Nyugdíjba menne, de sok különböző munkahelye volt? Sok szerencsét!

Magyarországon évente nagyjából 180-190 ezer ember megy nyugdíjba, de mielőtt ezt megtehetnék, végigmennek egy adategyeztetési procedúrán a területileg illetékes kormányhivatallal. Ennek lényege, hogy biztosan ne maradjanak ki fontos, a számítás alapjául szolgáló adatok a ledolgozott éveinkre vonatkozóan, és jól számítsák ki a nekünk járó nyugdíj összegét.

Ez a folyamat lehet teljesen problémamentes (előny, ha kevés munkahelyünk volt és ezeknél precízen dolgozott a HR), de az is megtörténhet, hogy az adategyeztetés nagyon elhúzódik, nehezen vergődünk zöld ágra a bürokráciával, és a végén még rosszul is járunk. Utóbbi akár úgy is lehetséges, hogy nagy igyekezetünkben saját magunkkal szúrunk ki, pedig ha nem csináltunk volna semmit, jobb feltételekkel mehettünk volna nyugdíjba. Cikkünkben bemutatunk egy hosszan elhúzódó, az ügyfél számára idegőrlő esetet, aztán szakértő segítségével nézzük meg a fontosabb buktatókat, amikre érdemes odafigyelni nyugdíjazás előtt.

Hét évig húzódó, kafkai ügy

Kezdjük egy átlagos, nyugdíjazás előtt álló olvasónk történetével. Andrea (akinek nem ez az igazi neve) azért fordult a sajtóhoz, mert úgy érezte, saját adategyeztetése során kafkai szinten abszurd, túlbürokratizált rendszerrel találkozott, amely végül hét évig húzta az ügyét, mielőtt az megnyugtatóan lezárult volna. Andrea a nyolcvanas évek első felében kezdett pedagógusként tanítani egy állami iskolában, azóta folyamatosan dolgozott valamit, többféle bejelentett munkahelye volt, egyidőben egyéni vállalkozást működtetett. Helyzete tehát eggyel bonyolultabb volt, mint egy olyan valakié, aki aktív éveit ugyanannál a cégnél dolgozta le, de azért extrémnek sem nevezhető a munkavállalói életútja. Ráadásul elővigyázatos emberként mindig minden papírt eltett, amit a munkáltatóitól kapott, így nem számított arra, hogy bármilyen kellemetlensége lesz nyugdíjba vonuláskor.

Ehhez képest esetében finoman szólva nem volt zökkenőmentes az ügyintézés. Története megmutatja: nem kell ahhoz kiemelkedően csavaros karrierút, hogy ne lehessen egy gyors körben letudni a nyugdíjazás előtti adategyeztetést. És hogy hiába van az embernek akár több diplomája, könnyen elveszítheti a fonalat a bürokratikus folyamatban.

Andrea 2017 májusában (tervezett nyugdíjba menése előtt 8 évvel) kapott először végzést Budapest Főváros Kormányhivatalától, ebben az szerepelt, milyen adatokat tárolnak róla a nyilvántartásban, vagyis várhatóan mi alapján fog nyugdíjat kapni. Úgy látta, több korábbi munkaviszonya is hiányzik, és elég esetleges, mit tartalmaz a lista, így például az első közalkalmazotti munkahelye az 1980-as évekből nem is szerepelt a kimutatásban, míg egy 1974-ben végzett egy hónapos nyári diákmunka igen. Tértivevényes válaszlevelet küldött a kifogásaival és a hiányokat igazoló dokumentumok másolatával. Már ekkor sejtette, hogy ez így nem lesz gyors kör, ezért kérte, hadd egyeztethessen valakivel személyesen.

Snitt. 2022-ben járunk. Andrea egy kósza levelet sem kapott az elmúlt öt évben arról, hogy áll az adategyeztetése, ő pedig (mivel a nyugdíjazása még évekre volt) magától nem foglalkozott a dologgal. Három évvel a tervezett nyugdíjba vonulás előtt viszont úgy gondolta, felveszi a fonalat, személyesen elment a kormányhivatal nyugdíjbiztosítási főosztályának ügyfélszolgálatára. Itt rácsodálkoztak, hogy az ügy öt éve áll, ezt rekordnak nevezték, majd javasolták neki, hogy vegye fel a kapcsolatot az ügyintézőjével, akihez számot is kapott.

