A jövő évi költségvetés eddig megismert részletei alapján az a kép körvonalazódik, hogy a hazai kiskereskedelmi piacnak rövid távon egy folyamatos egyensúlyozás közbeni alku lehetőségét hozta meg a kormányváltás. A Tisza-kabinet kevesebb piaci beavatkozást, azaz szabadabb és kiszámíthatóbb működést ígér, de csak fokozatosan, kockázatok nélküli lépésekben, arra hivatkozva, hogy a költségvetés konszolidálását nem engedheti el.
Lényegében ennek a leképeződése, hogy megszűnik az árrésstop, de még megmarad, sőt a közepes és nagy szereplők számára emelkedik is a különadó (ennek fontos hatásairól később írunk részletesen), várhatóan nem lesz zöldség-gyümölcs áfacsökkentés, a plázastop jövőjéről pedig egyelőre semmit sem tudni. A kormány ezzel tulajdonképpen időt kért a piactól, hiszen a kommunikációja alapján a korábbi mesterséges torzító elemeket ki akarja (majd) gyomlálni, de úgy tűnik, hogy – élve az iránta még kitartó türelemmel – elődjénél sokkal körültekintőbben próbál eljárni.
Korábban sokszor hirtelen döntésekkel alapjaiban rángatták meg a piacot (dohánykoncesszió, vasárnapi boltzár, boltzár eltörlése, árstop, kötelező akciózás, kötelező készletezés, árrésstop és hasonlók), és csak a közvetlen első körös hatásokra koncentráltak, majd a tovagyűrűző másodlagos hatásokat ismét ad hoc döntésekkel követték le. Ezzel szemben a Tisza-kormány a költségvetéssel egyelőre ugyanazt üzeni a kereskedelemnek, mint amit az állami dolgozóknak a béremeléssel: tudjuk, hogy ennél többet ígértünk, látjuk a problémákat, de adjatok még egy évet, hogy elkezdjük rendbe tenni a költségvetést, és utána tervezzünk.
Mivel az árrésstop kivezetését a hazai termelőktől kezdve a kis és nagy boltokig már szinte mindenki kérte, és mivel nem valószínű, hogy a jelenlegi alacsony infláció mellett érdemi élelmiszer-drágulással fog járni, a megadása egyenlő a fán legalacsonyabban csüngő gyümölcs leszedésével. Senkinek nem fog fájni, és sokan örülhetnek neki. Ez volt a legkönnyebb feladat.
Emellett van a jövő évi költségvetésben egy elsőre talán kevésbé egyértelmű, sokkal inkább áttételes hatás is, amelyre a kereskedelem általánosságban építhet. Amennyiben sikerül elérni azt a tervezett együttállást, hogy a gazdasági növekedés valóban a tervek szerinti 2,4 százalék lesz, és eközben tartani lehet az éves átlagos 3 százalék alatti inflációt, plusz ehhez még társulhat némi reálbér-emelkedés is, akkor ez önmagában lecsapódhat a boltok növekvő forgalmában. Ám ehhez kapcsolódik egy talán még fontosabb összetevő is. A költségvetés ugyanis számos ponton szociális, rászorultsági alapon csoportosítja át a teherviselést, alapelve szerint a vagyonosabb rétegek (és cégek) terhelése nő, a szegényebbeké csökken, vagy utóbbiak juttatásai emelkednek.
Márpedig az alacsonyabb jövedelmi rétegbe tartozók az anyagi helyzetük javulása esetén ezeknek a pluszpénzeknek a nagy részét tipikusan elvásárolják a boltokban. „Kisebb mértékben egyébként még a középrétegekre is hasonló hatással lehet mindez, ők részben felskálázhatják a költéseiket, azaz nem feltétlenül vesznek majd több árut, de könnyebb szívvel választják a drágább termékeket” – mondja Virovácz Péter, az ING Bank elemzője.
„A makropálya bizonyos részeit ismerjük, látjuk, hogy a kormány béremelésekkel és az adóterhek enyhítésével olyan széles társadalmi rétegek jólétéhez kíván hozzájárulni, amelyeknél feltehető, hogy a családi többletbevétel jelentős része fogyasztásnövekedésben csapódik le. Ez pozitívum a kiskereskedelem szempontjából, de a minimálbér-tárgyalások előtt nem lehet messzemenő következtetéseket levonni belőle a lakossági fogyasztás növekedésére” – írta megkeresésünkre az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ, a szervezet tagja a tíz országos élelmiszerláncból hét, de vannak barkács- és drogérialáncok is a tagok között).
