. A munkáltatók jelenleg leginkább gépkarbantartókat, villanyszerelőket, építőipari szakembereket, kamionsofőröket, szakácsokat, bolti eladókat, szociális gondozókat vagy más fizikai és szakmunkásokat keresnek – ezek olyan állások, amelyek betöltésére nem feltétlenül a diplomások alkalmasak.

Ez összhangban van a térség legnagyobb beruházásainak munkaerőigényével is. A BYD alelnöke, Stella Li nemrég arról beszélt, hogy a szegedi gyár akár 20 ezer embernek is munkát adhat. A vállalat ugyanakkor elsősorban termelési, műszaki és logisztikai munkakörökbe keres dolgozókat, miközben a térségben már most is munkaerőhiány tapasztalható ezekben a szakmákban.

A Profession.hu álláskeresői portál a Szegedernek elmondta, hogy mindeközben a megye álláspiaca élénkül. Az idei első félévben 17,5 százalékkal több álláshirdetés jelent meg Csongrád-Csanád megyében, mint egy évvel korábban, miközben a jelentkezések száma közel 20 százalékkal csökkent. A legtöbb új álláshirdetés a szakmunka, a gyártás-termelés és az informatikai területen jelent meg. Az álláskeresők ezzel szemben leginkább adminisztratív, ügyfélszolgálati és HR-pozíciókra jelentkeznek, míg a mérnöki, építőipari és közigazgatási állások jóval kevesebb pályázót vonzanak.

Vida szerint éppen itt húzódik a látszólagos ellentmondás: miközben több ágazatban munkaerőhiány alakult ki, a diplomás fiatalok által keresett irodai és társadalomtudományi pozíciókból jóval kevesebb érhető el. A jelenlegi gazdasági környezetben ráadásul a cégek egyszerűen nem hirdetnek meg új junior pozíciókat. Emiatt a probléma a munkanélküliségi adatokban alig jelenik meg, a pályakezdők viszont közvetlenül érzik.

„Könnyebben tudnak elhelyezkedni azok, akik speciális tudással vagy több év szakmai tapasztalattal rendelkeznek. A cégek most kevésbé nyitottak arra, hogy pályakezdőket képezzenek ki” – magyarázta Vida, majd hozzátette, különösen nehéz helyzetben vannak a bölcsész- és társadalomtudományi végzettségű fiatalok, mert a város mérete miatt eleve korlátozott az egyetem, a kulturális intézmények és a helyi média felszívóereje, így ezekben a szakmákban kevesebb a betölthető pozíció.

Bodnár szerint ehhez az is hozzájárul, hogy Szeged munkaerőpiaca önmagában nem elég nagy ahhoz, hogy az SZTE-ről évente kikerülő több ezer diplomás mind a végzettségének megfelelő állást találjon helyben, emiatt sok fiatal Budapesten vagy külföldön folytatja a karrierjét. Közben a munkavállalók számára a fizetés mellett egyre fontosabb szempont a szakmai fejlődési lehetőség és a munkakörülmények is.

Új korszakba lépett a szegedi munkaerőpiac

A mostani helyzet nem egyik napról a másikra alakult ki. Vida szerint a szegedi munkaerőpiac az elmúlt másfél évtizedben kétszer is jelentősen átformálódott. A 2010-es években a szolgáltatóközpontok (SSC-k) és az informatikai cégek növekedése határozta meg a város gazdaságát. Az olyan nemzetközi vállalatok, mint az EPAM vagy a Deutsche Telekom IT Solutions elsősorban informatikai, üzleti szolgáltatási és egyéb szellemi munkakörökben foglalkoztattak nagy számban diplomás fiatalokat, így Szeged az ország egyik legfontosabb vidéki tudásközpontjává vált.

Az elmúlt években azonban ez a növekedés megtorpant. Vida szerint a gazdasági bizonytalanság, a vállalatok óvatosabb toborzása és a mesterséges intelligencia térnyerése miatt kevesebb az új, pályakezdőknek szóló szellemi munka. Ezzel párhuzamosan a város gazdasága új irányt vett. A Rheinmetall hibrid üzeme és a BYD elektromosautó-gyára nyomán egyre nagyobb szerepet kap az ipar, amely elsősorban műszaki, logisztikai és szakmunkás végzettségű dolgozókat keres.

Vida szerint ma már nem az a fő kérdés, hogy van-e elég munkahely Szegeden, hanem az, hogy a létrejövő állások megfelelnek-e annak a tudásnak és végzettségnek, amellyel az álláskeresők rendelkeznek.

A következő években dőlhet el, hogyan alakul át a munkaerőpiac

A BYD és a többi nagyberuházás teljes munkaerőpiaci hatása egyelőre még nem látszik. Bodnár szerint a beruházások egyelőre inkább a várakozásokat alakították át, mintsem teljesen átrajzolták volna a szegedi munkaerőpiacot, Vida ugyanakkor úgy véli, bizonyos folyamatok már elindultak. Az alacsony munkanélküliség miatt a nagyvállalatok elsősorban más cégektől csábítják át a szakembereket, így a hiányszakmákban már most is érzékelhető az elszívó hatás.

Mint mondta, a vendégmunkások alkalmazása hosszabb távon is elkerülhetetlen. „Egyszerűen helyben nincs elég építőmunkás. Egy BYD-gyárat csak helyi munkásokkal nem is lehetne felépíteni” – fogalmazott.

Vida úgy látja, a következő évek egyik legnagyobb kihívása az lesz, miként tudják a helyi kis- és középvállalkozások megtartani a dolgozóikat. Mivel bérekben nehezen tudnak versenyezni a multinacionális cégekkel, számukra a rugalmas munkavégzés, a szakmai fejlődési lehetőség és az emberközpontúbb munkahelyi kultúra jelenthet versenyelőnyt.

A szakértők egyetértenek abban, hogy a szegedi munkaerőpiacot a következő években sem egyszerűen a munkaerőhiány vagy a munkanélküliség fogja meghatározni. A valódi kérdés az lesz, hogy a gazdaság átalakulásával mennyire tud egymáshoz alkalmazkodni a munkáltatók igénye és az álláskeresők tudása.

A szerző a Szegeder újságírója. A cikk a Szegeder és a Telex együttműködésének keretében jelenik meg a Telexen is.