Pár budapesti utca megmutatja, hogyan változott meg a világ körülöttünk

A budapesti Nyugati pályaudvar közelében fekvő Szinyei utca a ruhakereskedelem egyik legfontosabb magyarországi központja volt az 1990-es években. A kínai dömping és a nyugati láncok megjelenése előtt ruhaboltosok, piaci árusok és vidéki butikosok az itt egymás mellett sorakozó nagykereskedésekből szerezték be ruhakészletüket.

„Nem volt az az árumennyiség, amit ne lehetett volna eladni. Őrületes volt az árrés, két-háromszoros áron mentek el a ruhák, de így is olyan sor volt reggelente, hogy biztonsági őrök terelték a vevőket – mondta üzletében ülve József, az utca kevés megmaradt kereskedőinek egyike. – Pont itt volt az előző tulaj irodája: kurva nagy asztal, hatalmas fotel, láb az asztalon. Nem volt hajlandó felállni, ha bárki bejött hozzá” – idézte fel a korabeli hangulatot, miközben az egykor meggazdagodottak teli széfjeiről, Mercijeiről vagy az őket ért fegyveres rablásokról sztorizgatott.

Akkoriban mindenki magyar gyártású ruhákat árult, de a külföldi konkurencia, majd a plázák megjelenésével fokozatosan teret vesztettek a hazai ruhaárusok. József harminc éve közel száz magyar ruhagyártó termékeit árulta, mára viszont csak kettővel van kapcsolatban, készletének a 90 százaléka Lengyelországból származik. „Harminc éve többet kerestem a 120 négyzetméteres üzletemmel, mint a mostani 800 négyzetméteremmel” – mondta József, aki éppen azt tervezi, hogy az egyiket bezárja a két megmaradt üzlete közül.

Ezt a döntést sok sorstársa már évekkel ezelőtt meghozta: a környékbeli ruhaboltok kétharmada megszűnt 2010 óta. A terézvárosi ruhaközpont eltűnése nem kirívó példa: Budapest központi része alapjaiban alakult át az elmúlt 15-20 évben, és egyre inkább nemzetközivé válik. A kisiparosokat vagy magyaros étkezdéket thai masszőrök vagy egzotikus büfék váltották fel, az utcákat ellepték az ázsiai ételfutárok, turisták tömegei bolyonganak az egykor kihalt utcákban létrejött bulinegyedben.

Azt, hogy az érzeten túl mekkora mértékű volt valójában ez a változás, illetve hogy merre tarthat a következő években Budapest központi része, talán a VI. kerület mutatja leginkább. Húsz év alatt ugyanis nyolcszorosára nőtt a Terézvárosban élő külföldiek aránya, így mostanra minden negyedik lakos külföldi, ez a legmagasabb arány Magyarországon.

A változások nemcsak látványosak az utcafrontokon, hanem mérhetők is általuk, ugyanis a terézvárosi utcákat több mint 15 éve fotózza végig kisebb-nagyobb rendszerességgel a Google Street View. Az utcaképek segítségével – valamint több személyes látogatással és több tucat beszélgetéssel – közel 500 üzlethelyiség sorsának alakulását mértem fel Terézváros középső részén, hogy minél pontosabb kép rajzolódjon ki Budapest központi részének átváltozásáról. Azért választottam ezt a környéket, mert átmenetet képez a turistás belső és a rezidenciális külső részek között: itt egyaránt vannak nyüzsgő, forgalmas városrészek hétköznapibb (Nagykörút) és előkelőbb (Andrássy út) részekkel, valamint hagyományos, körúttól távolabbi lakónegyedek.

