„Hónapok óta készültek erre, ezért azt gondolom, hogy az amerikaiaknak csak van tervük arra, hogy biztosítsák valahogy a Hormuzi-szorost, és így újraindulhasson a tankerforgalom.” A háború kitörését követő második napon mondta ezt egy ágazati szakértő a G7-nek arról a tengeri útvonalról, amelyen a globális kőolajigény ötöde áthalad. Hozzátette azt is, hogy ha ez nem történik meg, hamar 100 dollár fölötti olajárat láthatunk.
Azóta egyértelművé vált: hiába lehetett biztosan tudni, hogy egy támadás után Irán blokkolni fogja a szorost, az amerikaiak nem készültek fel erre. A forgalom nem indult újra, és az olajár át is lépte a 100 dollárt.
Azt követően, hogy Izrael és az Egyesült Államok megtámadta Iránt, lényegében azonnal emelkedni kezdtek a globális energiaárak. Bár az első napok után volt némi megnyugvás, egy héttel később újabb pánik jött. Elsősorban azért, mert az érintett országok ekkor már nem tudták hová tenni az olajat, és így elkezdték leállítani a kitermelésüket.
Ahogy korábban is bemutattuk, a Hormuzi-szoroson halad át a teljes globális kőolajigény 14-15 százaléka, ám egyes napokon akár 30 százalék is lehet ez az arány. Ennek a kiesése komoly kínálatszűkülést jelent. A brent típusú kőolaj ára a támadás előtt 70 dollár körül mozgott, kilenc nappal később azonban 120 dollár felett is megfordult.
A földgáz is drágult
Csütörtök reggel a brent ára ismét a 120 dollárt közelítette meg, miután Izrael megtámadta Irán legnagyobb, Katarral közösen kiaknázott földgázmezőjét és a kapcsolódó létesítményeket. Erre Irán nemcsak fenyegetéssel, hanem intenzív válaszcsapásokkal is reagált, egyebek mellett kuvaiti és szaúd-arábiai olajfinomítók kerültek célkeresztbe, amikben károk is keletkeztek. De valószínűleg azok a legsúlyosabbak, amelyek abban a katari létesítménykomplexumban keletkeztek, amely a világ legnagyobb cseppfolyósított földgáz (LNG) előállítójának számít.
Frissítés (15.35): ezt megerősíti a létesítményt üzemeltető QatarEnergy vezetőjének Reuters-nyilatkozata: az iráni csapás tönkretette a katari LNG-exportkapacitás 17 százalékát, évi 12,8 millió tonna esik ki három-öt éven keresztül. Más exportkapacitások szintén csökkentek a támadás miatt: a gázkondenzátumé 24, az LPG-é 13, míg a chipgyártásban is fontos héliumé 14 százalékkal.
A fentiek nyomán a gázpiac is megremegett. Mivel itt a globális igényhez képest kisebb mennyiség esett ki, kisebbek voltak a hullámok is, ám ezzel együtt még a kevésbé érintett európai piacon is felrémlett a 2022-es válság réme. A Hormuzi-szoroson évente 110 milliárd köbméternyi cseppfolyósított földgázt is szállítanak. A teljes 4000 milliárd köbméteres globális gázigényhez képest ez nem sok, ha viszont csak az LNG piacát nézzük, akkor a teljes kínálat 10 százaléka.
Ennek megfelelően az árak is emelkedtek. Ázsiában hároméves csúcsra ugrott a jegyzés, és ennek közelében tetőzött az Európában mértékadó holland tőzsdei ár is. Ez csütörtök reggel 70 dollár felett nyitott megawattóránként (előtte napokig 50 körül alakult), és cikkünk írásakor is 65 euró körül van.
Történelmi olajárcsúcs is lehet
Donald Trump amerikai elnök saját közösségi oldalán tagadta, hogy tudott volna Izrael támadásáról a szóban forgó Dél-Parsz földgázmező ellen, és felszólította Iránt, hogy ne mérjen újabb csapásokat a térségbeli energetikai létesítményekre, különben teljesen megsemmisítik a gázmező infrastruktúráját.
Közben azonban Irán arra figyelmeztetett, hogy újabb csapásokat készít elő szomszédai energetikai létesítményei ellen, még mindig az előző napi izraeli csapás megtorlásaként. Ezek megsemmisítését is kilátásba helyezték, ha az iráni energetikai infrastruktúrát további támadások érnék – amiből arra lehet következtetni, hogy egyelőre bizonyos mértéktartást tanúsítanak.
Mindenesetre az látszik, hogy a Donald Trump által többször legyőzöttnek minősített Irán továbbra is képes nagy károkat okozó csapásokra, és ha az eddigi mederben folytatódik tovább a február 28-án kitört háború, akkor szép lassan végképp szétbombázzák a térség – az egész világ számára létfontosságú – energetikai infrastruktúráját.
Plester Tamás, az Erste olaj- és gázipari elemzője már 100 dollár körüli vagy feletti brent átlagárra számít idén, és talán jövőre is. Ha pedig szárazföldi támadást indít az Egyesült Államok, ártüskeszerűen megdőlhet a mindenkori olajárcsúcs, reálértéken is, ami 228 hordónkénti árat jelentene. Az európai gázárakat pedig a Hormuzi-szoros lezárása a 50 euró/megawattóra szint felett tartja, hiszen Katarnak nincs lehetősége másként eljuttatni cseppfolyósított termékét a világpiacra.
