Akkor hagyták cserben Európát a francia atomerőművek, amikor a legnagyobb szükség lett volna rájuk
2023. január 7. – 19:02
Az 1973-as olajválság minden nyugati országban az egekbe repítette az energiaárakat. A helyzetre mindenki a maga módján igyekezett megoldást találni, a britek például elkezdték a kitermelést az Északi-tengeren lévő gáz- és olajmezőkön, hogy olcsó energiahordozókhoz jussanak. Franciaországnak viszont nem volt ilyen lehetősége, ezért a párizsi kormány máshogy határozott:
atomerőművek építésébe fogtak.
Pierre Messmer akkori miniszterelnök célja az volt, hogy évtizedeken belül a teljes francia áramfogyasztást atomerőművek szolgálják ki. 1974 márciusában, az azóta Messmer-tervként híressé vált programot bejelentő beszédében azt mondta:
„Franciaország energiaforrások terén nem a természet kegyeltje. Szinte egyáltalán nincs olaj a területünkön, kevesebb a szenünk, mint Angliának és Németországnak, és sokkal kevesebb a gázunk, mint Hollandiának. Az egyetlen igazi esélyünk a nukleáris eredetű elektromos energia […] Ebben az erőfeszítésben, amit egy bizonyos mértékű függetlenség, vagy legalábbis csökkentett energiafüggőség érdekében teszünk, előnyben fogjuk részesíteni a villamos energiát, a villamos energiában pedig az atomenergiát.”
A Messmer-tervnek megfelelően a 80-as évek végéig 56 új atomreaktort helyeztek üzembe az országban, és a franciák minden tekintetben a nukleáris ipar élvonalába kerültek. A 2010-es évekre áramszükségletük mintegy 70 százalékát az atomerőműveik fedezték (ebben világelsők), és az európai energiapiac egységesítése óta rengeteg áramot exportálnak külföldre is.
Jelentős részben a francia atomerőműveknek köszönhető az is, hogy 2019-ben, a koronavírus-járvány előtt 4,5 tonnán állt az egy főre vetített francia szén-dioxid-kibocsátás, ami a brit, az olasz, a dán, a norvég és a német adatnál is sokkal jobb, ráadásul a magyarnál is kedvezőbb még úgy is, hogy a francia társadalom átlagos fogyasztása magasabb szinten áll a magyarénál.
Most, amikor a klímaváltozás egyre súlyosabb hatásai és az ukrajnai orosz agresszió miatt egész Európa igyekszik korlátozni a – főleg Oroszországból importált – fosszilis energiahordozók használatát, újabb páratlan lehetőség nyílt meg a franciák előtt. De a francia atomenergia-szektor csúfosan elbukott, épp akkor, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá.
2022-ben, amikor a francia atomerőműveknek egész Nyugat-Európát segíteniük kellett volna az orosz gázról való leválásban, még annyi áramot sem termeltek, hogy a belföldi igényt kielégítsék.
Franciaországnak áramot kellett importálnia, amire az utóbbi 30 évben – amióta a Messmer-terv új atomerőművei beindultak – soha nem volt példa.
Közben a francia atomerőműveket kezelő Électricité de France (EDF) a csőd közelében billeg, a francia állam épp kivásárolja a többi tulajdonost a cég megmentése érdekében. Luc Rémont, a cég vezetője a France24 szerint még azt is mondta, hogy az EDF „súlyos válsággal” néz szembe.
Mi ment félre ennyire?
A francia atomreaktorok jelentős hányada azért nem termelt áramot 2022-ben, mert kötelező felújítási munkálatok zajlottak. Novemberben az 56 francia reaktorból rekordmennyiségű, 26 állt felújítás miatt. Akkor ez még feszültebbé tette az amúgy sem rózsás francia–német viszonyt, az álló francia reaktorok ugyanis jelentősen hozzájárultak az európai energiaárak elszállásához, a németek pedig hanyagsággal vádolták az EDF-et.
2023 legelejére 15-re csökkent a karbantartás alatt álló francia reaktorok száma, január végére pedig elvileg már csak 9-et fognak tatarozni. Elemzők szerint ez az európai áramárra is pozitívan hat majd. A France24 összeállítása alapján azonban látszik, hogy
a reaktorok kötelező felújítása csak a probléma felszíne, valójában sokkal többről van szó.