Ez a néhány utca egy alig látható szelete Magyarországnak, mégis számos olyan jelenség és trend felsejlik itt, amely közvetetten vagy áttételesen számos magyart érint. A környék átalakulásában egyaránt megjelenik a szépség és egészség globális felértékelődése, a tőkekoncentráció veszteseinek szélmalomharca vagy éppen a rendszerváltás utáni első vállalkozógeneráció utánpótlás-problémái. Ahogy azt is kiderül, hogy mely szektorokban vetik meg a lábukat elsődlegesen a bevándorlók, hogy egyre több sikeres magyar üzletlánc formálódik vagy hogy milyen gazdasági hatásai vannak az otthonfőzés visszaszorulásának.

Régebbi üzletek aránya: 15 százalék

Középső-Terézváros egyik legviszontagságosabb sorsú üzlethelyisége a Podmaniczky utca egyik sarkán található. Az elmúlt 15 évben volt itt filléres üzlet, műszaki outlet, ruhabolt, szépségszalon, kreatív kellékes, méterárus, legújabban pedig egy vietnámi vegyesbolt működik benne. Az ilyen sebességű cserélődés értelemszerűen kivételesen ritka, mégis tükrözi a környék egyik alapvető jellegzetességét: az állandó fluktuációt.

Az üzlethelyiségek harmadában legalább négy különböző üzlet működött (vagy üresen állt) az elmúlt 15 évben. Egy átlagos üzlethelyiség pedig kétszer váltott profilt a Street View alapján*

A régebbi üzletek aránya az Andrássy úton a legnagyobb, közel 30 százalék. Ezzel szemben Terézváros középső részének legfontosabb kereskedelmi utcájában, a Szondiban – ahol az üzletek ötöde található –, a vállalkozások mindössze 8 százaléka élt meg legalább 15 évet.

Az egyik megmaradt Szondi utcai egységet Tajthy Tibor vezeti, aki köszörüléssel és kulcsmásolással foglalkozik. Az üzletet 1934-ben indította el a nagybátyja szabóságként, Tibor pedig közel 40 éve dolgozik itt. „Korábban hat kulcsmásoló is volt az utcában, most már csak mi maradtunk” – mondta Tibor, aki elégedett a forgalommal, és részben az alacsony nyugdíja miatt dolgozik 80 évesen is napi nyolc órát.

„Teljesen új a környék, sok az új lakó. Javítások miatt sokat járunk környékbeli házakhoz, és mindenhol panaszkodnak, hogy sok az új lakó” – mondta Tibor, akit viszont nem zavar ez a jelenség. Hozzá is járnak külföldiek, leginkább „kínaiak” (a kelet-ázsiaiakat jellemzően kínainak hívják a környéken), velük telefonos fordítással kommunikálnak vagy az angolul kicsit beszélő és vele dolgozó fia szokott beszélni.

A lakosság cserélődése és a világ változása értelemszerűen alapjaiban változtatja meg a fogyasztói igényeket, a boltok nagy fokú fluktuációjának is ez az egyik oka. A folyamatos cserélődések velejárója az üres boltok magas aránya: Terézváros középső részén az üzlethelyiségek több mint harmada volt üres januárban (ez a valóságban még nagyobb, mivel csak azokat a helyiségeket vettem figyelembe, ahol az elmúlt 15 évben működött valamikor üzlet). Ez jelentős növekedés 2010 környékéhez képest, amikor 25 százalék volt az arány. Míg a Teréz körúton – ahogy a G7 gyűjtése alapján az egész Nagykörúton – tíz százalék körüli az üres üzletek aránya, a kisebb, külső utcákban ez az arány az 50 százalékot is eléri.

Szépségszalonboom

A vizsgált környéken leginkább a hagyományos kereskedések száma csökkent. A ruhaboltok mellett legnagyobb mértékben az ajándéküzletek (játék, virág, papír-írószer, könyv) és a műszaki boltok (informatikai eszközök, telefon, háztartási gépek) aránya mérséklődött, egyaránt nagyjából 60 százalékkal.

A Teréz körút egyik legrégebben működő üzlete az Informatéka, ahol főleg számítógépeket és mindenféle szórakoztató elektronikai eszközöket lehet kapni. Az üzlet 37 éve nyitott meg, de éppen kiárusítást tartanak és az üzlethelyiséget is hirdetik.