Szerintük azonban mindennél fontosabb kérdés lesz a lakosság fogyasztási hajlandóságának alakulása. A 2022-2023-as nagy infláció ugyanis minden várakozást felülmúlóan megrendítette a lakosság bizalmát. Ez abból is látszik, hogy azóta a reálkeresetek és a háztartások rendelkezésre álló jövedelme számottevően nagyobb ütemben emelkedik, mint a kiskereskedelmi forgalom, amelynek volumene ma is a 2022. tavaszi szinten áll. „Nem kérdés, hogy a fogyasztói bizalom visszatérése nagyot lendíthetne a kiskereskedelmi forgalmon, de ennek eddig nem látjuk a jeleit” – fogalmazott a szövetség.
Mindenesetre ez egy olyan várakozás, amelyre érdemes lehet a verseny fokozásával rámozdulni, sőt várhatóan rá is kell mozdulni. Abban az esetben ugyanis, ha a kormány azt fogja érzékelni (akár már jövőre), hogy a boltok beárazzák a magasabb költési hajlandóságot, és ezzel inflációt generálnak, akkor igen nehéz lesz amellett lobbiznia a szektornak, hogy a különadót végre vezessék ki.
Van, akinél triplázódik a különadó
A különadó megtartása és átszabása két szempontból is nagyon érdekes. A Fidesz egyik olyan, erősen piactorzító intézkedéséről van szó, amellyel a jellemzően külföldi tulajdonú nagy boltláncok életét nehezítették meg, vagyis a jellemzően magyar tulajdonban lévő kis- és közepes szereplőket akarták helyzetbe hozni – a számok szerint jórészt sikertelenül.
Ez a fajta torzítás egyaránt ellentétes a Tisza-kormány és az Európai Unió tisztességes piacról alkotott elképzelésével, de olyan a költségvetésnek, mint a drog. Káros, ám fájó elvonási tünetek nélkül nem lehet lejönni róla. „Nem várható el a kiskereskedelemtől, hogy ilyen terhek mellett komoly beruházásokra szánja el magát. Egy kiszámítható és hihető menetrend sokat lendíthetne ezen” – fogalmazott az OKSZ.
Az viszont egyértelmű jelzés a piacnak, hogy a különadónak csak az évi 1 és 50 milliárd forint közötti forgalmú boltokra kivetett kulcsához nyúltak hozzá, ezt növelik háromszorosára, 0,15-ről 0,45 százalékra.
Ebbe a kategóriába tartoznak ugyanis tipikusan az olyan láncok (bizonyos egységei), mint a Coop, a Real vagy a CBA, ezeket leegyszerűsítve magyar tulajdonú franchise-láncoknak szokták nevezni.
A különadó túlnyomó többségét a sávos rendszer következtében – valószínűleg nem véletlenül – összességében a hat legnagyobb kiskerlánc és néhány drogéria, illetve barkács- és elektronikai lánc fizeti meg, mert az adó kulcsa csak évi 150 milliárd forint forgalom felett emelkedik drasztikusan, onnantól válik 4,5 százalékossá.
Egy évi 1000 milliárd forint forgalmat elérő lánc idén 39,3 milliárd forint különadót fizet, jövőre pedig 39,47 milliárd forintot fog, azaz számára 0,37 százalékos az adóteher növekedése. Egy évi 40 milliárdos boltnál azonban az idei 58,5 millió forintról 175,5 millió forintra, vagyis háromszorosára emelkedik az adóteher, így ez nagyon komoly érvágás lesz.
Lehet ugyan vitatkozni azon, hogy ezzel a sávos adótechnikával tisztességes vagy akár érdemes volt-e az elmúlt években viszonylag kedvezőbb helyzetbe hozni a magyar franchise hálózatokat, az azonban biztos, hogy ennek most vége szakad. A Fidesz-kormányok – kihasználva a franchise-rendszereknek azt a jellemzőjét, hogy ezek a láncok nem egy, hanem sok kisebb cég beszerzési szövetségei – számos más intézkedéssel, a vasárnapi boltzártól kezdve a kötelező akciózásig sok mindennel próbálták helyzetbe hozni az ilyen tömörüléseket, de a forgalmi adatok sosem igazolták vissza, hogy ez a politika sikeres lett volna.
Ezeknek a láncoknak így most már nem a lehetőség, hanem a kényszer lesz az innovációs ösztönzője, mert ha racionalizálással nem tudják kigazdálkodni ezt a háromszorosára emelt adóterhet, akkor összezsugorodhatnak vagy bezárhatnak.
Árat emelni ugyanis nem nagyon tudnak, mert a magyar vevő továbbra is rendkívül árérzékeny, és amint a fenti számok mutatják, az egységes, egy kézben lévő nagy láncok az adóemelést sokkal könnyebben mozogják majd ki. Középtávon ez lehet a mostani irányváltás egyik látványos hatása.
