Egyre több országban szűnik meg a hagyományos telefonálás, a hazai vonalak kétharmada néma

Miután az elmúlt években Norvégiában, Svédországban, Észtországban és Hollandiában is teljesen vagy csaknem teljesen megszüntették a hagyományos értelemben vett, azaz nem digitális vezetékes telefonszolgáltatásokat, a sorba június végén Finnország is beállt. Ezekben az európai országokban még ma is létezik ugyan vezetékes hangátvitel, tehát lehet asztali készülékekről hívásokat indítani és fogadni, de csak úgy, hogy a hangot digitalizálva, adatcsomagokban továbbítják, vagyis a telefonálás abban az eredeti, „ősi” formájában, ahogyan azt feltalálták (analóg módon, rézhálózaton), már nem létezik.

Ennek a szolgáltatásnak a kivezetése egy folyamatos, általában évekig tartó eljárás, és a felsoroltak mellett több más európai országban is zajlik, Magyarországon azonban még nem kezdődött el. A kivezetést mindenhol azzal indokolják, hogy a megoldásra már alig van igény, a beszélgetések döntően mobiltelefonok között zajlanak, de ha nem, akkor is digitális alapokra helyeződtek, az analóg szolgáltatás felett eljárt az idő.

Magyarországon az úgynevezett egyetemes szolgáltatóknak kötelező fenntartaniuk a vezetékes hangátvitel lehetőségét. Ezeket a cégeket a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jelöli ki, az egyetemes jelző pedig leegyszerűsítve azt takarja, hogy állami kötelezettség alapján, mindenkinek, bárhol a szolgáltatási területen és a költségekhez képest indokolhatóan megfizethető áron kell biztosítani az alapvető telefonálási lehetőséget.

Arra a kérdésünkre, hogy felmerült-e már reálisan Magyarországon is a rézhálózati hangátvitel megszüntetése, az NMHH csak annyit válaszolt, hogy az egyetemes szolgáltatási kötelezettség fennáll, de azon túl a távközlési cégek üzleti alapon nyújtják a hangátvitelt (vagyis az a rész nem kötelező, azt akár meg is lehet szüntetni). A legnagyobb egyetemes szolgáltató, a Magyar Telekom azonban azt írta nekünk, hogy „nehéz előre megmondani, hogy mikor jön el itthon az az időpont, amikor a finnekhez hasonlóan nálunk is elérünk oda, hogy teljesen megszüntethetjük a vezetékes telefonálás lehetőségét. Az elég nagy bizonyossággal állítható, hogy a szolgáltatás középtávon még velünk marad.”

Az adatok viszont arra utalnak, hogy a vezetékes hangátvitel mind a magyar lakosság, mind a cégek körében egyre marginálisabbá válik.

Az NMHH legutóbbi, 2025 negyedik negyedévére vonatkozó jelentése szerint tavaly év végén országszerte 1,93 millió lakossági vonal volt, de ebből majdnem 1,2 millió teljesen néma, azaz nem indítottak róluk, és nem is fogadtak rajtuk egyetlen hívást sem a vizsgált negyedévben. Vagyis arányuk a kétharmadot közelíti.

A ténylegesen használt vonalak száma mindössze 740 ezer volt, és negyedévről negyedévre ez is folyamatosan csökken. A használatot sem kell már úgy elképzelni, hogy a telefon állandóan csörög, mert az adatok szerint egy vonalról havonta átlagosan már csak 19 hívást kezdeményeznek az ügyfelek. Ahogy az NMHH is rámutat, ráadásul még ez az átlagos hívásszám is csökken, ami arra utal, hogy nemcsak azok hagynak fel teljesen a vezetékes telefonálással, akik már korábban is csak hébe-hóba emelték fel a kagylót, hanem a nagyobb felhasználók is. Ha ugyanis csak a keveset használók morzsolódnának le, akkor az egy vonalra jutó hívásszámnak növekednie kellene, de mint említettük, ez éppenséggel csökken.

Visszatérve az 1,2 millió néma vonalhoz, ezeken jórészt azért nem telefonálnak egyetlen percet sem, mert csak különböző csomagajánlatokhoz csapva kapták meg az előfizetők.

A tévé-, internet- és akár a mobil-előfizetéssel is kombinált csomagoknak sok esetben úgy része a vezetékes hangátvitel, hogy nem kell érte külön fizetni, vagy ha kell, akkor eleve úgy van összerakva a csomag, hogy a vezetékes hangátviteli havidíj felszámolása mellett olcsóbb a tévé és az internet is, és így összességében a teljes csomag is olcsóbb (ha van benne vezetékes telefon).

Ha mindez nem így lenne, akkor vélhetően még kevesebb lenne az aktív vonalak száma, hiszen ma a háztartások jelentős részénél eleve csak azért esik be vagy indul havonta pár hívás, mert technikailag ez lehetséges, ott van a készülék a házban.

Ugyanakkor még így is ütemesen szorul vissza a korábban elsöprően népszerű csomagolt megoldás: 2025 végén 1,77 millió olyan, csomagban értékesített lakossági hírközlési előfizetés volt, amely vezetékes telefonszolgáltatást is tartalmazott, de három év alatt csaknem 400 ezerrel csökkent ezek száma.

A Magyar Telekom azt mondja, az ügyfelek változó igényeihez alakítja a szolgáltatásait, és egy generációs különbségre is felhívta a figyelmünket: „jellemzően az idősebb korosztálynál található meg a vonalas telefonszolgáltatás, de már a korfa tetején elhelyezkedőknek is csak a 39 százaléka használja, a fiatalabbaknak pedig mindössze 22 százaléka él olyan háztartásban, ahol egyáltalán van vezetékes telefon-előfizetés, de nekik is csak kevesebb mint a fele használja”.

Míg a lakossági körben 62 százalék a néma vonalak aránya, a cégeknél ez 53 százalék. Ma már mindössze 132 ezer olyan céges telefonvonal van az országban, amelynél háromhavonta legalább egyszer felemelték a kagylót. Az átlagos hívásszám mindössze havi 35,7, azaz átlagosan már kettő sem jut egy munkanapra.

A céges vezetékes nemzetközi hívások is gyakorlatilag megszűnőben vannak, írja az NMHH, hiszen ez drága, és a koronavírus-járvány óta egyébként is átszoktak a nemzetközi vállalatok a Skype-, Zoom- vagy Teams-felületekre, esetleg a virtuális magánhálózatokra.