Andrea felhívta az ügyintézőjét, és azt kérte tőle, hogy ha van rá lehetőség, a határozat meghozatala előtt még szeretne egyeztetni egy kört, mert szerinte nagyon sok a hibás adatokat tartalmazó sor és a hiányosság. Ezután senki nem kereste, időpontot nem kapott, legközelebb 4 hónap múlva válaszoltak neki. A júliusban kézhez kapott, újabb határozatban a kifogásolt sorok továbbra is ugyanúgy szerepeltek, a hiányosságok szintén megmaradtak. Egy példa: korábbi kifogása nyomán a hiányzó 1996-os évet már feltüntették a szolgálati időben, de a kereseti ívben nem szerepelt, holott fizetési papírokkal igazolta, mennyit keresett ekkor. Nem szerepelt semmi arra az időre vonatkozóan sem, amikor evás vállalkozóként számlásan dolgozott éveken keresztül.

Andrea ezután egy hónappal, júliusban levélben kereste az ügyében illetékes szuperrevizort a kormányhivatalnál, jelezve, hogy öt éve nem történik érdemi előrelépés az ügyében, csak küldözgetik a hibás, hiányos határozatokat, ezért azt kéri, biztosítsanak lehetőséget személyes konzultációra. A szuperrevizorral sikerült telefonon, majd emailben is egyeztetnie, és ő is megerősítette, hogy „az egyeztetési eljárást lezáró határozat jogszabálysértő és a nyugellátás alapjául szolgáló adatok nem, vagy tévesen, hiányosan kerültek elfogadásra, ezért a Budapest Főváros Kormányhivatal saját hatáskörében felülvizsgálja a korábbi döntését”. Ezután röviddel Andrea levelet kapott az új ügyintézőjétől (merthogy az ügye közben átkerült máshoz), aki bekérte az összes releváns dokumentumát. A kérésnek eleget tett, 2022. szeptember elküldte elején neki az összes iratot, de hiába várta, hogy innentől felgyorsulnak az események, erre nem érkezett reakció vagy újabb határozat.

Andrea több mint egy évig várta, hogy küldenek majd valamit a kormányhivatalból, miután nem jött semmi, úgy döntött, próbálkozik egy szinttel feljebb: 2024 januárjában a főosztályvezetőhöz fordult azzal, hogy már 6,5 éve húzódik az ügye, és szeretné elérni, hogy végre egyeztethesse valakivel az adatokat.

Erre választ nem kapott, ellenben három nappal később megjelent az ügyfélkapujában egy újabb, immár harmadik határozat a nyugdíjába beszámító munkákról. „Mondanom sem kell, hogy semmilyen adategyeztetés nem történt” – meséli Andrea, akit egy hónappal később újabb hivatalnok keresett az ügyben telefonon, azt tanácsolva, hogy észrevételeit a határozatban szereplő adatokkal kapcsolatban a magyarorszag.hu-n tegye meg a „Bejelentés, nyilatkozat, hiánypótlás nyugdíjbiztosítási ügyben” pont alatt. Ezt meg is próbálta februárban, de nem járt sikerrel: az ide feltölthető csatolmányok maximális mérete 5 megabyte, az általa feltölteni kívánt igazolások mérete (az olvashatóság határáig kicsinyítés után is) 13,4 megabyte. Ezért emailben küldte ismét az igazolásokat és a kifogásolt sorokat a kormányhivatalnak. Erre megint nem kapott reakciót, ezért májusban emlékeztető levelet is írt.

Most már bőven 2024-ben jártunk, Andrea pedig 2025 elején tervez nyugdíjba menni, így lassan már az idő múlása is kezdett tényezővé válni. Júniusban aztán az ügyfélkapujára érkezett egy újabb dokumentum, megint egy másik ügyintézőtől, ami azonban érdemi új információt nem tartalmazott, csupán egy tájékoztatás volt arról, hogy adategyeztetési eljárás zajlott, amit határozattal lezártak. Andrea ezután úgy döntött, megint besétál a paksamétájával a hivatalba a Fiumei útra, de most addig marad, amíg nem tudja végre egy hozzáértővel személyesen átnézni a dokumentumait. „Mivel az ügyfélszolgálaton ülő hölgy nem tud a kérdéseimre választ adni, kérem az irodavezetőt. Az irodavezető meghallgat és kéri a türelmemet, hogy az osztályvezetővel egyeztessen. 20 perc múlva jön a válaszokkal” – írta a Telexnek Andrea, aki az ezután pár nappal, augusztusban kelt határozatot már elfogadta.

Az ebben foglaltak számos ponton eltértek attól a verziótól, amit eredetileg (illetve második és harmadik alkalommal) kiküldtek neki, így kiderült, hogy ha sokáig tartott is, fontos volt reklamálni.

