Annyira nem költ a magyar állam az oktatásra, hogy a keleti EU-tagállamok közt is a leszakadó csoportba tartozunk
2024. május 23. – 04:37
Nincs elég pénz a magyar oktatásban – ez kivételesen olyan közhely, amit ezredjére sem árt megemlíteni, különösen, ha alkalom kínálkozik arra, hogy részletes adatokkal is alátámasszuk. A Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK KTI) tavaszi, oktatással foglalkozó kiadványa rengeteg mutató használatával rajzolja fel a magyar iskolák helyzetét, így például azt, nemzetközi összehasonlításban mennyire keveset költünk erre a célra.
A nagy állami rendszerek köztudomásúlag szinte bármennyi pénzt képesek felszívni, hiszen egy kórházban lehet a vacsora vizes zsömle egy pohár kefírrel, de akár három fogásos, fine dining-közeli élmény is – utóbbi nyilván sokba kerül, miközben pár napos ott tartózkodás esetén érdemben nem befolyásolja, hogy felépül-e valaki. Ha Svájcnak belefér az éttermi szintű kórházi kaja, az a svájciaknak szuper, de reális nézőpontból nincs értelme az ő lehetőségeiket összehasonlítani mondjuk a magyar vagy a román kórházi menükkel és az ellátás színvonalával: a svájciak nominálisan a sokszorosát költik el egy-egy ápoltra az egészségügyben vagy egy-egy gyerekre az oktatásban, hiszen van miből.
Amit viszont érdemesebb megnézni, az az, hogy a saját lehetőségeihez képest, arányosan mennyit költ egy állam egyes nagy rendszereire. A KRTK KTI kutatói ehhez az egy diákra jutó kiadásokat az egy főre jutó GDP százalékára számolták át, ami sokkal reálisabb összevetést tesz lehetővé, mint az azonos pénznemre – akár vásárlóerő-paritáson – átszámított kiadások, „mivel az utóbbi esetben a gazdagabb országok kiadásai mindig kiugróan magasak” – áll a kiadványban. Ez a fajta összevetés tehát lehetővé teszi, hogy a gazdag országok költési struktúrája okozta torzításokat elkerüljük, sőt, nagyjából a magasabb tanárbérek jelentette plusz költséget is kiszűri a kapott mutató.
A végeredmény így pusztán annyit tükröz, melyik ország mennyire helyezi magas polcra az adott rendszert a saját mozgásterén belül maradva.
Az indikátor hátránya ugyanakkor, hogy a GDP ingadozásai, pl. a gazdasági válságok nagyon hatnak rá, ami miatt egyes évek kiugró adatait óvatosan lehet csak értelmezni.
Az ábra az alsó és felső középfokú oktatásra együttesen fordított összeget mutatja az egy főre jutó GDP százalékában. A KRTK kiadványa szerint az általános iskolai felső tagozat és a középfokú iskolák kiadásai Magyarországon 2014 után lényegében
változatlanok (a 2016-os kiugró értéktől eltekintve).
2020-ban a kelet-közép-európai országok közül a harmadik legalacsonyabb volt a magyarországi érték, csak Észtországban és Litvániában láthatunk alacsonyabbakat.
Ha szétválasztjuk az alsó és a felső tagozatokat, valamint a középfokú oktatást, azért találunk egy pozitív trendet is, a 2019-ben és 2020-ban jelentősen megnőtt az alsó tagozat kiadásainak értéke Magyarországon, aminek a révén sikerült a többi volt szocialista országgal összemérve alacsony szintről feljönni közepesre.
A következő mutató már nincs átszámolva egy főre, pusztán azt mutatja, a teljes megtermelt jövedelemből (GDP) mennyit fordít egy-egy ország az oktatásra, ami a legtöbbek szerint a hosszú távú fejlődés legfontosabb építőkockája.
A magyar adat nem igazán szívderítő. A 2014 és 2020 között ugyan volt némi ok a bizakodásra, ugyanis elhagytuk végre a tökutolsó helyet, a közoktatási ráfordítások aránya a korábbi 2,5-2,6-ról a GDP 2,8-2,9 százalékára emelkedett (a 2016-os év adata egyszeri, kiugró értéknek tűnik).
Eközben azonban néhány volt szocialista ország elkezdett látványos közelíteni a nyugat-európai átlaghoz, míg a blokk egy másik csoportja lemaradt, Magyarország pedig az utóbbiba tartozik. Mint a grafikonról leolvasható, Lengyelországban, Szlovéniában, Csehországban, Szlovákiában és Észtországban az iskolai kiadások GDP-n belüli aránya nem nagyon sokkal marad el a nyugat-európai átlagtól. Ezzel szemben Lettországban, Magyarországon és Litvániában a ráfordítások szintje jóval alacsonyabb, és ha Litvániában folytatódik az ábrán látható emelkedő trend, már nem sokáig előzzük őket sem.
Mindez uniós összehasonlításban 2020-ben hátulról a negyedik helyre volt elég, az átlagtól messze elmaradva.
