Orbán Krisztián: Ha nem egy rablógazdálkodás működtetése lesz a gazdasági minisztérium feladata, az segíteni fogja a következő négy év fejlődését

Rövid távon a „nertelenítés”, hosszú távon viszont a magyar cégek exportközpontú működése mentheti meg a magyar gazdaságot Orbán Krisztián, az Oriens ügyvezető igazgatója szerint, aki az első G7 Paradigmán beszélt a hazai gazdaság jövőbeli kilátásairól.

A konferencia nyitóelőadását azzal kezdte, hogy az a globális rend, amire az elmúlt 35 év világa és az Európai Unió épült, valamint amire a magyar gazdaság a logikáját építette, elkezdett szétesni. A három alappillér, azaz a béke, a globalizáció és az emberi jogokon alapuló liberális demokrácia etosza megkérdőjeleződött. Az EU biztonsági válságban van, emellett az is komoly problémát jelent, hogy a német gazdaság három éve nem tud növekedni, Franciaországban pedig egyre több teret nyer a szélsőjobboldal.

Magyarországnak ebben a környezetben két tényezővel kell szembenéznie: van egy nagy egyensúlyi és egy növekedési problémánk. Előbbi okai a NER a túlélése érdekében, nagyrészt az elmúlt 4 évben meghozott, a magyar gazdaságot súlyosan romboló intézkedések. Jelenleg óriási a költségvetési hiány, a kamatterhek nagyon magasak lettek mindenkinek, aki nem kedvezményes hitelt akar felvenni, magasak a piaci kamatok, magas az infláció. Másrészt pedig mélyen integrálva vagyunk a gyengélkedő német gazdaságba. A hosszú távú strukturális változás viszont nem az ország vezetésén fog múlni.

Rövid távon sokat segíthetnek az új kormány intézkedései

A kilábalásnak Magyarországon vannak rövid távú és hosszú távú útjai. Rövid távú megoldást jelent majd Orbán Krisztián szerint a „nertelenítés”, azaz a Magyarországon felépített, a politikával mélyen átszőtt korrupt gazdasági kapcsolatok és összefonódások felszámolása, ennek az igazán nehéz része Orbán szerint április 12-én megtörtént.

„A NER az utolsó éveiben annyira káros volt, hogy a káros intézkedéseinek kiemelése kézzelfogható növekedési eredményt fog jelenteni az elkövetkező években.”

Segíthet még az új kormány euró bevezetése iránti elkötelezettsége, ez leszorítja az inflációt, jelentős kamatcsökkenéssel kecsegtet, a költségvetés terheit is csökkentheti. Az EU-s források hazahozatala szintén nagyban segíthet a magyar gazdaság gatyába rázásában. A rezsimérdek mentén hozott intézkedések eltörlése viszont jelentős nehézséget okozhat, ennek a folyamatnak szisztematikusnak kell lennie, lépésről lépésre kell haladni, végig kell menni az egész rendszeren, többéves feladat lesz ez az új kormány számára.

Jelentősen lehet majd növelni a költségvetési mozgásteret, mert Orbán számításai szerint eddig 2500-3000 milliárd forint mehetett a rezsim fenntartására évente,

ebbe beletartoznak a propagandaköltések és a politika közel szereplők kitömése, valamint a közbeszerzések körüli korrupciós gyakorlatok. Ha ennek a jelentős részét meg lehetne fogni, az jelentősen növelné a költségvetési mozgásteret.

A beruházások megcsappanását is megfordíthatja majd az új kormány, ezek az utóbbi években azért voltak súlyosan alacsonyak, mivel az önkényes hatósági intézkedések és a szabályozási káosz mindenkit megbénított. Felhozott Orbán egy példát, miszerint egy nemzetközi cég munkatársa arról mesélt neki, hogy a cég központjában úgy döntöttek, nem fordítanak több pénzt a magyarországi érdekeltségük fejlesztésre, mert teljesen kiszámíthatatlan a szabályozási környezet. „Ha nem egy rablógazdálkodás működtetése lesz a gazdasági minisztérium feladata, az segíteni fogja a következő négy év fejlődését” – mondta Orbán Krisztián.