A végeredménnyel Andrea nagyjából elégedett, az a kérdés viszont azóta sem hagyja nyugodni, hogy miért nem lehetett az egészet egy körben elintézni egy ügyintézővel vagy revizorral.

Csodálkozik továbbá, hogy lehet, hogy két határozat kiállítása között megmagyarázhatatlan módon eltűntek a rendszerből olyan adatai, amelyek egy korábbi ponton már regisztrálva voltak, utólag kellett könyörögni, hogy ezek ismét visszakerüljenek. Továbbra sem érti, hogyan lehetséges, hogy több esetben más adatok álltak az ő munkavállalói dokumentumpéldányain, mint amik a hivatalos állami nyilvántartásban szerepeltek. Azt is furcsállja, hogy míg neki 30–60 napon belül kell válaszolnia mindenre, előkerítenie évtizedes dokumentumokat, az állami szerv akár éveket késlekedhet. Andrea szerint az lenne a normális, ha olyan lenne a rendszer, hogy többdiplomás emberként átlássa, vagy ha mégsem megy elsőre, akkor az állam (aminek évtizedeken át fizette a nyugdíjjárulékot) segítőkészebben állna a dologhoz. Egy ideális helyzetben akár szakértői segítséget is biztosíthatna az állam térítésmentesen, ha már ilyen bonyolult a folyamat, de ha ezt nem is, akkor legalább lehetne ügyfélközpontúbb az ügyintézés.

Ritka az ilyen eset, de vannak buktatók

Az eset végigolvasása után megkerestük dr. Dezse Tivadart, a Nyugdíjjogász szakértőjét, akivel azt beszéltük át, hogyan fordulhatnak elő ilyen esetek, mik a jó stratégiák hasonló helyzetben és milyen tippeket tud adni nyugdíjazás előtt állóknak az adategyeztetési folyamathoz.

Kezdjük egy biztató elemmel: a szakértő szerint viszonylag ritka, hogy valakinél nagyon problémás az adategyeztetési folyamat. Szerinte egyébként jó lehetőség, hogy van ilyen, a jogalkotó is azért találta ki, hogy mire nyugdíjba mennénk, már biztos minden stimmeljen, és ha valós és elfogadható tartalommal zárul az eljárás, maga a nyugdíjazási procedúra akár két hét alatt lemehet. Persze azért nem egyedi eset, hogy valakinél pontatlan az adatsor, amit első körben kiküld a kormányhivatal. Dezse szerint ugyanakkor ettől nem kell, sőt nem is szabad megijedni, mert az könnyen vezethet kapkodáshoz, amivel árthatunk is magunknak. „Az első körben kiküldött adatokat automatikusan állítják ki, ilyenkor még nem vizsgálja senki az adott esetet, csak az kerül be, amit a hivatalban már eleve tárolnak az emberről” – magyarázta a nyugdíjjogász.

Szerinte manapság, az ügyfélkapus rendszer elterjedése óta általában kevésbé problémás, ha valaki észrevételt tenne, és a rendelkezésére állnak a megfelelő dokumentumok, így például: 1993 előtti jogviszonyokra munkakönyv, munkaszerződések, tb-igazolások, fizetési igazolások. Viszont azt tanácsolja, hogy ha elakadást tapasztalunk, akkor ne várjunk éveket, amíg elkezdjük felgöngyölíteni az ügyet. Ha lejárt a közigazgatási eljárás határideje, és a hivatal magától nem lép, akkor célszerű a kezünkbe venni a dolgot. Dezse Tivadar szerint nehézkesebb esetekben akkor járunk a legjobban, ha ahelyett, hogy mindig csak levélben vagy telefonon érdeklődünk, szánjuk rá az időt, menjünk inkább be rögtön személyesen, és próbáljuk meg elérni a hivatalban az ügyintézőnket.

Andrea esetéről azt mondta, egy ilyen hosszan elhúzódó ügy bizonyosan sok ügyintézőt megjárt, már egy fél éven át húzódó esetnek is jó eséllyel több intézője van. „Átlagosan naponta 8-10 ügy is kerülhet egy ügyintézőhöz. Ha valamelyikhez észrevétel jön, akkor átkerülhet az akta aljára, hogy a könnyű esetek tudjanak haladni, onnan pedig a revizorhoz” – mondta hozzátéve, hogy meglepő lehet, de még egy olyan hosszan gördülő ügy, mint Andreáé sem valószínű, hogy túllógott volna a 30 napos ügyintézési határidőn. Inkább az a valószínű, hogy amit ebből foglalkoztak is vele, az maximum tizen-egynéhány nap volt. Dezse Tivadar tapasztalata szerint

bár továbbra is sok a nagyon lelkiismeretes dolgozó a hivatalokban, tapasztalatai szerint a közigazgatásnak ezt az ágát is sújtja a munkaerőhiány, és a nagy fluktuáció. Emiatt előfordul, hogy valaki tapasztalatlan ügyintézőhöz kerül, aki könnyebben hibázhat.

