Egyre több jel mutatja, hogy valami nincs rendben a finn csodaakkumulátorral
Január elején még az akkumulátoripar egyik legizgalmasabb fejlesztéseként mutatták be a Donut Lab szilárdtest-akkumulátorát. A finn startup azt állította, hogy olyan technológiát fejlesztett ki, amely egyszerre kínál kiemelkedő energiasűrűséget, villámgyors töltést, hosszú élettartamot és alacsony gyártási költséget. Az akkumulátoripar piacvezető vállalatai (például CATL, BYD, Samsung, SK) és járműipari cégek (Toyota, Nissan, Hyundai) évek óta dolgoznak a nagyon kedvező tulajdonságai miatt sokak által akkuipari szent Grálnak tartott szilárdtest-technológián, de még a legoptimistább előrejelzések szerint is évekre vannak attól, hogy piacképes termékkel álljanak elő.
Mindeközben az európai akkumulátoripari szereplők nemcsak az iparág technológiai élvonalától vannak messze, hanem még a tömegtermeléstől is. A termeléssel együtt pedig a kutatás-fejlesztést is az említett ázsiai szereplők dominálják.
A Donut Lab története részben ezért is válthatott ki akkora érdeklődést és lelkesedést: sokan nemcsak egy új technológiát, hanem egy lehetséges európai sikertörténetet láttak benne. Ahogy arról azonban már a januári cikkünkben is írtunk magyar kutatók véleménye alapján, az állítások túl szépnek hangzottak ahhoz, hogy igazak legyenek. Az elmúlt hat hónapban pedig egyre több jel utalt arra, hogy a bejelentés mögött nem valódi technológiai áttörés, hanem erősen eltúlzott vagy egyenesen hamis állítások álltak.
A vállalat az eredeti bejelentésében 400 wattóra/kilogrammos energiasűrűséget, ötperces teljes töltést, rendkívül alacsony hőérzékenységet, 100 ezer töltési ciklusos élettartamot ígért, és azt, hogy az akkumulátorukban nincs lítium. A G7-nek nyilatkozó kutatók januárban erről azt mondták, ezek külön-külön mind elképzelhetőek lehetnek, azonban az már nagyon alapos bizonyítási kötelességet jelent, ha valaki azt állítja, hogy az akkumulátora ezeket egyszerre tudja. A Donut Lab a kritikákra reagálva március óta tesz közzé egy videósorozatot, amelyben egy független finn kutatóintézet tesztelte az akkumulátor különféle jellemzőit (de messze nem az összeset).
A történetben június elején jött egy újabb fordulat, amikor Ryan Inis Hughes akkumulátorkutató Ziroth nevű Youtube-csatornáján közzétette a finn startup állításaival kapcsolatos tényfeltárását. Ehhez Hughes több mint húsz független szakértővel készített háttérbeszélgetéseket, akik közül a videóban négyen névvel is vállalták a véleményüket.
A kutatók szerint a Donut Lab által bemutatott mérési adatokból rekonstruálható feszültséggörbék és a cellák tágulási jellegzetességei arra utalnak, hogy a cellák nem a cég által kommunikált új típusú szilárdtest-technológiára, hanem hagyományos, magas nikkeltartalmú lítiumion-kémiára épülnek. Hughes másik állítása pedig az, hogy a becslése szerint a teszt során bemutatott adatok alapján az akkumulátor energiasűrűsége 400 helyett közelebb lehet a 300 wattóra/kilogrammhoz. Ez magas, de nem forradalmi a jelenleg elterjedt iparági sztenderdhez képest.
Kitartanak az állítások mellett
A videóban megszólal a Donut Lab partnere, a gyártásért felelős Nordic Nano korábbi kereskedelmi igazgatója, Lauri Peltola is, aki áprilisban azt nyilatkozta a finn sajtónak, hogy feljelentést tett a Donut Lab ellen, azzal vádolva a céget, hogy megtévesztette a nyilvánosságot az állításaival.
A Donut Lab videóra reagáló közleménye szerint Peltola nem látott rá az akkumulátor fejlesztésére, ezért nem relevánsak a nyilatkozatai. A közleményben a cég kitartott a korábbi állításai mellett és azzal gyanúsította meg Hughest, hogy a CATL-nek dolgozik, és ezért akarja őket lejáratni. Hughes Linkedinen azt írta, büszke rá, hogy a CATL-nek dolgozott, de már nem dolgozik nekik, ahogy a BYD-nek, Panasonicnak vagy a BMW-nek sem.
