Minden kudarcra van itthon magyarázat, de mitől nőtt közben a szlovák és a cseh gazdaság?

Tavaly a kormány által eredetileg várt 3,4 helyett csak 0,3 százalékkal tudott nőni a magyar gazdaság. A csalódást keltő adatot a nemzetgazdasági miniszter külső tényezőkkel magyarázta (elhúzódó háború, negatív külső gazdasági környezet, gyenge uniós versenyképesség és gyenge külső kereslet). Külön kiemelte, hogy Magyarország kis nyitott gazdaságként nem tud érdemben nőni a külső kereslet beindulása nélkül, vagy hogy a magyar gazdaság erősen integrált a német gazdaságba, aminek szenvedése a hazai gazdasági teljesítményt is visszahúzza. Nagy Márton szerint az is ártott a magyar gazdaságnak, hogy „a jármű- és az akkumulátoripar az elektromos átállás, továbbá a német és kínai gyártók versenye miatt átmenetileg hullámvasútra került”.

Ezek az érvek ugyan jól hangzanak, csakhogy ha megnézzük, hogy a nemzetgazdasági miniszter által emlegetett jellemzők alapján a magyar gazdasághoz nagyon hasonlító szlovák és cseh gazdaság milyen évet zárt tavaly, akkor azt láthatjuk, hogy Csehországban 2,5, Szlovákiában pedig 0,8 százalékos gazdasági növekedés volt. Ha nemcsak a tavalyit, hanem az előző három évet együttesen nézzük, akkor

a 0 százalékos átlagos magyar GDP-növekedés mellett 1,2 százalékos cseh és 1,6 százalékos szlovák GDP-növekedés látszik.

Ha az összehasonlítást kibővítjük a 2004 után csatlakozott 11 uniós tagállam körére, akkor ugyan a gazdaságszerkezet és nemzetközi kitettségek mentén kevésbé korrekt módon összehasonlítható országokat kapunk, de Magyarország így is a mezőny végén marad. Ebben a három évben ugyanis csak Észtország gazdasági teljesítménye volt gyengébb Magyarországénál, és Lettországé volt hasonlóan gyenge (ott is stagnálás volt hároméves átlagban).

A nemzetgazdasági miniszter magyarázatát az is érdekesen árnyalja, hogy az orosz-ukrán háború kitörését követő három évben, amikor energiaválság, vámháború és az ipar járvány utáni ciklikus lejtmenete sújtotta az egész régiót, a Magyarországgal szomszédos Horvátország átlagosan 3,5, Bulgária 2,6, Lengyelország pedig 2,2 százalékkal tudott nőni. Ebben a cikkben ugyanakkor nem ezekkel a gazdaságokkal fogjuk összevetni a magyar gazdaság teljesítményét, hanem a hozzánk jobban hasonlító cseh és szlovákkal, mivel ez alapján érdekes összefüggések rajzolódnak ki az elmúlt három év hazai stagnálásának okairól is.

Éppen nem fogytak jól az itthon gyártott autók

Hogy a nemzetgazdasági miniszternek a gyenge tavalyi negyedik negyedéves GDP-adatról éppen Németország, a járműipar és az exportorientáltság jutott eszébe, azért is érdekes, mert tavaly novemberben a parlament gazdasági bizottságának ülésén részletesebben is beszélt a két emiatt emlegetett országról. Szlovákiáról azt mondta, hogy az akkor várt 0,9 százalékos növekedés lényegében megegyezik az akkor itthon a kormány által várt 0,5 százalékkal (ez 0,8 és 0,3 százalék lett végül), és a szlovák növekedés nagy részét a költségvetési hiány elengedése eredményezi. Csehországról pedig azt, hogy ott a járműipar azért tud hozzájárulni a növekedéshez, mert a Škoda kis kompakt autóinak kereslete erős (miközben a nálunk gyártott prémium modelleké nem az), de ez csak ciklikus hatás, mert a Volkswagen márkája a következő években el fog vérezni az olyan feltörekvő kínai cégekkel szemben, mint a BYD vagy az MG.

Nagy két megjegyzése közül az egyik igaz – a cseh növekedéshez valóban hozzátettek a Škoda növekvő eladásai –, a másikat viszont éppen ő cáfolta, hiszen a német ipar perifériáján egy járműiparra specializálódott kis, nyitott gazdaság növekedett nettó 2,5 százalékkal tavaly. Ezt a témát érdekesen árnyalta egyébként a gazdasági bizottsági ülés után megjelent jegybanki Inflációs jelentés. Ebben autómodellekre lebontott eladási – és márkaszintű termelési – számokat elemezve azt mutatták be, hogy tavaly a Volkswagen és a Škoda kedvező európai eladási számai hozzájárulhattak ahhoz, hogy a cseh és szlovák autóipar teljesítménye jelentősen meghaladta a magyarét. Közben az itthon gyártó cégek közül az Audi és a Suzuki európai eladásai is visszaestek az előző év első három negyedévében, a Mercedesé pedig csak enyhén nőtt.