De elmondta azt is, hogy hibázás sajnos még mindig többször jellemző az ügyfelekre, akik gyakran már munkavállalóként sem elég körültekintők, nem gyűjtik kellő gondossággal az irataikat vagy nem adják le a megfelelő papírokat a megfelelő helyekre. Nyugdíjazás előtt pedig jön a meglepetés, hogy valami nincs meg a rendszerben, ők pedig nem tudják igazolni. A másik probléma a jogász szerint az szokott lenni, hogy sokan az interneten olvasott vagy ismerősöktől hallott, gyakran téves információk alapján próbálnak intézkedni, nyilván sikertelenül.

A nyugdíjügyintézés egyeseknél bonyolult jogi kérdéseket is felvethet, nem is feltétlenül egyértelmű, kinek van igaza, ezért ha nagyon speciális az ügyünk, valószínűleg jobban járunk szakértői segítség bevonásával, mint ha magunk próbálunk meg bíróságra járni. Ez pénzbe kerül ugyan, de adott esetben sokkal több pénz múlhat rajta.

Dezse Tivadar elmesélt például egy olyan esetet, amelyben valaki, akinek a szolgálati ideje megvolt, viszont ennek egy részére vonatkozóan hiányzott a jövedelmi adat a nyilvántartásból, ragaszkodott hozzá, hogy ezt is beszámíttassa. Az illető jelentős kutatómunkát tett abba, hogy korábbi munkahelyeiről begyűjtse a papírokat, de mint kiderült, csak magával szúrt ki: a szóban forgó időszakban ugyanis alacsonyabb volt a bére, mint a meglévő adatokból kiszámolt életpálya átlagkeresete. Ezáltal az újonnan beszámított jövedelem csak lehúzta a nyugdíját. Persze ez tulajdonképpen így igazságos, de azért hasonló esetben nem biztos, hogy mi extra energiákat fordítanánk egy alacsonyabb nyugdíj kiharcolására az állammal szemben – ha egy szakember elmondta volna neki előre, hogy ez lesz az eredmény, valószínűleg ő sem tett volna így.

A szakértő másik példája az oda nem figyelésből vagy információhiányból eredő önsorsrontásra az egyéni vállalkozóé volt, aki befizette ugyan maga után a járulékot, de elfelejtette bevallani. Az összegről így az adóhatóság nem tudta, hogy micsoda, sima túlfizetésként regisztrálta, az ügyfél pedig nyugdíjazás előtt észlelte, hogy évek járuléka hiányzik a rendszerből. Itt is hiába volt meg a jó szándék, korábbi figyelmetlensége miatt a vállalkozónak soha nem ismerték el ezt az időszakot.

Hasznos tippek nyugdíjazás előtt

Dezse Tivadartól kértünk egyszerű tippeket is arra vonatkozóan, mit csináljon és mit ne a nyugdíjazás előtt álló, akinek gondja támad az adategyeztetés alatt:

• Próbáljunk meg hiteles információforrásból tájékozódni, ne higgyünk el mindent, amit a neten elsőre olvasunk a témában, ha szükséges, szakértőt kérdezzünk.
• Ne pánikoljunk, ne kapkodjunk. Mint írtuk, az első körös adategyeztetés csak automatizmus, még nem múlik rajta semmi, van lehetőség észrevételt tenni, pótolni a hiányzó dokumentumokat. A kapkodás ahhoz vezethet, hogy az ember önellentmondásba kerül vagy olyan körülményeket tár fel, amivel végül magának árt.
• A hiányzó adat nem feltétlenül rossz nekünk ügyfélként, lásd a fenti esetet az alacsonyabb jövedelmű időszak utólagos beszámíttatásával. Ha a szolgálati időnk megvan (tehát nyugdíjra mindenképp jogosultak vagyunk), de egyéb dolgok hiányoznak az állami nyilvántartásból, gondoljuk át, mit akarunk még ott látni, ne rontsuk szándékosan a saját pozíciónkat.
• Ha megakadást tapasztalunk, és szeretnénk gyorsan pontot tenni az ügy végére, minél előbb menjünk be személyesen a hivatalba, vagy kérjünk szakértői segítséget.
• Ha állami fenntartású intézményekben dolgoztunk, akkor se vegyünk rá mérget, hogy mindig rendesen lejelentettek minket, nagyon eltérő a lehet az egyes HR osztályok munkavégzési minősége. Minden papírt tegyünk el.
• Mégsem tettük el a papírokat, vagy azok eltűntek? Ekkor se essünk pánikba, legalábbis ha a rendszerváltás utáni munkaviszonyról van szó, 1988 óta minden jövedelmi adatnak meg kell lennie az adóhatóságnál (korábban APEH, ma NAV). Ha valami nincs meg, kérjük ki a NAV-tól. Dezse Tivadar szerint érdekes kérdés, miért nincs eleve átjárás az adategyeztetést végző kormányhivatal adatbázisa és a NAV-os adatbázis között, mindenesetre vitás kérdés esetén a hivatal és az ügyfél is meg tudja nézni a NAV-nál, mi a helyzet, kikérni az igazolásokat.
• Ne csodálkozzunk, ha nem minden adat pontosan ugyanaz a mi munkavállalói példányainkon, mint az állami nyilvántartásban. Több minden is okozhatja ezt, mert például nem minden jövedelem képez járulékalapot. Ilyen esetekben eltérhet a hivatalos adat és az, amit a saját fizetési nyilvántartásunkból kibogarászunk, de ez nem hiba.
• Nézzük meg, hány nap szolgálati jogviszonyunk van pontosan a kimutatásban, és ügyeljünk rá, hogy ha már csak kevés hiányozna egy újabb teljes évhez, akkor azt még szerezzük meg. A nyugdíjszámításnál csak a befejezett évek számítanak, tehát ha valakinek 42 éve és 363 napja van, akkor az 42 évnek fog számítani, ami akár százalékokban mérhető különbséget okozhat a nyugdíj összegében.
• Ha egyéni vállalkozók vagyunk, fokozattan figyeljünk oda minden bürokratikus kötelességre, nehogy úgy járjunk, mint az említett ügyfél, akinek többévnyi járulékát nyelte el a rendszer, miután nem készített bevallást arról, hogy fizeti.
• Ha elhúzódna az adategyeztetésünk, és már elegünk van a dologból, viszont tudni szeretnénk, mennyi szolgálati időnk van már az állam szerint, folyamodhatunk egy trükkhöz: beadhatunk egy nyugdíjazási kérelmet. Ezt persze el fogják utasítani, ha nincs meg a jogosultságunk, de legalább kiderül, hogy állunk (az állam szerint), ilyen esetben ugyanis gyorsan le kell zárni az adategyeztetést.
• Olyan esetekben, amikor nem tisztázható sima adategyeztetési folyamat alatt a vitás kérdés, és bíróságon szeretnénk érvényt szerezni az igazunknak, legyünk nagyon felkészültek, bízzuk szakjogászra az ügyet. A tapasztalatok szerint ugyanis az állam nem úgy áll hozzá ezekhez a kérdésekhez, hogy ha az ő oldalukon történt téves jogértelmezés vagy a hiba, akkor simán elengednék a dolgot. Amikor már törvényszék elé kerül egy eset, keményen meg kell harcolni mindenért.

A nyugdíjjogász összegzésként az mondta, tapasztalata szerint a rendszer alapvetően nem rossz, kevés a durva hiba vagy az indokolatlanul elhúzódó eset. Mindemellett vannak buktatói, ráadásul saját tapasztalata szerint az elmúlt 12-13 évben, amióta magánpraxisát viszi, nem érzékelhető különösebb fejlődés abból a szempontból, hogy ügyfélközpontúbbá vált volna az ügyintézés. Ugyanakkor szerinte a felmerülő nehézségek kis odafigyeléssel vagy szakértői bevonással áthidalhatók.

Az esettel kapcsolatos megkeresésünkre a kormányhivatal közölte: „az ügyfelek bármikor élhetnek a személyes egyeztetés lehetőségével a Nyugdíjbiztosítási Főosztály ügyfélszolgálatain, vagy a kormányablakokban”. Az adategyeztetési eljárás során a nyugdíjbiztosítási ügyintézők elsődlegesen a társadalombiztosítási igazgatási szervek nyilvántartása alapján dolgoznak, az eljárás lezárását követően pedig igénybe vehető jogorvoslati lehetőségek minden ügyfél számára rendelkezésre állnak, tették hozzá. További jó hír, hogy bár a határidőket olykor nehéz lehet betartani a régi dokumentumok beszerzése miatt, a hatóság nemcsak a saját késlekedéseivel szemben türelmes: nem szüntetik meg az eljárást akkor sem, ha az ügyfél túllépi a határidőt, írták.