Bánki Erik cégében volt ügyvezető a pécsi buszügy korábbi vádlottja, aki nagyon olcsón megússza az érintettségét

A pécsi Volvo-gate-tel kapcsolatos különös részletekre hívja fel a figyelmet Hadáházy Ákos vasárnapi Facebook-posztjában. A képviselő állítása szerint a vádiratban (amelyhez hozzájutott) nem vizsgálják, hogy kicsoda valójában az ügy harmadrendű vádlottja, és hova kerülhetett az a pénz, amihez a korrupciós ügyben hozzájutott, holott csak be kellett volna írni a férfi nevét a netes keresőbe, hogy kiderüljön: egy olyan emberről van szó, aki korábban egy Bánki Erik fideszes országgyűlési képviselő tulajdonában álló cég ügyvezetője volt.

A pécsi buszbeszerzési botrány lényege, hogy a buszflotta 2015-ös lecserélésekor több százmillió forinttal drágábban vásárolt használt Volvo-buszokat a városi tömegközlekedést fenntartó Tüke Busz, mint az eredeti ajánlat volt. A haszon egy érdemi munkát a folyamatban nem végző közvetítőcégnél csapódott le, az eset 700-850 millió forintos kárt okozott Pécsnek (az összeg attól függ, akkori, vagy mai árfolyamon számolunk). A korrupciós pénzt Hollandiában akarták tisztára mosni, de egy ottani banktisztviselőnek feltűnt a dolog és nyomozás indult előbb ott, aztán Magyarországon is.

A szövevényes üggyel a Szabad Pécs foglalkozott a legrészletesebben, de a történetünk szempontjából most a lényeg a vádlottak személye. Három ember került a vádlottak padjára, Paiger István Péter (a Tüke Busz korábbi vezérigazgatója), Csengő András (Hollandia egykori tiszteletbeli konzulja) és egy bizonyos Paczek Endre Tibor. Utóbbi egy thaiföldi cég (a Taki Company Limited) képviselője volt, amelynek részére átutaltak 172 millió forintnak megfelelő, a korrupt ügyeltből származó összeget. Paczek Endre Tibor korábbi harmadrendű vádlottról sok egyéb nem szerepel a vádiratban – írja az ahhoz hozzájutott Hadházy –, kapcsolatait nem vizsgálták, holott csak rá kellett volna keresni a férfi nevére, hogy kijöjjön: korábban ügyvezetői pozíciót töltött be egy németországi cégben, amelynek Bánki Erik volt a 91 százalékos tulajdonosa. Ezt Hadházy előtt már a Népszava is megtette, egy évvel ezelőtt írtak róla, hogy Paczek irányította Bánki cégét. Magáról a német cégről a 444 írt először 2016-ban, cikkük alapján Patzek Budaörsön illetve Floridában is élt, számos cég ügyvezetője és tulajdonosa volt, többek között a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt.-től tavaly nyáron két közbeszerzést nyerő Fine Consultingé. Bánki Erik egyébként amellett, hogy az országgyűlés gazdasági bizottságának elnöke, a Fidesz fürdőügyi szakpolitikusa is.

A Volvo-per elsőrendű vádlottja, Paiger István nemrég váratlanul meghalt, maradt volna tehát a másod- és harmadrendű vádlott. Paczek Endre Tibor azonban az előkészítő tárgyaláson elismerte, hogy pénzmosást követett el, így két év felfüggesztett börtönre ítélték, és már csak tanúként tér vissza a tárgyalásra, ami elvileg márciusban folytatódik. Paiger és ügyvédje beidéztette volna tanúnak Bánki Eriket a tárgyalásra, ez azonban nem történt meg, csak Csizi Péter korábbi fideszes képviselőt és Páva Zsolt korábbi polgármestert hívták be.

Küldtünk kérdéseket Bánki Eriknek azzal kapcsolatban, milyen viszonyban áll Patzekkel és van-e tudomása bármilyen, a pécsi buszügyhöz kapcsolódó összeg sorsáról. A Pécsi Járási Ügyészséget pedig arról kérdeztük, miért nem vizsgálták részletesebben Patzek kapcsolatrendszerét, és miért nem hallgatják meg tanúként Bánki Eriket. Ha válaszolnak, közöljük.

Frissítés: Az ügyészség válasza

A Pécsi Járási Ügyészség hétfőn részletesen reagált megkeresésünkre:

„A III. rendű vádlott készpénzben vette fel az ügyben szereplő számlák alapján átutalt pénzösszegeket Thaiföldön, így annak ellenőrzése, hogy azzal mit csinált nem lehetséges, azt legfeljebb ő tudta volna elmondani, de nem tett érdemi vallomást sem a nyomozás során, sem a bírósági szakban.

A nyomozás során vizsgálat tárgya volt a III. rendű vádlott cége. Valóban van egy cég a melyikben közösen érdekelt III. rendű vádlott és Bánki Erik, de ez az egyébként németországi székhelyű cég semmilyen szerepet nem játszott a buszbeszerzés ügyletében, a III. rendű vádlott által megvalósított készpénzfelvételekhez igazodó pénzbefizetések a németországi cég bankszámláján nem jelentek meg. Bűncselekmény gyanúja ezzel a céggel kapcsolatban nem merült fel. Pusztán ezen adat alapján valamennyi III. r. vádlott nevéhez köthető céget ellenőrizni kellett volna, mindennemű bűncselekmény gyanúja hiányában.

Semmilyen adat nem merült fel arra, hogy Bánki Erik az ügyletben bármilyen minőségben részt vett volna. A nyomozás során a terheltek vallomást egyáltalán nem tettek, a bűncselekmény elkövetését tagadták.

Az I. r. vádlott először az egyezségkötés érdekében tett vallomást, de ott (is) tagadta a bűncselekmény elkövetését, így az egyezség megkötése a törvényben foglaltak miatt kizárt. Ekként ez a vallomás bizonyítékként nem vehető figyelembe.

I. r. vádlotton kívül egyetlen más személy (tanú, terhelt) sem tett olyan tartalmú nyilatkozatot, mely szerint Bánki Eriknek bármi köze lett volna az ügylethez. Mindezt annak ellenére, hogy I. r. vádlott korábbi védője minden tanúhoz intézett ilyen jellegű kérdést.

A II. r. vádlott is a bírósági tárgyaláson tett először vallomást. A vallomása szerint a III. r. vádlott jogosan kapta meg a pénzt, mert ”megdolgozott„ érte, míg az ő bankszámlájára érkező pénz az ő sikerdíja, abból senkinek, sehova, semmit nem kellett volna fizetnie.

A védelem visszavonta Bánki Erik tanúként történő idézésére vonatkozó indítványt. Az ügyészi álláspont szerint semmilyen adat nem merült fel (I. r. mindennemű ellenőrizhető konkrétumokat nélkülöző, általánosságokat tartalmazó előadásán kívül) amely arra utalna, hogy Bánki Erik bármilyen érdemi információval rendelkezne a bűncselekmény kapcsán, így tanúként történő kihallgatása nem indokolt. Ettől függetlenül azt nem tudjuk, hogy a törvényszék esetlegesen fogja-e idézni vagy sem.

Mindezt összegezve kizárólag I. r. nyilatkozata vonatkozik arra, hogy Bánki Eriknek bármilyen szerepe lett volna az ügyben, de ezt semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, míg a személyi bizonyítékok (tanú és terhelttársi vallomások) ezt kifejezetten cáfolják.”