Szakítás, árverseny és per, így ér véget a Mohu és egyik alvállalkozójának kapcsolata

Visszamenőleges hatállyal, június 1-től 50 százalékkal megemelte a használt sütőolaj kompenzációs díját a Mohu Mol Hulladékgazdálkodási Zrt. Ez az az összeg, amit a Mohu a vendéglátóipari egységeknek fizet az általuk összegyűjtött használt sütőolajért. A cég a közleménye alapján kilogrammonként 150 forintra növelte az összeget, amely eddig 100 forint volt.

A díjemelést elsősorban az válthatta ki, hogy a használt sütőolajok begyűjtését végző cégek közül a legnagyobb, a Biofilter Zrt. május 26-án 120 forintos díjat ajánlott az éttermeknek.

Az árverseny mögött azonban egyáltalán nem szokványos okok állnak.

A Molhoz tartozó Mohu 2023 júliusa óta tulajdonosa az országszerte keletkező hulladékoknak az ekkortól életbe lépett, 35 évre szóló koncessziós szerződése alapján. Maga a cég azonban nem foglalkozik sütőolaj begyűjtéssel, ezzel a tevékenységgel alvállalkozókat bíz meg. A koncesszió előtt a piac még szabad volt, több cég is foglalkozott begyűjtéssel, feldolgozással és a feldolgozott termékek továbbértékesítésével.

A Biofilter még ezen a szabad piacon vált a vezető szereplők egyikévé, majd amikor életbe lépett a koncesszió, a Mohu alvállalkozójaként folytatta a tevékenységet (a korábbinál számára nyilvánvalóan kedvezőtlenebb üzleti feltételek mellett). Ám amikor a felek közötti szerződés idén május végén lejárt, a Mohu nem kötött újat a Biofilterrel.

A szakítás hátterében az állhat, hogy megjelent egy 2025-ös uniós rendelet, amely pontosította a használt sütőolaj elszállítási szabályait, és eszerint a használt sütőolaj jelentős része állati eredetű mellékterméknek minősül. A Biofilter szakmai állásfoglalást kért az ügyben az Agrárminisztériumtól, a Nébihtől és a Pest Vármegyei Kormányhivatal Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Főosztályától, amelyek álláspontja szerint mind alátámasztották, hogy az a sütőolaj, amelyben állati eredetű élelmiszer készült, állati eredetű hulladéknak minősül, és így nem tartozik a hulladékkoncesszió hatálya alá.

Az új kormányból az Élő Környezetért Felelős Minisztériumtól kapott állásfoglalást is így értelmezi a cég. Az új környezetvédelmi tárca állásfoglalása azért fontos, mert a Biofilter lapunknak megerősített álláspontja szerint ebben a kérdésben (állati hulladékok kezelése) ez a minisztérium lett a korábbi Energiaügyi Minisztérium utódszervezete, márpedig ez tűnik a legerősebb kártyának a pakliban, mert a használt sütőolajból többnyire biodízel üzemanyag készül (amelynek a sors fura fintoraként egyébként épp a Mohu anyavállalata, a Mol a tipikus vevője).

E jogértelmezés szerint tehát hiába van Magyarországon hulladékkoncesszió, a sütőolaj érdemi része nem automatikusan a Mohu tulajdona. A piacnak ez a része nyitott, azaz minden olyan cég megveheti az olajat, amelynek van a szállításra és kezelésre vonatkozó speciális jogosítványa, és ehhez nem kell feltétlenül a Mohu alvállalkozójának lenni (de persze úgy is lehet végezni a tevékenységet).

Csak arról a sütőolaj-részről van szó, amelyikben állati eredetű élelmiszereket (tipikusan húsokat vagy tojást) készítettek, vagyis a használt sütőolaj csak akkor a Mohu tulajdona, ha például egy vegán étteremből származik, vagy a vendéglátóipari egységben külön gyűjtötték, és nem sütöttek benne állati eredetű élelmiszereket.

A húsos ételeket is kínáló éttermek azonban jellemzően nem gyűjtik külön a tisztán növényi eredetű élelmiszerre használt olajat, ezért

az értelmezési vita ma még lényegében a teljes mennyiség sorsáról folyik a felek között.