A finn Helsingin Sanomat áprilisban közzétett cikke szerint egyébként olyan belső levelezéseket is látott, amelyek szerint a független tesztelésre biztosított akkumulátor egy régebbi generációs modell volt, amelynek fejlesztését a Donut és partnerei már leállították, és az új generáció még csak korai fejlesztési szakaszban van, ezért nem állt készen a sorozatgyártásra.
A cég ezzel kapcsolatos kommunikációja is elég zavaros. Januári cikkünkben még arról írtunk, hogy a cég március végéig ígérte az első Donut-akkumulátorral szerelt Verge elektromos motorok kiszállítását, ami alapján mostanra bárki független laborokban ellenőrizhette volna a cég állításait. Erre azonban nem kerülhetett sor, mivel a rendelést leadóknak kiküldött videóüzenet szerint még tesztelés alatt álló motorokat küldtek volna a megrendelőknek. Ráadásul ahogy a cég vezérigazgatója ezt a finn médiának el is ismerte, ezeket nem a közzétett tesztekben szereplő akkumulátorokkal szerelték volna.
Hughes kutatása egyébként további érdekes részleteket fejtett fel a Donut Lab mögötti céghálóról is. Eszerint maga a technológia nem a motorgyártó Verge-től, a Donut Labtől vagy a cellagyártásért elvileg felelő Nordic Nanótól, hanem egy negyedik cégtől, a német CT Coatingstól származott volna. Ez Ernst Holesenbine, egy nagy ötletekkel, de kisebb tudományos hatással rendelkező német feltaláló cége, amelynek többek között volt egy olyan okosjárda-szabadalma, amelynek az egyik rétege egy akkumulátor volt. Hughes szerint ezt ígérte be szilárdtest-akkumulátorként a cég a Donut Labnek, amely viszont végül egy hagyományos lítiumionos cellát kapott.
A Fraunhofer Intézet szilárdtest-akkukat kutató munkatársa, Julian Zahnow a videóban egy olyan találkozóról számolt be, ami alapján az volt a benyomása, hogy a CT Coatings képviselői nem igazán értik az akkumulátorok működését. Példaként említette, hogy a cég a ritkaföldfémek hiányát a lítium mellőzésével hozta összefüggésbe, holott a lítium nem tartozik a ritkaföldfémek közé.
Kisbefektetők lehúzása?
A kérdés persze nem csak az, hogy a technológiával kapcsolatos ígéretek igazak voltak-e, hiszen a cég fura kommunikációja alapján az is felmerül, hogy nem voltak-e eleve fontosabbak a pénzügyi motivációik. A startupok világában nem példa nélküli, hogy egy-egy projektnél eleinte eltúlozzák az ígéreteket, hogy nagyobb médiafigyelmet és ezzel több bevonható tőkét generáljanak, de nagy különbség van aközött, hogy túlzásról vagy teljesen hamis állításokról van-e szó.
A Helsingin Sanomat által megszerzett dokumentumok szerint több mint 1300 befektetője volt a cégnek, akik közül több mint 900-nak volt 50-nél kevesebb részvénye. Közülük valószínűleg sokan váltak befektetővé a Springvest nevű közösségi finanszírozási (crowdfunding) oldalon 2023-ban meghirdetett kampányon keresztül. Ekkor a Donut Lab még csak nemrég vált ki a csőd szélére került Verge Motorcyclesből.
Az átszervezés, a csodaakkumulátor ígérete és a kisbefektetők aktivizálása 25 millió dollár erejéig így lehetővé tette, hogy egy nehéz helyzetben lévő motorgyártóból a januári kampány utáni időszakra egy 1,25 milliárd dollárra értékelt cég jöjjön létre.
Hughes felveti, hogy a cég tudatosan olyan finanszírozási modellt választott, amellyel elkerülhette a szigorúbb független vizsgálatokat, amelyeket például a kockázatitőke-befektetők rendszerint megkövetelnek, szemben a nem professzionális kisbefektetőkkel.
A cég közlése szerint tisztában vannak a kritikákkal, de továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy a korábban közzétett információk helytállóak. Az ügy viszont mostanra már több szempontból is emlékeztet az amerikai Theranos történetére, amely a technológiai startupok világának egyik legismertebb botránya lett. A vérvizsgálati technológiát fejlesztő amerikai vállalat éveken keresztül olyan technológiai újításokkal hitegette a közvéleményt és a befektetőket, amikről kiderültek, hogy nem voltak igaziak. Bár a Donut Lab esete egyelőre nem jutott el odáig, mint a 11 évre börtönbe kerülő Theranos-alapító, Elizabeth Holmes, a párhuzamokat egyre többen emlegetik.