„A szlovák és cseh járműipar a magyarhoz képest eltérő termékportfolió miatt szerencsésebb volt az elmúlt években, de még egy jelentős különbség az is, hogy a magyar ipart sokkal jelentősebben húzta vissza a villamos berendezés gyártása alág, amibe az akkumulátorgyártás tartozik”

– mondta erről Ifkovics Ábrahám, a Hold részvényelemzője a G7 megkeresésére.

Az alábbi ábrán ez a különbség az ipari termelési adatok alapján is látványos.

Magyarország nagyon jól járt az ipar járvány utáni visszapattanásával, és 2022-ben – amikor még az akkugyártás is hasított – a hazai ipar teljesítménye erősebb volt a cseh, a szlovák és a német iparénál is. 2023-tól kezdve viszont a hazai termelés csökkenni kezdett a némettel együtt, miközben a szlovák és cseh ipar összeszedte magát. Ugyanez a trend rajzolódik ki, ha csak a járműipari termelést nézzük.

Az uniós pénzek hiánya miatt sincsenek beruházások

Az elmúlt években az export szenvedése mellett leginkább a beruházások visszaesése vetette vissza a magyar gazdaság teljesítményét. Az uniós forrásokhoz való hozzáférés rövid távon is serkenti a beruházásokat és a gazdasági növekedést, a támogatások elmaradása viszont lassítja egyes beruházások megvalósulását, sőt esetleg meg sem valósulnak. Emellett a költségvetés mozgásterét is szűkíti, mert bizonyos kiadásokat más forrásból kell fedezni.

Az alábbi ábra azt mutatja, mennyi uniós kohéziós forrást hívtak le eddig az egyes tagállamok a 2021 és 2027 közti költségvetési időszakban*

Ez alapján még nem is látszana túl jelentős problémának itthon az uniós pénzek hiánya, csakhogy most a rendes költségvetés mellett a járvány alatt elfogadott Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (RRF) is sok uniós forrást biztosít a tagállamokban. (Magyarországnak ebben a költségvetési ciklusban 21,7 milliárd euró kohéziós pénz és 10,4 milliárd euró RRF-pénz, ezen belül 6,5 milliárd támogatás és 3,9 milliárd kedvezményes hitel járna, de ezek jelentős része – különösen az RRF-pénzeken belül – fel van függesztve). Ebből pedig idén februárig Magyarország a források 9 százalékát tudta csak felhasználni az Oxford Economics gyűjtése szerint, miközben Csehország és Szlovákia a források 73,5, illetve 66 százalékát hívta le, ami körülbelül a GDP-jük 3 és 2 százalékának megfelelő többletforrást jelentett.

„Jelenleg körülbelül 7500-8000 milliárd forintra tehető az olyan uniós források nagysága, amelyek vagy jelentős késéssel érkeznek meg Magyarországra, vagy egyáltalán nem jutnak el az országba. Ez körülbelül a magyar GDP 10 százalékát jelenti. Összehasonlításképpen, az előző költségvetési ciklusban Magyarország évente a GDP 2-2,5 százalékának megfelelő nettó támogatáshoz jutott. Ugyan most is jönnek uniós pénzek, de ezek nagysága messze elmarad a korábbi szinttől, és mindez elsősorban a beruházások elmaradásában érezteti a hatását” – mondta Ifkovics Ábrahám.

Az uniós pénzek hiánya viszont nem csak azért számít, mert konkrét fejlesztések maradnak el miatta. „A vállalatok szemszögéből nézve annak is nagy a jelentősége, hogy a támogatások felfüggesztésekről szóló politikai vita hosszan elhúzódik. Ez a lebegtetés további növeli a bizalmatlanságot, és csökkenti a beruházási hajlandóságot. Emiatt aztán adott esetben még olyan projektek sem valósulnak meg, amikre akár lennének is uniós források” – mondta erről Jobbágy Sándor, a Concorde vezető makrogazdasági elemzője a G7-nek.

A beruházások visszaesése ugyanakkor nem magyarázható kizárólag az uniós források hiányával. Az elmúlt egy évben a regionális szinten is kiemelkedően magas jegybanki alapkamat leggyakrabban tárgyalt hatása a forint erősödése volt, de ez a céges beruházásokat is ellenösztönzi a hitelek drágulásán keresztül. Ifkovics Ábrahám szerint azonban ennek a tényezőnek összességében a vállalatok számára elérhető állami kamattámogatások miatt kisebb a szerepe a gyengébb magyar gazdasági teljesítményt magyarázó okok között. Szerinte sokkal fontosabb, hogy a 2022-es energiasokkot követően a hazai ipari energiaárak magasak maradtak, és szintén visszavetik a beruházásokat.