„Sorra zárnak be az ilyen boltok a webáruházak miatt, ez is már átvevőpont leginkább” – mondták az üzletben. Biró László tulajdonos szerint 2008 óta küszködnek, leginkább az online vásárlás terjedése, a vásárlói szokások megváltozása, a nagyok szorítása és a partnereik fokozatos elvesztése miatt. „Évtizedek óta tartó kapcsolatok szakadtak meg generáció- és koncepcióváltások miatt a partnercégekkel” – mondta László, aki példaként az egyik nagy telekomcéget említette: sokáig szállítottak nekik gépeket, de amióta új, központi székházba költözött a cégóriás, nem üzletelnek már.

Lászlóéknál szintén megjelent a rendszerváltás után alakult, mára sikeressé váló cégek egy jelentős gondja: a generációváltás. A műszaki boltot azért is zárják be, mert László 65 éves, cégtársa pedig 76, és nem lett volna olyan, aki átvette volna tőlük a cég vezetését. Így most a zsugorodás a cél: egy kis bérlakásba zsúfolódnak be, hogy fokozatosan csökkentsék a meglévő árukészletet. „Ha megy, akkor megy, ha nem, akkor aktívan éljük meg a nyugdíjas éveinket” – mondta László.

Az alábbi grafikon mutatja, hogy a nemzetközi és az online konkurencia erősödése milyen látványosan szorította vissza a helyi kereskedelmet: összességében több mint 40 százalékkal csökkent az ilyen üzletek aránya.

Szintén szembetűnő az üres üzletek számának alakulása: nagyjából 2022-ig nincs jelentős kilengés, de az infláció felfutásával és a gazdasági megtorpanással párhuzamosan 2022 óta közel 30 százalékkal nőtt a számuk.

Bár az elmúlt egy-két évben a szolgáltatásoknál is volt megtorpanás, alapvetően az ilyen üzletek veszik át a hanyatló kereskedések helyét. A korszellemnek megfelelően a szépségápolással (fodrászat, kozmetika, pedikűr) és az egészséggel (például masszázs, testmozgás) kapcsolatos szolgáltatások aránya nőtt a legnagyobb arányban Terézvárosban. A KSH nekem elküldött számai alapján

országosan több mint kétszeresére nőtt a szépségszalonok száma 2010 óta, amellyel mára a legjelentősebb szektorrá vált, legalábbis üzletszám alapján,

és Terézvárosban is hasonló volt az ágazat felívelése.

„Most sokan a pénz miatt akarnak fodrászok lenni” – mondta egy Izabella utcai fodrász, bár arra kitérő választ adott, hogy mennyire van sok pénz a hajvágásban. Ő 13 éves korában kezdett hajat nyírni, és fél éve nyitotta meg első szalonját. Kialakult ügyfélköre van, elégedett a forgalommal, betérő vendégek alig vannak, de azok szinte mind itt élő külföldiek.

A környéken több külföldi fodrászat is megjelent, például van három török vagy arab szalon is. Az Istanbul fodrászatban dolgozó Mehmet hét éve költözött a már régebb óta itt élő nagybátyja hívására Magyarországra. „Kellett neki a munkaerő” – mondta Mehmet. Eleinte béreltek egy fodrászszalont a Szondi utcában, majd másfél éve nyitották meg a saját tulajdonú üzletüket.

„Jó a forgalom. A többség magyar, de sok török is jön. Akár Szolnokról vagy Nyíregyházáról is jönnek vendégek” – mondta Mehmet, aki szerint utóbbiak a TikTok-csatornáján találhattak a szalonra, ahol többezres nézettségű videói vannak. A magyarul jól beszélő férfi jól érzi magát az országban, magyar felesége van és egy 2 éves gyereke.

