Az olyan országok, mint Magyarország, az európai ipar sírját ássák – a legfontosabb állítások a Kínával foglalkozó Témából
A Téma legfrissebb adásában Matura Tamás Kína-szakértővel, a Budapesti Corvinus Egyetem docensével beszélgettünk Kína nemzetközi szerepének alakulásáról, geopolitikai és gazdasági stratégiájáról és arról, milyen teret hagy mindez az Egyesült Államoknak és Európának, azon belül Magyarországnak. Az egész beszélgetést érdemes meghallgatni, de akinek nincs erre ideje, annak összefoglaljuk az adás három talán legfontosabb, legérdekesebb állítását.
Kína nem akar orosz kudarcot, de gyors orosz győzelmet sem
Elég nagy sajtóvisszhangot kapott, hogy Steve Witkoff, Donald Trump különmegbízottja nemrég Moszkvába látogatott, hogy az amerikai kormány az orosz-ukrán háborút lezáró béketervéről tárgyaljon Vlagyimir Putyin kormányával, az viszont kevésbé került a figyelem középpontjába, hogy előtte Vang Ji kínai külügyminiszter tárgyalt Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel. A kínai kormány nyíltan elég ritkán foglalt állást arról, hogy pontosan milyen érdekei vannak az orosz-ukrán háborúban, Matura Tamás szerint viszont Vang Ji a nyáron brüsszeli látogatása során kerek perec kimondta, hogy Kínának nem érdeke, hogy ez a háború Oroszország vereségével végződjön.
A szakértő szerint viszont az sem érdeke, hogy Oroszország gyorsan megnyerje ezt a háborút. A valódi kínai érdek az, hogy ez a háború minél tovább tartson, mert amint véget érnek a harcok az ukrán fronton, „az Egyesült Államok a figyelmét, energiáját és katonai erejét Kínával szemben tudná felsorakoztatni.” Éppen ezért azt is látjuk, és erre Matura szerint Vang Ji is tett utalásokat európai diplomatáknak, Kína épp annyira segíti Oroszországot, hogy ne veszítse el a háborút, miközben ha igazán akarna segíteni, az oroszok már rég győzhettek volna.
Már tart a második hidegháború
Kína orosz–ukrán konfliktussal kapcsolatos érdekei mögött leginkább egy dolog húzódik: Tajvan. Kína magáénak tartja és folyamatosan fenyegeti a kelet-ázsiai szigetországot, Hszi Csin-ping kínai elnök pedig korábban azt a parancsot adta ki a kínai hadseregnek, hogy 2027-re készen kell állnia a Tajvan megszállásához szükséges kapacitásoknak. Matura Tamás úgy látja, Tajvanon egyre nő a nyomás emiatt.
Igaz ugyan, hogy bár Kína már egyre erősebben részt vesz a fegyverkezési versenyben, egyelőre még nem tart ott, hogy igazi kihívója legyen ezen a téren az Egyesült Államoknak, ráadásul a kínai hadseregben alig van olyan vezető, nemhogy egyszerű katona, aki „szagolt volna már puskaport”, vagyis akinek van harci tapasztalata.
Tajvan megszállása pedig egy elképesztően bonyolult, költséges és masszív művelet lenne, ami mellett talán még a D-nap is eltörpülne.
Ráadásul ha ez megtörténne, Matura szerint az Egyesült Államok szövetségesei és saját geopolitikai érdekei miatt nem engedhetné meg, hogy csak messziről szóljon bele a konfliktusba, mint ahogy Ukrajnában teszi. A Corvinus egyetem docense szerint az amerikai katonai fölény pedig még elvitathatatlan, igaz egy elhúzódó háborúban nem biztos, hogy annyit nyomna a latba, mint azt sokan gondolják.
Kína hamis kártyákkal játszik a világkereskedelem pókerasztalánál
Igazi háború még nincs, és talán a közeljövőben nem is lesz Kína és az Egyesült Államok között, kereskedelmi háború viszont már volt, sőt, van, még ha a felek tűzszünetet is kötöttek egymással. Ugyan Donald Trump és Hszi Csin-ping október végén megállapodott a egymást sanyargató kereskedelmi korlátozások feloldásáról, Matura Tamás hosszabb távon nem igazán optimista azzal kapcsolatban, hogy vége lehet-e a kereskedelmi háborúnak. Egyrészt azért, mert Kína és az USA már az első Trump-kormány idején is kötött hasonló megállapodást, amelynek feltételeit Kína nem tartotta be, másrészt mert feloldhatatlan ellentmondás van a nyugati és a kínai stratégia között. A kínai stratégia azon alapszik, hogy egyre magasabb szintre fejlessze az iparát, ami az állami szubvenciók miatt olcsóbban tud jó minőséget előállítani, mint a versenytársak, ezzel leuralja egyre több termék világpiacát, kiszorítva a versenytársakat.
Matura Tamás szerint a világ többi része, ha ragaszkodik az eddigi szabadpiaci elvekre épülő globális kereskedelemhez, akkor szépen, lassan el fogja veszteni az iparát, ahogy a pókerasztalnál is ha valaki csal, mindenki más veszít, aki szabályosan játszik. Mint mondta, a vámok ebben megoldást jelenthetnének, de még fontosabb eszközök lennének a kínai termékekre bevezetett behozatali kvóták. Úgy látja viszont, hogy
az olyan országok, mint Magyarország vagy Spanyolország, az európai ipar sírját ássák azzal, hogy egyre több kínai gyárat engednek be.
Ez rövid távon logikus és racionális stratégia a leépülő európai gyárak kiváltására, hosszabb távon viszont csak sietteti Európa válságát, mert az ipar leépülésével és az ezáltal okozott európai recesszióval nem lesz felvevőpiaca a nálunk gyártott kínai autóknak.
Matura szerint a nyugat esetleg abban reménykedhet, hogy Kína a saját dugájába dől, vagyis az iparra és export támogatására épülő gazdasági és társadalmi modell válságba jut. Erre már vannak jelek, a kínai autógyárak között például már olyan elképesztő lefelé tartó árverseny van a kínai piacon, hogy az autógyártók már lényegében nem tudnak profitot termelni és annyira letolják az árakat, hogy az deflációs válsággal és túltermelési válsággal fenyegeti az egész kínai gazdaságot. Mindeközben pedig a kínai állam a fogyasztás visszaszorításával és a termelő cégeknek nyújtott állami támogatásokkal a fogyasztóktól csoportosít át jövedelmet a cégeknek, ami egyre komolyabb társadalmi feszültségeket okoz. Kérdés viszont, hogy meddig lehet még ezt a rendszert fenntartani.
