Annyira nem költ a magyar állam az oktatásra, hogy a keleti EU-tagállamok közt is a leszakadó csoportba tartozunk
2024. május 23. – 04:37
![Annyira nem költ a magyar állam az oktatásra, hogy a keleti EU-tagállamok közt is a leszakadó csoportba tartozunk](https://assets.telex.hu/images/20240522/1716358012-temp-oiBoja_hero-normal:xl.jpg)
Nincs elég pénz a magyar oktatásban – ez kivételesen olyan közhely, amit ezredjére sem árt megemlíteni, különösen, ha alkalom kínálkozik arra, hogy részletes adatokkal is alátámasszuk. A Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK KTI) tavaszi, oktatással foglalkozó kiadványa rengeteg mutató használatával rajzolja fel a magyar iskolák helyzetét, így például azt, nemzetközi összehasonlításban mennyire keveset költünk erre a célra.
A nagy állami rendszerek köztudomásúlag szinte bármennyi pénzt képesek felszívni, hiszen egy kórházban lehet a vacsora vizes zsömle egy pohár kefírrel, de akár három fogásos, fine dining-közeli élmény is – utóbbi nyilván sokba kerül, miközben pár napos ott tartózkodás esetén érdemben nem befolyásolja, hogy felépül-e valaki. Ha Svájcnak belefér az éttermi szintű kórházi kaja, az a svájciaknak szuper, de reális nézőpontból nincs értelme az ő lehetőségeiket összehasonlítani mondjuk a magyar vagy a román kórházi menükkel és az ellátás színvonalával: a svájciak nominálisan a sokszorosát költik el egy-egy ápoltra az egészségügyben vagy egy-egy gyerekre az oktatásban, hiszen van miből.
Amit viszont érdemesebb megnézni, az az, hogy a saját lehetőségeihez képest, arányosan mennyit költ egy állam egyes nagy rendszereire. A KRTK KTI kutatói ehhez az egy diákra jutó kiadásokat az egy főre jutó GDP százalékára számolták át, ami sokkal reálisabb összevetést tesz lehetővé, mint az azonos pénznemre – akár vásárlóerő-paritáson – átszámított kiadások, „mivel az utóbbi esetben a gazdagabb országok kiadásai mindig kiugróan magasak” – áll a kiadványban. Ez a fajta összevetés tehát lehetővé teszi, hogy a gazdag országok költési struktúrája okozta torzításokat elkerüljük, sőt, nagyjából a magasabb tanárbérek jelentette plusz költséget is kiszűri a kapott mutató.
A végeredmény így pusztán annyit tükröz, melyik ország mennyire helyezi magas polcra az adott rendszert a saját mozgásterén belül maradva.
Az indikátor hátránya ugyanakkor, hogy a GDP ingadozásai, pl. a gazdasági válságok nagyon hatnak rá, ami miatt egyes évek kiugró adatait óvatosan lehet csak értelmezni.
![Alsó és középfokú oktatásra jutó összeg az egy főre jutó GDP százalékában – Forrás: KRTK KTI – A közoktatás indikátorrendszere 2023](https://assets.telex.hu/images/20240521/1716309519-temp-pJkMOE_cikktorzs:xl.png)
Az ábra az alsó és felső középfokú oktatásra együttesen fordított összeget mutatja az egy főre jutó GDP százalékában. A KRTK kiadványa szerint az általános iskolai felső tagozat és a középfokú iskolák kiadásai Magyarországon 2014 után lényegében
változatlanok (a 2016-os kiugró értéktől eltekintve).
2020-ban a kelet-közép-európai országok közül a harmadik legalacsonyabb volt a magyarországi érték, csak Észtországban és Litvániában láthatunk alacsonyabbakat.
Ha szétválasztjuk az alsó és a felső tagozatokat, valamint a középfokú oktatást, azért találunk egy pozitív trendet is, a 2019-ben és 2020-ban jelentősen megnőtt az alsó tagozat kiadásainak értéke Magyarországon, aminek a révén sikerült a többi volt szocialista országgal összemérve alacsony szintről feljönni közepesre.
A következő mutató már nincs átszámolva egy főre, pusztán azt mutatja, a teljes megtermelt jövedelemből (GDP) mennyit fordít egy-egy ország az oktatásra, ami a legtöbbek szerint a hosszú távú fejlődés legfontosabb építőkockája.
![Forrás: KRTK KTI – A közoktatás indikátorrendszere 2023](https://assets.telex.hu/images/20240521/1716310242-temp-BcdIJH_cikktorzs:xl.png)
A magyar adat nem igazán szívderítő. A 2014 és 2020 között ugyan volt némi ok a bizakodásra, ugyanis elhagytuk végre a tökutolsó helyet, a közoktatási ráfordítások aránya a korábbi 2,5-2,6-ról a GDP 2,8-2,9 százalékára emelkedett (a 2016-os év adata egyszeri, kiugró értéknek tűnik).
Eközben azonban néhány volt szocialista ország elkezdett látványos közelíteni a nyugat-európai átlaghoz, míg a blokk egy másik csoportja lemaradt, Magyarország pedig az utóbbiba tartozik. Mint a grafikonról leolvasható, Lengyelországban, Szlovéniában, Csehországban, Szlovákiában és Észtországban az iskolai kiadások GDP-n belüli aránya nem nagyon sokkal marad el a nyugat-európai átlagtól. Ezzel szemben Lettországban, Magyarországon és Litvániában a ráfordítások szintje jóval alacsonyabb, és ha Litvániában folytatódik az ábrán látható emelkedő trend, már nem sokáig előzzük őket sem.
Mindez uniós összehasonlításban 2020-ben hátulról a negyedik helyre volt elég, az átlagtól messze elmaradva.
![Forrás: KRTK KTI – A közoktatás indikátorrendszere 2023](https://assets.telex.hu/images/20240521/1716310269-temp-epCbBD_cikktorzs:xl.png)