Ázsiai térfoglalás

Összességében éppen akkora a külföldi tulajdonban álló üzletek aránya 2026-ban Terézváros középső részén, mint amekkora a lakosságban volt a 2022-es népszámláláskor az egész kerületben: 25 százalék. Míg az üzlettípusok felénél egyáltalán nincs külföldi tulajdon, két szektorban, a vendéglátásban és az élelmiszerüzletekben legalább 50 százalék az arányuk.

A vendéglátóhelyek száma nem változott az elmúlt 15 évben, a szerkezete viszont alapvetően átalakult:

• 15 éve a meleg ételt áruló helyek (étterem, étkezde, büfé) nagyjából felében, 11-ben működött hagyományos, magyaros konyha;
• bár a melegkonyhás helyek száma mostanra néhány új egységgel közel harmincra nőtt, mindössze három magyaros hely maradt, tehát 50 százalékról 10-re esett az arányuk;
• mindössze négy étkezőhely működik ugyanazon a helyen legalább 15 éve: a McDonald’s és az Arriba Taqueria mexikói lánc egy-egy üzlete a Teréz körúton, egy olasz étterem az Andrássy úton és egy indiai étterem a Szondi utcában;
• az ázsiai helyek dominálnak: négy vietnámi és három kínai étterem (mint amennyi magyar) működik, de van hat pizzázó is (többségében magyar tulajdonban);
• a vendéglátás más ágai mérséklik a külföldiek fölényét: az összes kocsma/bár magyar tulajdonban van, ahogy a kávézók enyhe többsége is.

Az egyik megmaradt magyaros étkezde a menzajellegű Póló étkezde. Az egykor vízilabdázó Bánhegyi Gergely 2004-ben nyitotta meg az ebédelőhelyet, egyidőben két egysége is működött, a mostani helyére 2013-ban költözött. Főleg környékbeli nyugdíjasok, irodai és fizikai dolgozók, taxisok járnak hozzájuk, de egyre több a külföldi vendég, nagyjából tíz százalék az arányuk.

„Mindig jól ment nekünk, de néha van hullámzás, főleg ha van konkurencia. Az előző fél év pont nehéz volt, mert nyitott egy új hely a szomszédban, de pont most zártak be” – mondta Bánhegyi. A környék átalakulása tetszik neki, jó dolognak tartja, hogy több különböző konyhát is ki lehet próbálni helyben.

A körzet sokszínűségét leginkább Szondi utcai Döner Istanbul Kebab testesíti meg a környékbeli étkezdék közül. A négy éve működő gíroszost bő egy éve vette át a török tulajdonostól négy kárpátaljai nő: a háború kitörése után Magyarországra költöző Liliána, az anyja, a keresztanyja és a régóta Nyugat-Európában élő nagynénje.

A hely nevét nem változtatták meg, így gíroszt továbbra is árulnak, de mellette kárpátaljai és ukrán ételeket is készítenek. A muszlim törzsvendégek megtartása miatt az iszlám előírásait betartó konyhát visznek (halal), nem használnak például sertéshúst. A környéken több ukrán is lakik, működik itt ukrán ortodox egyházközösség és a legnagyobb ukrán csomagküldő magáncégnek is van lerakata. A közösség tagjai pedig – egy Facebook-csoporton keresztül – nagyobb tételben is rendelhetnek ukrán ételeket Liliánáéktól, karácsonykor 5-6 családra ők főztek.

Még látványosabb a külföldi előretörés az élelmiszereknél. Az ABC-k, vegyesboltok, hentesek, zöldségesek és pékségek száma közel 30 százalékkal csökkent, a részletek azonban jóval radikálisabb átrendeződést mutatnak:

• A 15 éve működő 31 ABC-ből és vegyesboltból mára mindössze 3 maradt.
• A kis magyar ABC-k szinte teljesen eltűntek: jelenleg főleg nagyobb magyar láncok egységei működnek (GRoby, Príma, Reál, Coop), megjelentek külföldiek (van arab, két indiai, koreai és olasz élelmiszerbolt is), és mindössze három kisebb, független magyar bolt maradt.
• A vegyesboltoknál még szélsőségesebb a helyzet: mind a tíz egykori vegyesbolt megszűnt, helyettük pedig kizárólag ázsiai tulajdonú vegyesboltok működnek: nyolc vietnámi és három kínai.
• Mind a három hentes megszűnt, ahogy a zöldségesek fele is. A pékségek száma nem változott, bár megjelent két albán pékség a környéken.
• A külföldi térnyerés tovább folytatódhat: egy Teréz körúti üzlethelyiségét áruló tulajdonos szerint az érdeklődők 50-60 százaléka külföldi, egy sarki élelmiszerboltos pedig azt mondta, hogy az üzlethelyiségét a mindig sarki üzleteket kereső vietnámiak akarták megvenni.

Világosan kirajzolódik, hogy a külföldi vállalkozók a frekventált helyeket keresik: míg a Teréz körúton már több mint 50 százalék az arányuk, az Andrássy érintett szakaszán pedig 40 százalék fölötti, a csendesebb mellékutcákban a 10 százalékot sem éri el.

Diszkontok és az internet

A kis magyar ABC-k ilyen szintű kiszorulása azért is látványos, mert a vizsgált környéken egyelőre nem jelent meg német diszkontlánc (Aldi, Lidl, Penny) – bár a közvetlen szomszédságában több is –, amelyek átalakították a magyarországi élelmiszer-kereskedelmet. Az ázsiai vegyesboltok felfutása pedig azért is látványos, mert 2018-ban még csak 3 volt belőlük (mára pedig 11).

„Annyira mérges vagyok, hogy nem is akarok erről beszélni. Nem lehet velük versenyezni, mert azon az áron árulnak, amelyen én beszerzek” – mondta szűkszavúan az egyik megmaradt kisbolt tulajdonosa. Egy másik kisbolt eladója pedig azt mondta, hogy egyre kevesebb vásárlójuk van, főleg az elmúlt négy évben (pár évvel azelőtt nyílt meg a közelükben egy vietnámi vegyesbolt). „A főnök nem is elégedett” – mondta az eladó, aki szerint az ázsiai boltokban nagyobb a választék, általánosságban olcsóbbak és „sorba nyílnak a környéken” (számos vietnámi boltossal próbáltam beszélni, de nem jött össze, részben nyelvi nehézségek miatt).

Terézváros középső részén két zöldség-gyümölcsös maradt, az egyikük az 1992 óta működő és pár éve felújított Golden Fruit Deli az Aradi utcában. A családi vállalkozás a nagybaniról szerzi be az árut és van egy nagykereskedésük is, amellyel éttermeket szolgálnak ki. „Régebben egész nap állt a sor, őrült forgalom volt, most viszont van olyan, hogy fél óráig nem jön be senki” – mondta az üzlet egyik tulajdonosa, Kékesiné Sági Éva.

Az okokat ő is a környék és a világ megváltozására vezeti vissza. „Korábban nagyon sok idős lakott itt, akik mindennap főztek. Vették a zöldséget, a káposztát. A mostani generáció viszont kevésbé főz már, nincs idejük, rohannak, és a külföldi is több lett. Inkább a gyümölcsöket viszik, paradicsomot, paprikát” – mondta Kékesiné.

A forgalom visszaesésének másik oka a közeli – de a vizsgált környéken kívül eső – Lövölde téren megnyitott Lidl, amely úgy tíz perc sétára van a zöldségestől. „Érezhető csökkenést hozott nálunk a forgalomban. Nem lehet velük versenyezni, mert a nagybanin nem lehet annyiért megkapni az árut. Ezért ment tönkre itt sok kisbolt. Ha csak a bolt lenne – és nem lenne a nagykereskedés –, akkor szerintem mi is elvéreztünk volna” – mondta Kékesiné. Arra azonban nincs sok esély, hogy még évtizedekig működjön az üzlet: Kékesiné és férje a hatvanas éveik második felében járnak, és szerinte nem valószínű, hogy a gyerekeik folytassák helyettük.

