Hiába nőtt elképesztő mértékben a hazai labdarúgó élvonal bevétele az elmúlt 15 évben, a csapatokat fenntartó cégek lényegében egyáltalán nem képeztek tartalékot. Annak ellenére sem, hogy szakmai körökből állítólag folyamatosan kaptak jelzéseket: nem fog örökké dőlni a pénz hozzájuk, és bármikor változhat a környezet.
Ez most megtörtént, a vállalatok nagy többsége pedig legfeljebb néhány havi működési költségének megfelelő összeggel a számláján várja, hogy mit hoz a jövő. Az NB I elmúlt évekre jellemző teljesen irracionális pénzszórásán még a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) szerint is simán lehet spórolni 15-20 százalékot, kérdés azonban, hogy ez elég lesz-e.
Kilencszer annyi pénz is kevés volt
Hétfőn a lenti grafikonnal mutattuk be, hogyan ömlött a pénz a hazai labdarúgó-élvonalba az elmúlt bő másfél évtizedben. Tavaly már kevés híján 70 milliárd forint bevétele volt az NB I-es csapatokat fenntartó gazdasági társaságoknak, ami éves összevetésben is bő 10 százalékos gyarapodás, a 2010-es szintnek pedig közel kilencszerese.
Persze volt honnan gyarapodni, a 2010-es kormányváltás előtt ugyanis nemcsak a hazai labdarúgás, de a teljes magyar sportélet durván alulfinanszírozott volt. Az akkori állapotokat tartósan tényleg nem lehetett fenntartani, ám a Fidesz hatalomra kerülését követően nagyon látványosan estünk át a ló túloldalára. Pár éve részletes cikkben mutattuk be, hogy milyen célokkal kért az MLSZ 170 milliárd forintot a 2010-es évek elején a futball fejlesztésére, és hogyan adta ennek sokszorosát a magyar állam, lényegében ellehetetlenítve ezzel a kitűzött szakmai célok elérését.
A szükségesnél jóval több pénz ugyanis egyszerűen kiölte az ösztönzőket a hazai labdarúgásból. Mivel a bevételek elszakadtak a sportszakmai eredményektől, az anyagi motiváció teljesen kihullott a rendszerből annak minden szintjén. Ahogy egy korábbi cikkünkben megfogalmaztuk: a Fidesz lényegében lemodellezte a szocializmus legnagyobb hibáit a magyar fociban.
Azt gondolhatnánk, hogy ilyen pénzbőségben a hazai labdarúgás tartalékot képzett, felkészülve arra, hogy ha változik a politikai környezet, vagy akár marad a Fidesz, de egy válság miatt kevesebb jut a futballra, akkor se legyen gond. De nem ez történt.
Legalábbis a hazai labdarúgás csúcsát jelentő, és a nagyközönség számára leginkább látható NB I-ben egészen biztosan nem. Pedig nagyjából 10 éve voltak biztató jelek. Azt követően, hogy 2010 után elkezdett ömleni a pénz a hazai élvonalba, a 2010-es évek második felére úgy tűnt: lehet valami változás a csapatok gazdálkodásában is.
Ekkorra nagyjából rendeződött a csapatok likviditási és pénzügyi helyzete, így már lehetett a jövőre is gondolni. A liga pedig 2016-ban hosszú idő óta először nyereséget termelt. Bár a csapatok mögött álló tucatnyi gazdasági társaság együttes profitja ebben az évben még az egymilliárdot sem érte el, ami teljes bevételükhöz képest már akkor sem volt túl sok, de a korábbi évek milliárdos veszteségeihez képest ez is komoly előrelépésnek számított.
Különösen, hogy a következő években is viszonylag kedvezően alakult a csapatok profitabilitása. A csúcson, 2020-ban több mint ötmilliárdos eredményt termeltek ligaszinten, ami már 10 százalék feletti árbevétel-arányos adózott nyereséget jelentett.
A 2020-as évek elején azonban újra fordult a helyzet. Hiába nőtt a csapatok bevétele továbbra is dinamikusan, 2022 óta ligaszinten minden évben masszív veszteséget termelt az NB I. Tavaly a 70 milliárdos bevételnél durván 1,5 milliárd forinttal költöttek többet. Persze ez az együttesek többségére nézve igazságtalan, hiszen a mögöttük álló 12 cégből nyolc még tavaly is nyereséges volt. A ligaszintű számok azonban jól jelzik, hogy ahol volt is profit, legfeljebb minimális, miközben az előző években mindig akadt egy-egy csapat, amely nagyon masszív mínusszal zárta az évet.