„Sajnos a hazai tulajdonú kiskereskedelmi láncok a korábbi támogatások ellenére sem voltak képesek megfelelő központi logisztikai rendszereket létrehozni, a központi beszerzési rendszert professzionális szintre emelni, hanem sok esetben meghagyták az egyes boltok vagy régiós körzetek egyéni beszerzési rendszerét, amellyel nem lettek versenyképesek a külföldi tulajdonú multinacionális kiskereskedelmi láncokhoz képest. A különadó növekedése számukra további nehézséget fog okozni, és a magyar fogyasztó árérzékenysége miatt a hazai üzletek részesedése tovább fog csökkenni” – véli Nagypéter Sándor, a dél-alföldi zöldségtermesztőket tömörítő DélKerTÉSZ elnöke.
Ki nyithat új boltot?
Nagy kérdés, hogy mi lesz a gyakorlatban a plázastoppal, ez ugyanis – szintén részben a magyar kkv-üzletek védelmét célozva – visszafogta a beruházásokat a szektorban. A jelenlegi rendszer átláthatatlan döntésekkel bírálja el, de a gyakorlatban leginkább tiltja a boltok számának növelését, hiszen alapvetően azok a piaci szereplők szeretnének érdemben bővülni, amelyeket az előző kormány pont ki akart szorítani Magyarországról.
Amennyiben azonban a magyar láncok (középtávú) lemorzsolódása azt is jelenti, hogy ezek bizonyos egységei eladóvá válnak, az anélkül is megnyithatja a terjeszkedés terepét, hogy a plázastop enyhülne (vagy megszűnne). Virovácz Péter szerint a plázastop tipikusan egy olyan „nagy falat”, amihez nem lehet anélkül hozzányúlni, hogy részletesen meg ne vizsgálnák a tovagyűrűző hatásait, ezért is lehet szükség több időre a módosításokhoz.
A nagy boltláncok egyébként nem feltétlenül a plázastop eltörlését kérik, csak azt, hogy egy átlátható és kiszámítható szabályrendszer szerint működjön az engedélyezés, amely ösztönzi a fejlesztéseket.
„Lehet, hogy nem kell majd meglepődni, ha 3-5 év múlva teljesen más képet fogunk látni az élelmiszer-kiskereskedelem rangsorában és szerkezetében. Óriási átalakulás lesz, és a ma még ismert hipermarketek közül is lehet, hogy mást fogunk látni a rangsorban”
– mondja Nagypéter Sándor. Bár az elnök konkrétan nem nevezte meg a szereplőket, de például a Tesco kivonulásának – sosem kommentált – híre évek óta előkerül, mint ahogy az utóbbi időben a Lidl anyavállalatához tartozó Kaufland megjelenéséről is terjednek meg nem erősített értesülések.
Lassulhat a bezárási hullám
A kis boltok egyszerre sírhatnak és nevethetnek. Nem kerültek be a különadózó körbe, az árrésstop kivezetését pedig általában örömtüzekkel ünnepelik, hiszen az a nagy boltokban mesterségesen alacsony árakon tartotta az alapélelmiszereket, és így oda irányította tőlük a vásárlókat. A magyar láncok esetleges zsugorodásával előttük is megnyílhatnak piaci rések, de a diszkontok további piaci térnyerésének lehetősége egyáltalán nem jó hír számukra. Egy újonnan nyíló diszkontüzlet (Aldi, Lidl vagy Penny) általában a teljes régióból elszívja a vásárlókat, ami azt az anomáliát figyelembe véve nem csoda, hogy olykor egy diszkontban alacsonyabb nettó áron kapható egy termék, mint amennyiért a kisboltos a nagykereskedőtől beszerzi.
Az OKSZ szerint összességében a vásárlók azt fogják érzékelni, hogy az árrésstop eltörlése után a piaci versenynek ismét az akciók lesznek a fő színterei.
Ez ellensúlyozni fogja az árrésstop kivezetésének árszintnövelő hatását, mert bevásárláskor több százezer háztartás számára az akciós árak a meghatározók. Enyhülni fog a nyomás a beszállítói kapcsolatokon, mert ismét az árrés lesz a láncok közötti árverseny fő terepe, nem pedig a beszerzési ár, mint az árrésstop idején. Lassulni fog a kisebb láncok vagy független élelmiszer-kereskedelmi egységek körében felfutott boltbezárási hullám, de a talpra állás ebben a körben nagyon lassú lesz, mert az árrésstop által okozott kár tartósan velünk marad.