„Szeretnék végre jól aludni”

Nem minden környékbeli boltos tekint fenyegetésként a német diszkontokra. Legalábbis az Andrássy úton ruhaboltot vezető egyiptomi Musza lehetőséget lát bennük: annyira elege van a vállalkozásból, hogy legszívesebben elmenne az Aldihoz vagy a Lidlhöz, a fix fizetés és munkaidő miatt. „Szeretnék végre jól aludni” – mondta mosolyogva, de érezhetően kiábrándultan.

Musza húsz éve él Magyarországon, magyar felesége van és magyar állampolgár. Számos vállalkozással próbálkozott, volt gíroszosa és több ruhaboltja Budapest különböző pontjain. Az Andrássy úti üzlete két éve nyílt meg, egyedül viszi, import török, egyiptomi és olasz ruhákat árul egy apró üzlethelyiségben. A gyér forgalom miatt azonban hamarosan bezárja az üzletet, és már készül az alkalmazotti létre.

Musza esete sem kirívó: Terézvárosban nemcsak a ruha-nagykereskedelmeknek áldozott le – ahogy a cikk elején láttuk –, hanem a kiskereskedőknek is. 2010 környékén még a ruhaboltok alkották a legnagyobb üzleti szegmenst: kétszer annyi ruhakereskedő volt, mint szépségszalon. 2018-ig alig néhány üzlettel csökkent a számuk, de ezt követően hiába kezdtek el jóval több pénzt költeni öltözködésre a magyarok, Terézváros középső részén sorra kezdtek el bezárni a ruhaboltok. Összességében 60 százalékkal zuhant a környékbeli üzletek száma, így mára több mint kétszer annyi szépségszalon van, mint ruhabolt.

„Mióta kinyíltak a plázák és bejött a fast fashion, szinte az összes magyar ruhagyártó bezárt, de nálunk a Covid tett be igazán” – mondta Danika Johanna, az egyik Teréz körúti ruhabolt tulajdonosa. Johanna piacozással kezdett, később használt ruhákat árult, mostani üzletláncukban, a Dorothy & Abyben pedig világmárkák új és használt ruháit árulják „nagyon jó áron”. A járvány előtt nyolc üzletük volt – Budapesten és Győrben –, mostanra viszont három egységük maradt.

„Milliárdos cég voltunk a Covid előtt, folyamatosan fejlődtünk, nagyon jól ment minden, de a járvány letérdeltetett minket. Csomó vagyonunkat feléltük emiatt, otthonról kellett bevinni a pénzt, és amikor sikerült végre kinyitni, akkor szembesültünk azzal, hogy iszonyatosan megváltoztak a vásárlási szokások. Nem értem, miért sokallnak háromezer forintot egy farmerért” – utalt az internetes rendelés vagy a fast fashion egyre látványosabb előretörésére. A Primark fast fashion első magyarországi üzletének tavalyelőtti nyitását például jelentősen megérezték. „Az nagy törést jelentett, mintha elvágtak volna minket a korábbi vevőinktől” – mondta Johanna.

Míg a forgalmuk kevesebb mint felére esett, a költségeik – a rezsi, a bérek, a bérleti díj – egyre csak nőnek. „Szégyellem odaadni a fizetéseket, de nem tudok mit csinálni” – mondta a tulajdonos, aki szerint náluk havi 300 ezer forint körül keres egy pénztáros. Az egyre kilátástalanabb jövőkép miatt ők is szeretnének kiszállni a ruhaüzletből, ehhez azonban előbb vissza kell fizetniük a Covid alatt felvett hiteleiket. A fókusz pedig már egyre inkább egy másik iparágon van: bő egy éve átvettek egy belvárosi éttermet, ahol szintén volt ugyan némi visszaesés, de összességében elégedettek vele és már azon gondolkodnak, hogy a vendéglátásban terjeszkedjenek tovább.