Ráadásul időről időre voltak olyan cégek is, amelyeket csak kifejezetten furcsa milliárdos juttatások tartottak víz fölött. A Diósgyőr Futball Club Kft. tavaly egy meg nem nevezett vállalkozástól kapott közel 2,2 milliárd forintos támogatásnak köszönhetően tudta csak minimális, 34 milliós nyereséggel zárni az évet. Emellett az Újpest beszámolójában is volt egy nagyon hasonló tétel: a csapatot fenntartó vállalat egy „harmadik féltől” kapott 3 milliárd forintot, de ez is kevés volt a veszteség elkerüléséhez.
Alig jobb a helyzet, mint 2010-ben
Az NB I-es csapatok profitabilitása már önmagában elég jól jelzi, hogy nem készültek a bevételeik visszaesésére, és lényegében az összes hozzájuk kerülő pénzt felélték. Még kiábrándítóbb azonban a helyzet, ha megvizsgáljuk a vállalatok likviditását.
Az előző év végén a tizenkét csapatból hétnek nem volt annyi pénz a bankszámláján, mint amennyi éven belül lejáró tartozást felhalmoztak.
Ligaszinten pedig a pénzeszközeik az ilyen rövid lejáratú kötelezettségeknek alig több mint a felére biztosítottak fedezetet. Ha kicsit megengedőbbek vagyunk, és az összes olyan eszközt nézzük, amely viszonylag könnyen pénzzé tehető*
Tavaly év végén a csapatok bankszámláin lévő összeg egyébként ligaszinten nagyjából kéthavi működési költségre lett volna elegendő. Akadt olyan csapat is, ahol ez legfeljebb néhány nap volt, ami nem éppen megnyugtató.
Talán a legijesztőbb megállapítás, hogy ezekben a mutatókban 2010-ben sem állt radikálisan rosszabbul az NB I, mint most. Azaz
hiába nőtt a bevétel időközben a sokszorosára, a liga és a cégek likviditási helyzetét nem sikerült megnyugtatóan rendezni.
Ez egészen addig, amíg az állami milliárdok megbízhatóan ömlöttek az NB I-be, láthatóan semmilyen problémát nem okozott. A források elapadása azonban más helyzetet teremt.
Épp az NB I lehet a nagy vesztes
A csapatok gazdálkodása főleg annak fényében tűnik felelőtlennek, hogy az elmúlt években állítólag többször is figyelmeztették őket a problémára. Úgy tudjuk, az MLSZ rendszeresen jelezte tagszervezeteinek, hogy érdemes tartalékot képezni. Ezt erősíti, hogy a szövetség maga is így járt el. Az MLSZ az elmúlt években 27 milliárd forint nyereséget halmozott fel.
A takarékosság teljes hiánya pedig nagyon hamar visszaüthet. Szinte biztosra vehető ugyanis, hogy a labdarúgásba áramló (elsősorban állami) pénz mennyisége csökkenni fog a közeljövőben. Ráadásul jó eséllyel nem is arányosan: az állami források beszűkülésének nagy vesztese épp az NB I lehet.
Vági Márton, az MLSZ főtitkára a héten egy háttérbeszélgetésen azt mondta: nem tart attól, hogy a teljes hazai futballvilágban elapadnának ezek a források. A szövetségnek közel 1800 tagszervezete van, többségében kisebb klubok, akiknek a körében az elmúlt hetekben komoly bizonytalanságot tapasztalt. Szerinte azonban ennek a körnek nem kell tartania pénzügyi összeomlástól, ahogy a gyerekeknek indított Bozsik programra is lesz pénz. Azt azonban ő is elismerte, hogy
az NB I lehetőségei szűkülhetnek, a profiknál biztosan kevesebb lesz a pénz, de itt van is miből megtakarítani.
Ez egyébként a politikai logika szerint is egy reális kimenetelnek tűnik. Az új kormányzatnak ugyanis biztosan nem érdeke a magyar futballt és a hazai sportéletet bedönteni, különösen azt a részét nem, amely működik, és még értelme is van.
Ugyanakkor az is igaz, hogy a labdarúgás finanszírozása a fideszes erőpolitika és esztelen pénzszórás egyik leglátványosabb jelképévé vált az évek folyamán. A szimbolikára sokat adó Tisza így szinte biztosan fog kezdeni ezzel valamit. A legkönnyebben és leginkább fájdalommentesen pedig ezt épp abban az NB I-ben lehet megtenni, ahol eddig is a legszembetűnőbb és legirritálóbb volt a pénzszórás, és ahova folyamatosan tízmilliárdos nagyságrendben ömlött a nyílt vagy burkolt állami támogatás.