Mivel a francia atomerőművek többségét ugyanabban az időszakban építették, felújítani is ugyanakkor kell őket, ráadásul a konstrukcióik között sincsenek nagy különbségek, ezért ha az egyikben hibát találnak, akkor arra a hibára a többit is ellenőrizni kell. A francia szakemberek azonban ezt már évekkel ezelőtt jelezték, és a jelzéseik nyomán ki is dolgoztak terveket arra, hogy a reaktorokat ne mindig ugyanakkor kelljen leállítani. Ezt azonban keresztülhúzta a koronavírus-járvány, akkor ugyanis a legtöbb tervezett karbantartás leállt, ezeket a járvány elmúltával egyszerre kellett elkezdeni.
Jacob Kirkegaard, a France24 által megkérdezett egyik szakértő ehhez még hozzátette a 2022-es nagy aszály kedvezőtlen hatását is, a hűtővíz szűkössége miatt ugyanis az egyébként működő reaktorok sem tudtak igazán teljesíteni.
Emellett viszont az előző évtizedben az atomenergia nem mindig kapta meg a korábban megszokott politikai támogatást sem Franciaországban, és a France24 által megkérdezett szakértők úgy gondolják, ebből is következik a jelenlegi helyzet.
2012-ben például Macron elnök elődje, a szocialista François Hollande alkut kötött a francia Zöldekkel, és a támogatásért cserébe megígérte, hogy bezárja Franciaország legöregebb működő atomerőművét Fessenheimben, 2025-re pedig 50 százalékra csökkenti az atomenergia részesedését a francia energiamixben. Hollande végül az utóbbi ígéretből visszatáncolt, az elsőt viszont teljesítette: a fessenheimi reaktorok üzemidejét nem hosszabbították meg, 2020-ban be is zártak.
Hollande 2012-es ígérete azonban sokáig éreztette hatását: abban az országban, amelyben az atomenergia társadalmi támogatottsága az egyik legmagasabb az egész világon (most is 80 százalék körül van), ez volt az első atomenergia-ellenes nyilatkozat egy hatalomban lévő elnöktől.
Abban az időszakban persze eleve máshogy néztek az atomenergiára. 2011-ben az egész világot sokkolta a fukusimai atomkatasztrófa, Angela Merkel akkori német kancellár be is jelentette, hogy Németország fokozatosan felhagy a nukleáris energia használatával. Merkel abban az időben ráadásul az EU és Oroszország erős gazdasági kapcsolatainak egyik fő európai szószólója volt, és úgy tűnt, Oroszország mindig kész lesz olcsó gázzal ellátni Európát.
„Nemcsak Németország, hanem sok más európai ország, köztük Franciaország is hitt az Oroszországgal való békés kapcsolatban – mondta Kirkegaard a France24-nek. – És 2012-ben, különösen Németországban, de Európában máshol is, sokan tartották az atomenergiát környezetvédelmi szempontból nagyobb kockázatnak, mint a fosszilis energiahordozók szén-dioxid-kibocsátását.”
Hollande és a francia vezetés fordulata azonban megroppantotta a francia atomenergia-szektor folyamatos szakember-utánpótlását. Kirkegaard szerint rengeteg tehetséges mérnök választott inkább más szakterületet magának, hiszen „az emberek nem szentelik a jövőjüket olyan iparágaknak, amelyekről azt gondolják, végső hanyatlásukat élik”. A szakértő szerint ráadásul a 2010-es évek első felében sokszor maradtak el olyan felújítási munkák is, amelyekkel elkerülhető lett volna, hogy 2022-ben ennyire hosszú ideig álljon ilyen sok reaktor.
Ezt a csorbát igyekezett kiköszörülni Emmanuel Macron, amikor 2021-ben új francia nukleáris stratégiát jelentett be. Ennek lényege, hogy 2030-ig országszerte több kis méretű atomreaktort helyeznek üzembe, ezzel növelve az ország áramtermelő képességét. Ebben Macront az EDF teljes államosítása is segíti majd, ha ugyanis az állam lesz az atomerőműveket kezelő cég egyedüli tulajdonosa, könnyebben adhatnak pénzt az új erőművekre is.
„Kisebb reaktorok építésének azért van értelme, mert ezek sokkal gyorsabban és könnyebben megépíthetők – mondta Kirkegaard. – Így sokkal kisebb az esélye annak, hogy az építkezések késések miatt elhúzódjanak, és sokkal könnyebb megfelelő helyszínt találni reaktoroknak, mert sokkal kisebbek. Ez azt jelenti, hogy Franciaország számára előnyösek, és különösen alkalmasak arra is, hogy exportálják a technológiát sűrűbben lakott országokba, például az Egyesült Királyságba.”