Amíg a beruházások elmaradása az elmúlt években konzisztensen lefelé húzta a gazdasági teljesítményt, ezt a fogyasztás bővülése ellensúlyozni tudta. Ifkovics Ábrahám szerint azonban regionális összehasonlításban az is látszik, hogy a 2022-es hazai reálbérsokk visszafogta ezt a hatást. Mivel a megtakarítási ráta magasan maradt az elmúlt években, a hazai fogyasztás kevésbé húzta a növekedést, mint például Szlovákiában. „Csehországban hasonlóan lassú volt a fogyasztás felfutása, viszont ezt ellensúlyozta a helyi ipar jobb teljesítménye” – mondta erről.

Az energiaárak elszállásának azonban nemcsak közvetlen hatásai érvényesültek a fogyasztásban és a vállalati beruházásokban. Jelentősek voltak az indirekt, járulékos csatornák is, például a forint árfolyamának alakulásán keresztül. „A nagy kilengések megnehezítették a vállalatok tervezését, növelték a költségek bizonytalanságát. A keresleti problémák mellett ez is hozzájárult ahhoz, hogy sok cég elhalasztotta vagy visszafogta beruházásait, és akár veszteségeket is elszenvedett, ha az árfolyamkockázatot nem megfelelően kezelte” – mondta Jobbágy Sándor arról, hogy ez milyen módon járult hozzá a magyar gazdaság gyengébb teljesítményéhez.

A gazdasági lassuláshoz érdemben hozzájárult még a kormányzati fogyasztás visszafogása is, ami a 2022-es választások előtti jelentős költekezés utáni korrekció része volt. A kiigazítás nemcsak az állami beruházások elhalasztásában, hanem a mindennapi állami működésben is megjelent: fékeződött a közalkalmazotti bérek növekedése, és szűkültek a közszolgáltatásokra fordított kiadások. Minderre azért is volt szükség, mert az adósság finanszírozása jelentősen megdrágult, és elő kellett készíteni az idei választások előtti intézkedések (például fegyverpénz, többgyermekes anyák szja-mentessége, köztisztviselőknek járó otthontámogatás) fedezetét.

Már nem elég ugyanabból többet csinálni

A ciklikus hatások mellett az elmúlt három év gyengébb gazdasági teljesítményében strukturális hatások is szerepet játszottak. Nagyon leegyszerűsítve, egy ország növekedése vagy úgy jön létre, hogy többet termel egy adott hatékonysági szinten, például azáltal, hogy több ember kezd dolgozni, vagy úgy, hogy ugyanannyi munkaerővel hatékonyabban szervezik meg a termelést a vállalatok. Itthon a 2010-es évek második felében főleg az hajtotta a gazdaságot, hogy többen kezdtek dolgozni, ez a modell azonban az elmúlt években kifulladt, amihez a munkaerőhiány kialakulásán kívül a gazdasági környezet megváltozása is hozzájárult.

„Vége az alacsony kamatok időszakának, nincs olcsó energia, nem jön annyi uniós támogatás”

– mondott erre néhány példát Ifkovics Ábrahám.

A Hold részvényelemzője szerint a gazdasági hatékonyságot legjobban megragadó statisztikák alakulása arról árulkodik, hogy a régión belüli gyengébb hazai gazdasági teljesítményt az is magyarázza, hogy más országok sikeresebbek ugyanennek a gazdasági kihívásnak a megoldásában.

„A hosszú távú növekedés alapjait már az egy főre jutó reál munkaerő-termelékenység növekedésének kéne biztosítania, de Magyarországon az elmúlt években ez a mutató csak minimálisan nőtt” – mondta Ifkovics Ábrahám. Hozzátette, hosszabb távon Bulgária és Szlovákia példája is azt mutatja, hogy a magyarhoz hasonló gazdaságok képesek elmozdulni a mennyiségi növekedés felől a minőségi felé.

A gyenge termékenység részben a ciklikus problémákra is ráerősített, mivel – ahogy ez például a Magyar Nemzeti Bank elemzéséből is kiderült – 2022 és 2023 során éppen a magyar élelmiszeripari cégek gyenge termelékenysége erősítette azt a hatást, hogy az árak emelésével reagáljanak a költségeik növekedésére. Mivel a cégek nem tudták a növekvő költségeket hatékonyságjavítással ellensúlyozni, így az alkalmazkodás fő csatornája az árak emelése lett, ami tovább erősítette a beruházásokkal és fogyasztással összefüggő negatív trendeket.

A makrogazdasági előrejelzések szerint idén több fontos mutatóban javulás várható a magyar gazdaságban, ugyanakkor egyelőre nem látszik, hogy ez érdemben visszafordítaná az elmúlt években kialakult relatív lemaradást. „2026-ban a magyar gazdaság termelékenységnövekedése a cseh és a szlovákhoz képest is jelentős lehet. Mindez ugyanakkor nem változtat a hosszabb távú trenden, amin belül továbbra is jelentős probléma, hogy a magyar kis- és középvállalatok termelékenységjavulása elmarad a szlovák vagy cseh vállalatokétól” – mondta erről Jobbágy Sándor.