GKI: Nagy Márton bértervei meg a saját bérnövekedési várakozásaival sincsenek összhangban

Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter a Portfolio Budapest Economic Forum rendezvényén mutatta be a kormány gazdasági terveit, amelyek tartalmazták a „jövedelempolitikát” is. Ez azért is érdekes, mert nincs még egy olyan európai ország rajtunk kívül, ami ilyen pontossággal igyekezne megtervezni a béreket, köztük a csak részben a kormányzat által befolyásolt átlagbért, írja elemzésében a Gazdaságkutató Zrt.

A miniszter 2028-ra egymillió (pontosabban 970 ezer) forintos bruttó átlagbért tervez, valamint ezer eurós minimálbért. A miniszter korábbi terve, miszerint 2027-re a minimálbér eléri az átlagbér 50 százalékát, a konferencián bemutatott adatok alapján nem fog megvalósulni:

2027-ben a 374 ezer forintos minimálbér az átlagkereset (874 ezer Ft) 43 százalékát fogja kitenni, ahogy 2028-ban is.

Ezen távlati célok két szempontból is érdekesek, egyrészt kifejezetten magas reálbér növekedést igényelnek, másrészt az euró árfolyam stabilan tartására épülnek (a prezentációból kiolvasható árfolyam 420 Ft/euró), a korábbi leértékelésre alapozott exportösztönző gazdaságpolitikával szemben.

Annak érdekében, hogy a 2028-as tervek megvalósuljanak, évi 10,5 százalékos átlagbér emelkedésre lesz szükség négy éven keresztül. Ez a kormány 3 százalékos inflációs várakozásaival számítva 7 százalékos reálkereset növekedést jelent. Azonban a miniszter saját szavai szerint is csak 5 százalékos reálbér növekedést tart elképzelhetőnek, a jelenlegi fenntarthatatlan 10 százalékos helyett. Ez alapján

a gazdasági miniszter bértervei és bérnövekedési várakozásai nincsenek összhangban.

Tovább nehezíti a helyzetet, hogy az átlagbér növekedési cél tartásához minden állami alkalmazott bérét is ilyen ütemben kellene növelni, ami a jelenlegi költségvetési helyzetben nehezen kigazdálkodható célnak tűnik. Egy másik szcenárió szerint, amennyiben végrehajtja a kormány az állami alkalmazottak fizetésének emelését, a 2-3 százalékos GDP arányos költségvetési hiány nem lesz tartható, és az árfolyam
sem.

A tervek szerint a következő négy évben mindössze 5 százalékkal (évi 1,2 százalékkal értékelődik) le a forint az euróhoz viszonyítva, ez több szempontból is nehezen elképzelhető. Egyfelől csak az idei évben 5,5%-kal gyengült a hazai deviza. Másfelől, amennyiben nem gyengülne tovább a forint, az exportáló vállalatok az évi 8 százalékos euróban mért bérköltség növekedést termelékenység növekedésből (vagy a profitjuk csökkentéséből) kellene kigazdálkodniuk. Könnyen belátható, hogy rövidtávon, az egyébként is termelékeny, exportáló nagyvállalatok nem fognak tudni elérni ekkora termelékenység növekedést, így várhatóan kivonulnak az országból
(más régiós országba is könnyen áthelyezik termelésüket a vállalatok), oda, ahol kiszámíthatóbb a jogszabályi környezet, és kevesebb az egyedi, gyors jogszabályváltozás.

Összefoglalva elmondható, hogy a miniszter tervei ellentmondásosak, ami megnehezíti a piaci szereplők számára a tervezhetőséget és a várakozásaik kialakítását. Továbbá a csekély valószínűséggel bekövetkező tervek gyakorlatban történő megvalósításának súlyos költségei lehetnek – írja a GKI.