A nemzetközi áruházláncok terjedésében látja a folyamatosan apadó forgalom okát Terézváros egyik harminc éve működő barkácsboltjának mindenese is. „Egyre nehezebb, egyre kevesebb a vásárló. Volt már, hogy abba akartam hagyni, de 55 évesen nem kellettem sehova. Így abban bízom, hogy tíz évig, a nyugdíjamig még kihúzom” – mondta a férfi, akinek a Covidig volt alkalmazottja, de meg kellett válnia tőle.

Specializálódás = túlélés

A Covid és a diszkontok az állatkereskedések világát is felforgatták. „A Covid alatt mindenki rájött, hogy egyszerűbb a 20 kilós kutyakajákat inkább megrendelni. A diszkontok pedig elkezdtek nagyobb léptékben állateledelt árulni az elmúlt 2-3 évben, ami brutálisan kinyírja a kisvállalkozásokat” – mondta Tamás, aki részmunkában dolgozik egy terézvárosi állatkereskedésben.

Emellett két mellékállása is van: egyrészt madárpókokkal kereskedik, másrészt Pest-szerte almokat és forgácsot szállít állatkereskedéseknek. „Azt látom, hogy aki nem tart élő állatot, minimum díszhalat, az bezárt. Régebben minden lakótelepen volt állateledeles, most a nagy részük bezárt a diszkontok miatt” – mondta.

Az élő állat azért fontos, mert olyan szaktudás kell hozzá, amelyet nem lehet a netről megrendelni. „A szaktudás, specializálódás minden iparágnál fontos, de most a saját példánkon tapasztalom, hogy a túléléshez is kell” – mondta Tamás. Bár a korábbi két üzletüket össze kellett vonniuk, „viszonylag jól vannak”, mert árulnak halat, rágcsálót, kígyót, gekkót és cápát, valamint az eleségnek árult állatok (például tücskök, csótányok, egerek kígyóknak) is „erős bevételi lábat jelentenek”. „Minden iparágban az van, hogy a multik kinyírják a kisvállalkozásokat. Én inkább elmegyek a kisboltba, mint a kínaiba, hiába drágább egy kicsivel. Mondjuk, a kínaitól nem sajnálom, mert látom, hogy hétvégén is bent ülnek, hanem inkább a multiktól” – mondta Tamás.

A specializálódás fontossága a több mint 15 éve működő üzletek között is érezhető. Ha nem szélsőségesen is, de felülreprezentáltak a szakboltok: ilyen például két társasjátékbolt, egy gyöngy- és selyemárus, egy bakelites vagy egy gitárüzlet. Utóbbi, a Segovia alapítói szerint az első klasszikus gitárokat áruló szakbolt volt Magyarországon, amikor megnyitott 1995-ben.

„Más lett a világ, de felvettük a kesztyűt. A Covid, a gazdasági válságok betettek, de a gitártanárok ajánlásainak sokat köszönhetünk – mondta az üzletet feleségével megalapító 80 éves Tornai Péter, akik egy sikeres generációváltáson is túl vannak, a boltot mára nagyrészt a fiuk viszi. – Vidékről és külföldről is sokan jönnek, sok külföldi egyetemista is vásárol nálunk” – mondta az alapító.

A specializáció mellett a túlélés esélyeit növeli, ha egy üzlet minél több csatornán próbálja meg elérni a vevőit. Erre láttunk példát a TikTok-videókkal promózó török fodrászánál, Mehmetnél vagy a kárpátaljai gíroszosnál, amely Facebook-csoportban is árul ételeket ukrán családi ünnepekhez. Több további példa is van a jelenségre: egy csomagmegőrzőt üzemeltető ABC vagy az a ruhaboltos, aki szerint alternatív eszközökkel egy amúgy számos nehézséggel küszködő üzlettípus is lehet sikeres.

