A tervekhez képest jobban kell csökkenteni az EU-s szén-dioxid-kibocsátást

(Ez a cikk eredetileg a Telex.hu elindulása előtt, lapunk Facebook-oldalán jelent meg 2020. szeptember 16-án.)

---

Szeptember 16-án tartotta éves State of the Union-beszédét Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, ebben pedig az egyik legfontosabb újdonság ezúttal az uniós klímacél módosítása volt. Ahogy arra a napokkal ezelőtt kiszivárgott bizottsági dokumentumok alapján számítani lehetett, Von der Leyen bejelentette, hogy az eddigi tervekhez képest jobban kell majd csökkenteni az EU-s szén-dioxid-kibocsátást.

Mi volt eddig a cél, és mi lesz most?

Mostanáig 40 százalékkal tervezték visszafogni az EU kibocsátását az 1990-es kibocsátási szinthez képest 2030-ra. Von der Leyen mai bejelentése szerint a Bizottság új célja 55 százalékos csökkentés. 2050-re egyébként teljes karbonsemlegességet akar elérni az EU, ha innen nézzük, az 55 százalékos új csökkentési cél 2030-ig valójában logikus lépés, enélkül ugyanis nehezen teljesíthető teher maradna az utolsó két évtizedre.

Miért fontos ez?

A 2015-ös párizsi egyezmény óta most emelnék először a kibocsátáscsökkentési célokat, miközben a klímajelentések egyre pesszimistábbak. Ha az EU beleáll ebbe, azzal megerősítheti nemzetközi szinten a klímasemlegességi átmenetben játszott vezető szerepét.

Mitől függ, hogy megvalósul-e?

A Bizottság egyedül nem határozhatja meg az új célt. Bár az EU vezető országai (németek, franciák) már biztosan támogatják az 55 százalékos csökkentést, és vannak még ennél is ambiciózusabb országok, lehetnek olyanok, akik viszont sokallják ezt a szintet. Az előző körben az erősen szénfüggő energiarendszerű Lengyelország például nem támogatta a 2050-re kitűzött klímasemlegességet. A végső döntés az Európai Tanácsban fog megszületni, ahol konszenzusra lesz szükség az elfogadáshoz. A legutóbbi információk szerint a tanács október közepén ül össze dönteni a kérdésben.

És hogy van most ezzel Magyarország és a szövetségesei?

A magyar kormány tavaly nyáron még nem, de decemberben már megszavazta a 2050-es uniós célkitűzést. Az akadékoskodást azzal magyarázták, hogy a magyar gazdaság karbonmentesítéséhez rengeteg pénz, konkrétan 50,2 ezer milliárd forint szükséges, amelynek rendelkezésre állását akkor még nem látták biztosítottnak. Júliusban a keleti tagállamok (a V4-ek + Románia és Bulgária) blokkja levelet küldött az Európai Bizottságnak, amelyben a hatástanulmány és a célkövetés eljárásrendjének módosításait kérték cél emelése esetén. Ezek ebben a stádiumban egyrészt időigényesek, másrészt összességében csökkentenék az uniós kontroll lehetőségét, és növelnék a nemzetállamok mozgásterét a folyamatban. A hatástanulmányt várhatóan a napokban hozza nyilvánosságra a Bizottság, ennek részletei képezhetik majd a politikai alkudozás alapját a következő időszakban. (Az is mutatja, hogy inkább pluszforrások igénylésére, mint valódi ellenállásra kell számítani, hogy a korábban vétózó lengyelek saját számításai szerint is mindössze 6 plusz évre lenne szükségük a klímasemlegesség eléréséhez – ekkora időtávon ez nem annyira érdemi különbségnek, inkább alkualapnak tűnik.)

Mi lesz így az EU gazdaságával, a nemzetközi versenyképességgel?

A Bizottság optimista, úgy látják, hogy az ambiciózusabb klímacél nem veszélyezteti az EU versenyképességét vagy a Covid utáni gazdasági helyreállítást. Az utóbbi célra szánt 750 milliárd eurós pénzügyi alap 30 százaléka eleve klímavédelemre menne, és a csomag többi részét is csak a zöld célokhoz hozzájáruló élénkítésre lehet lehívni. A terv szerint a következő hétéves költségvetést is úgy rakják össze, hogy támogassa a kibocsátáscsökkentési célokat. A klímaterv az EB álláspontja szerint segíti a munkahelyteremtést és csökkenti az unió energiafüggőségét. Arra is készülnek tervek, hogy néhány éven belül komolyabb vámokat vessenek ki a szennyező módon előállított termékek importjára, illetve hogy beforgassák az ilyen típusú bevételeket az EU-alapokba.