Másik példának hozta a GVH vezető közgazdászának nyilatkozatait, aki az országgyűlési választás előtt arról beszélt, hogy a politika egyre nagyobb mértékben befolyásolta a hivatalban zajló munkát. „Ez a fajta önkény szétzilálja a gazdaságot, ha ezeket kiiktatják, az komoly növekedési hátszelet adhat a magyar gazdaságnak” – mondta erről Orbán. Szerinte az igazi változáshoz meg kell szüntetni a hatósági önkényt és megbízhatatlanságot, és csak akkor lehet kegyelmet gyakorolni, ha feltárásra kerültek a visszaélések, és őszinte megbánás történik.

Ha az iráni konfliktus nem okoz átfogó gazdasági recessziót, akkor jöhet egy 2016–2019-hez hasonló növekedési pálya, ez viszont nem fundamentális változás, csak egy „nagyon rossz helyzetből történő visszapattanás” lesz Orbán szerint.

Szükségünk lenne még 15 Richterre

Hosszú távon viszont strukturális problémákkal kell szembenéznie a magyar gazdaságnak, az a módszer, amivel korábban próbált felzárkózni, már nem fog működni. 2000 és 2020 között áramlott a külföldi tőke az országba, nőtt a foglalkoztatottság, viszont egyre kevésbé képzett munkaerő lépett be a gazdaságba. Olyan típusú cégek jöttek be az országba, amelyek az alacsonyan képzett munkavállalókat vonták be a munkaerőpiacra, valamint az EU-s pénzekből is nagyrészt olyan jellegű beruházásokra költöttek, amik nem kecsegtettek hosszú távú haszonnal, a termelékenységet pedig nem lehet növelni ilyen adottságokkal.

A közepes jövedelem csapdája, amibe a magyar gazdaság került, Orbán szerint nem makrogazdasági probléma, a teljes társadalmat kell átalakítani ahhoz, hogy ez változzon.

A megoldás nem makroökonómiai, nem arról van szó, hogy egyensúlyba kell hozni az országot, a Magyar Nemzeti Bank vagy a pénzügyminisztérium nem tud mit tenni a növekedés beindítása érdekében. Erről Orbán szerint vészesen keveset tud a közgazdaságtan, „nem fogunk tudni szaladni a tankönyvekhez, amik megmondják, mit kell csinálni, nincs egy blueprint”.

Orbán szerint csökkenteni kell az államigazgatás átpolitizáltságát, és szankcionálni kell azokat a gazdasági szereplőket, akik csalással vagy kétes ügyletekkel próbálnak érvényesülni. Mindehhez közéleti paradigmaváltásra van szükség. „Az exportsikereket kell ünnepelni”, a nyilvánvalóan járadékvadászatból meggazdagodott cégeket pedig egyáltalán ne ünnepeljük (járadékvadászatnak a politikai kapcsolatrendszerre épülő többletnyereséget, vagy ahogy a kormányzat korábban nevezte, az extraprofitot nevezi a közgazdaságtan).

A közepes jövedelmű országok csapdájából négy országnak sikerült egyértelműen kitörnie, ezek Szingapúr, Tajvan, Dél-Korea és Finnország, a cseheknek és a lengyeleknek pedig jó esélyük van, hogy sikerülni fog a közeljövőben. Mindenki export segítségével valósította meg az átállást, igaz, kicsit máshogy. Extra jövedelmet kell behozni azokba az országokba, amelyek nem akkorák, hogy méretgazdaságosan működhessenek, így tehát a saját tulajdonú export a trükk.

Ehhez az kell, hogy olyan magyar cégek legyenek, amik megkeresik a bevételüket az exporton, azt hazahozzák, és hatékonyan költik el itthon. Orbán szerint jelenleg két ilyen cég van az országban: az egyik a Richter, a másik pedig a Semilab, ami egy méréstechnológiai cég, ami csipgyártásban kritikus fontosságú. Orbán szerint legalább 10 milliárd eurónyi saját tulajdonú exportnyereségre lenne szükségünk legalább egy évtizeden át a kilábaláshoz. „Szükségünk lenne még 15 Richterre”, ha figyelembe vesszük, hogy az csak félig van magyar tulajdonban, „úgy valójában 30-ra.” Ezért valószínűleg a következő 20 évben küzdeni fogunk, de ehhez átfogó változásra van szükség, amit nem az állam fog végigvinni.