Utóbbi, az arab származású, Magyarországon felnőtt Kerim egy éve nyitotta meg legújabb boltját a Szondi utcában, a Dubai Fashion Store-t. Egyrészt speciális ruhákat árul, jellemzően csillogó-villogó, extravagáns darabokat, a „keleti világ eleganciáját”. Másrészt aktív a közösségi médiában, a TikTokon több ezren követik, és rendszeresen számol be nála vásárló celebekről, például Gáspár Győzőről vagy Pumped Gabóról. „Sok influenszert ismerek, bekerültem a tévébe, több ismert embert én öltöztetek, mint Till Attila vagy Valkusz Milán” – mondta Kerim. Stabil vásárlói köre van, a ruhákat pedig részben a Dubajban élő családjának köszönhetően szerzi be.

Összességében a megkérdezetteknél látványosan kidomborodott – akár jobban megy nekik, akár kevésbé –, hogy mennyire meghatározza lehetőségeiket az egyre nemzetközibbé váló környezet, akár multinacionális láncokról van szó (fast fashion láncok a ruhaiparnál, német diszkontok, műszaki és barkácsáruházak, online kereskedelem), akár bevándorlókról (vendéglátóhelyek, vegyesboltok).

Bármilyen elcsépelt, a terézvárosi példák is azt mutatják meg, hogy magyar kisvállalkozások akkor tudnak talpon maradni a globálissá váló versenyben, ha növelik a hozzáadott értéküket (ez lehet szaktudás, értékesítési csatornák bővítése vagy ahogy majd látni fogjuk, hatékonyságnövelés terjeszkedéssel). Az pedig külön növelheti az esélyeiket, ha olyan profilt választanak, amelyek kevésbé vannak kitéve a globális versenytársaknak (mint a személyes jelenlétet igénylő szépségápolás).

Magyar láncok és a politika szerepe

A belvárosban sétálva egyre látványosabb a 2010-es évek gazdasági fellendülése során alakult vagy megerősödött magyar láncok térnyerése. Az ismertebbek között van hamburgerező (Zing, Bamba Marha, Simon’s), ázsiai étterem (Padthai Wokbár, Buddha Original), görög gíroszos (Blue Agori), kávézó (Madal) vagy éppen pékség (Három Tarka Macska, Vaj).

Terézváros középső részén is egyre láthatóbbak az ilyen láncok. A mexikói ételeket áruló, korábban már említett Arriba Taqueria a kevés étterem egyike, amely 15 éve is működött a Teréz körúton. A 2008-ban alapított láncnak 3 üzlete van. Az elmúlt 15 évben négy pizzázólánc is nyitott üzemet a környéken: a török tulajdonban lévő Pizzi (3 üzlet), a Moto Pizza (5 üzlet) és a náluk nagyobb Pizza Forte és Pizza Me.

Az Oktogonnál működő Bite pékségnek két másik egysége van Budapesten, a Teréz körúti Casa Mexa mexikói és a Meraki görög étteremnek is van egy-egy másik egysége a városban. Nem csak a vendéglátásban jelentek meg láncok: a Laundry.hu önkiszolgáló mosodának öt egysége van, több kínai vegyesbolt is Kingo Market név alatt fut és több szépségszalonnak van más városrészben is üzlete.

És hogy mi a legbiztosabb vállalkozás a terézvárosi tapasztalatok alapján? Nem meglepő módon a csak állami engedéllyel nyitható dohánybolt. A piaci szegmensek közül a thaimasszázs-szalonok nőttek a legnagyobb arányban (egyről hatra), de náluk is nagyobb mértékben nőtt a dohányboltok száma.

2014-től kezdve összesen 7 dohánybolt nyitott meg Terézváros középső részében, közülük pedig mindössze 1 zárt be az elmúlt 12 évben. Míg tehát a környéken az üzletek 85 százaléka nem él meg 15 évet, a látványos mértékben hatalomközeli embereknek leosztott dohányboltoknál ennek közel fordítottja ez az arány.