Sok élelmiszer lett olcsóbb a boltokban, de ennek a magyar termelők ihatják meg a levét

Május elején az egyik nagy magyarországi élelmiszerbolt-hálózat minimum 5 százalékos árcsökkentést kért a beszállítóitól. A lánc a G7 által megismert levélben kétszer is a „jelenlegi gazdasági környezetre” hivatkozik általánosságban, de aztán konkrétabban is megindokolja a kérését. Első helyen „az euró árfolyamának kedvezőbb alakulását” említi, ami azért lehet szokatlan, mert az utóbbi években gyakorlatilag alapbeállítás lett, hogy a forint az euróhoz képest gyengül, ami folyamatos áremelési nyomást helyez a piacra. Most épp ellenkező a trend, és ellenkező irányú lett a nyomás is, most a bolt próbálja érvényesíteni az árfolyamváltozás hatását, nem a beszállító.

Az élelmiszeripari nyersanyagok mintegy harmada importból származik, de sok meghatározó hazai alapanyag átadási árát is a világpiaci árak alapján határozzák meg, vagyis a forint-euró árfolyam még ezeket is befolyásolja. Sőt, ennél még közvetlenebb az összefüggés az import késztermékeknél, egy német gabonapehely árát az erős forint például azonnal csökkentheti, amennyiben a bolt érvényesíti a változást.

Az utóbbi pár hónapban szinte minden nagyobb élelmiszerbolt-lánc széles körű árcsökkentésekről számolt be. A lépések mögött természetesen nem csak az erős forint húzódhat meg, az import vajak egészen drasztikus, már jóval a forint erősödése előtt elindult áresése például elsősorban a német piacon történt korábbi tejpiaci beavatkozások következménye.

Általában véve elég valószínű, hogy az árcsökkentések a piaci verseny következtében többé-kevésbé végigcsorognak a teljes ellátási láncon, azaz a feldolgozókon keresztül akár a termelőkig-tenyésztőkig is hamar elérnek. Ugyanakkor persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy a működési költségek emelkedése ezzel ellentétes irányú ármozgást is okozhat.

Bóna Szabolcs agrár- és élelmiszer-gazdasági miniszter nem véletlenül mondta a napokban az RTL Híradónak, hogy (a magyar mezőgazdasági termelők szemszögéből nézve) „nem egészséges” a folyamat, és például a sertéshús áresését az általános európai kínálati bőség okozza, de amint ismét keresleti lesz a piac, az áraknak vissza kell pattanniuk, máskülönben a gazdák bajba kerülnek.

A szabadpiaci folyamatokba ugyanakkor erősen bezavar Magyarországon az árrésstop, amely azt jelenti, hogy az élelmiszerterméknél a bolti árrés legfeljebb 10 százalék lehet, vagy ha a bevezetés előtt ennél alacsonyabb volt, akkor nem lehetett emelni rajta. Így a beszerzési ár csökkentése változatlan árrés mellett a bolti haszon nominális értékét is automatikusan csökkenti. Az említett májusi levélben a boltlánc azzal is indokolta az 5 százalékos árcsökkentésre vonatkozó kérését, hogy a forgalom a kiskereskedelemben általában véve stagnál, és csak „versenyképes beszerzési ár mellett tudja biztosítani a termékek megfelelő polci jelenlétét és a promócióját”. A verseny az árrésstop mellett is kikényszeríti az árcsökkentés továbbadását a fogyasztónak.

„Nem titok, hogy az élelmiszer-kiskereskedelemben úgynevezett árvezetők vannak, a konkurensek ezek áraihoz képest próbálják belőni a sajátjukat. Az alapvető termékeknél még az állami Árfigyelő is támogatja a valós idejű teljes átláthatóságot, bár az adatfeltöltés csak nemzetközi üzletláncok számára történő kötelezővé tétele, illetve a beszerzési árak kvázi kilistázása komoly aggályokat vet fel” – mondja Kozák Tamás, az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) főtitkára. (Utóbbin azt érti, hogy a 10 százalékban maximált árrés miatt könnyű kiszámolni a beszerzési árakat, amelyek pedig a láncok féltve őrzött üzleti titkai lennének.)

Az OKSZ hónapról hónapra rendre azt javasolja, hogy az árrésstopot vezessék ki, amely álláspontja szerint nemcsak azért káros, mert nem teszi lehetővé a szabad árképzést, hanem azért is, mert szétzilálja a korábban kiépített hosszabb távú bolti-beszállítói kapcsolatokat.

„Ha egy terméket csak veszteséggel lehet árulni az árrés miatt, akkor a túlélés érdekében a boltok kénytelenek a minél olcsóbb beszállítók felé fordulni, ami előtérbe helyezheti az importforrásokat, azaz nem segít a magyar beszállítókkal kiépített hosszabb távú kapcsolatok megőrzésében” – mondja Kozák Tamás.

Ezt a folyamatot csak felerősítette a forint trendszerű erősödése.

A Magyarországon működő hat legnagyobb boltláncból négy (Aldi, Auchan, Penny és Spar) december végén zárja az üzleti évét, így a tavalyi beszámolóik nemrég lettek nyilvánosak. Ezzel párhuzamosan megjelent a Trade magazin szokásos éves rangsora is, amely megbecsülte a piacvezető Lidl és a Tesco tavalyi forgalmát is (ez a két lánc csak február végén zárja le a könyveit, ezért később adja le a mérlegét).

Az alábbi grafikonon azt mutatjuk be, hogy az elmúlt években e hat nagy lánc forgalma éves összehasonlításban hogyan változott.

A magyar tulajdonosi hátterű három nagy beszerzési közösség (Coop, CBA és Reál) többnyire kisebb, üzletileg önálló boltokból áll, egy részükre az árrésstop és az iparági különadó sem vonatkozik, ezért maradtak ki az összehasonlításból.

A számokon jól látszik a 2022–2023-as nagy inflációs hullám, de a kép ezért csalóka is. Ha azt nézzük, hogy az adott éves infláció nélkül számolva hogyan alakult az árbevétel, akkor egészen más eredményt kapunk:

A nagy boltláncokban az élelmiszer-értékesítés az összforgalomnak körülbelül a 60-70 százalékát adja, vagyis a második grafikon inkább csak a trendet és a nagyságrendet jelzi, azt ugyanis nem tudjuk, hogy a nem élelmiszertermékek forgalma másképp változott-e az élelmiszerekhez képest az évek folyamán.

„Az adózott eredmények alakulását nézve egyértelmű, hogy a szektor eredményessége lecsökkent, és eközben minimális szintre estek vissza a beruházások is. Legfeljebb pár százalék növekedés lehetett esetenként” – teszi hozzá a számokhoz Kozák Tamás.

A nagy láncok közül az Auchan, a Spar és a Tesco már évek óta csökkenti alkalmazottainak számát (a Sparnál ugyanakkor franchise rendszerben működő egységek is vannak), de 2025-re már az Aldi is karcsúsodni kezdett. Növekedni ebből a szempontból a Penny tudott, és a Lidl is bővült az Optenben látható havi létszámadatai alapján.

A béreket a szektorban folyamatosan emelni kell, ami további nyomás alá helyezi a költségoldalt, az alábbi grafikonon az egy főre jutó (teljes) személyi ráfordítások értékét mutatjuk be.