A Mohu ugyanis másképp értelmezi az említett jogszabályokat, kérdésünkre a cég megerősítette, hogy álláspontja szerint nincs változás a jogi környezetben, vagyis a teljes sütőolaj-mennyiség hulladéknak számít, a koncesszió hatálya alá tartozik függetlenül attól, hogy sütöttek-e benne állati eredetű élelmiszert.

Miután a Mohu-Biofilter szerződéses együttműködés megszűnt, a begyűjtési piacnak épp a legnagyobb szereplője esett ki az alvállalkozói körből. A Mohu júniustól a saját monopóliumát kisebb területi egységekre bontotta fel, azaz területi alvállalkozó begyűjtő cégeket jelölt ki, de ezek között a Biofilter már nem szerepel. A koncesszor kérdésünkre azt mondta, hogy a területi felosztásra megvan a jogi lehetősége, a lépés szerinte „teljességgel megfelel a hatályban lévő jogszabályoknak és infrastrukturális, logisztikai, költséghatékonysági szempontokra figyelemmel lett kialakítva”.

A gyakorlatban azonban mégis érdekes állapot alakult ki június 1-je után. A Mohu és a Biofilter ugyanis május óta egyaránt a saját jogértelmezése szerint kezdte el informálni a vendéglősöket, a Mohu azzal érvelt, hogy júniustól is az ő alvállalkozójának kell leadni minden hulladékot, a Biofilter pedig azzal, hogy az állati eredetűeket ő is elviheti (elvileg az sem kizárt, hogy egy étteremnek két szerződése legyen, de ez nem jellemző).

Mivel a vendéglősöktől aligha várható el, hogy a meglehetősen bonyolult, uniós és magyar jogszabályok között eligazodjanak, így tanácstalanok lettek abban, hogy kivel szerződve járnak el helyesen.

„Ma volt nálunk utoljára a Biofilter, felpakolták a hordóikat és elhajtottak, de azt továbbra sem tudjuk, hogy a Mohu által júniustól kijelölt másik cég jön-e a jövő héten” – mesélte lapunknak egy vendéglős. Az átállás nem mindig megy zökkenőmentesen, mert a területileg kijelölt Mohu-alvállalkozók a hozzánk érkező visszajelzések alapján olykor még kapacitáshiányosak, azaz nincs mindig elég hordójuk, és az ügyfélkezelésüket is gyorsan feljebb kell majd skálázniuk.

A piacon jelenleg úgy tartják, hogy az éttermeknek körülbelül a fele szerződött a Biofilterrel, a másik fele pedig a Mohu területi alvállalkozóival,

„a kicsik jellemzően a Biofiltert választották, a nagyok, mint például a gyorskiszolgáló éttermi láncok azonban a Mohu-partnerekkel szállíttatnak” – mondta egy étteremtulajdonos.

A Mohu jogi eljárást helyezett kilátásba az ügyben, ez tisztázhatná a helyzetet, de a procedúra egyrészt még el sem indult, másrészt a cég megerősítette kérdésünkre, hogy perelni fog, ám azt nem árulta el, hogy pontosan mi lesz a per tárgya és ki lesz az alperes.

A vendéglősök szemszögéből nézve üzletileg az is érdekes, hogy a sütőolaj átvételi díja a koncesszió elindulása előtt jellemzően még 120 forint volt kilogrammonként, de a Mohu-koncesszió megjelenésével 100 forintra csökkent, miközben az étkezési olaj beszerzési költsége alaposan megnőtt. A drágulásban pedig döntő szerepet játszott, hogy a gyártókra a koncesszió bevezetésétől kezdve kilogrammonként 36 forint EPR (kiterjesztett gyártói felelősségi) díjat szabtak ki, amit egyébként azóta 62 forintra emeltek. Ezt a díjat a gyártók a Mohunak fizetik be.

Az éttermek nézőpontjából tehát a bevétel nemhogy nem követte a költségek növekedését, de még csökkent is 2023-ban, vagyis a mostani emelések ebből a szempontból legfeljebb korrekciónak tekinthetők. Egy vendéglős azt mondta nekünk, ő már 2014-ben is 120 forintért szerződött az átvételre, amikor az olajat a mai árakhoz képest még sokkal olcsóbban lehetett beszerezni.