Nem mindegy, hogy leereszt vagy kipukkad a lufi
Azt nehéz lenne pontosan megmondani, hogy mennyi pénztől eshetnek el az NB I-es csapatok, de ha megnézzük, honnan érkezett eddig a bevételük, akkor nagyságrendi elképzeléseink azért lehetnek. A lenti ábra a bevételek ligaszintű megoszlását mutatja milliárd forintban, illetve százalékban kifejezve. Az idei megoszlás talán az eddigi legpontosabb, mivel a Puskás FC Kft. kivételével valamennyi vállalat közzétett valamilyen bontást arról, honnan származtak a bevételei.
Az egyes kategóriákon érdemes tételesen végigmenni.
A jegy- és bérletértékesítésből származó bevétel az egyetlen nagyjából tisztán piaci forrás. Bár ez továbbra is rendkívül alacsony, alig több mint 3 milliárd forint, de cserébe rövidtávon valószínűleg viszonylag stabil. Kicsit bonyolítja a helyzetet, hogy a legnagyobb ilyen jellegű bevétellel rendelkező csapat, a Ferencváros nem maga értékesíti a jegyeket. Náluk a stadion hasznosítását egy erre szakosodott cég végzi, és itt a szerződéses kereteket nem ismerjük. Alapvetően azonban ezen a területen valószínűleg nem kell komoly hanyatlástól tartani, legalábbis egy-két éven belül biztos nem.
A közvetítési és egyéb vagyoni értékű jogokból származó bevételeknél azonban már most jól látszik, hogy jelentős visszaesés lehet. Ezeket a jogokat nagyrészt az MLSZ értékesíti, majd a befolyó összeget szétosztja a hazai labdarúgásban. A legnagyobb szelet az NB I-es csapatoknak jut, amelyek között főként eredményességi alapon differenciálnak. Vági Márton elmondta, hogy az elmúlt években szezononként 12 milliárd forintot kaptak ilyen formában az élvonal csapatai*
A szponzoráció a harmadik nagy, elvileg piaci, gyakorlatilag teljesen eltorzított bevételi forrás. Ennek a pénznek a többsége az elmúlt években állami, államközeli vagy egyértelműen NER-es cégektől jött. Talán ezen a területen látunk a legkevésbé tisztán. Fontos kérdés, hogy az élő szerződések milyen időtávra szólnak, illetve, hogy a Fidesz-közeli vállalkozók mennyire hajlandóak továbbra is számolatlanul önteni a pénzt a futballba. Az elmúlt években ugyanis az ilyen támogatásoknak a fedezete sok esetben az érintett vállalatok túlárazott közbeszerzésekből származó bevétele volt. Márpedig a jövőben jól fizető állami megrendelésekre nem igazán számíthatnak a NER-es társaságok. Így egész biztos, hogy a tavaly nagyjából 16 milliárd forintra rúgó NB I-es szponzori bevétel apadni fog, a kérdés csak az, hogy milyen mértékben és milyen időtávon.
Nagyon hasonló a helyzet a 20 milliárd forintot is meghaladó direkt támogatásokkal. Ezek egy része állami, más része önkormányzati, de ahogy láthattuk az Újpest és a Diósgyőr esetében, jöhet akár piaci szereplőtől, sőt bizonyos esetekben a tulajdonostól is. Mivel esetenként korábban itt is a politikai tőkeszerzés volt a támogatók célja, valószínűleg ilyen forrásból is látványosan kevesebb pénzre számíthatnak a jövőben az NB I-es csapatok.
Az elmúlt néhány évben egyre fontosabb lett a játékosértékesítésből származó bevétel is. Ez kifejezetten pozitív fejlemény: a G7-en is többször írtunk róla, hogy a hasonló méretű országokban gyakran ez a csapatok legfontosabb bevételi forrása. A 2010-es évek elejétől itthon is volt egyfajta szándék, hogy ebbe az irányba mozdítsák el a hazai csapatok üzleti modelljét, de ez a folyamat – épp a fociba áramló hatalmas mennyiségű pénz miatt – elakadt. Az előző néhány évben azonban már kimutatható bevétele származott játékjog-értékesítésből a ligának. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy ezek csak a bevételek, és valójában az egyenleget kellene nézni. Így pedig már nem annyira szép a kép. Sokáig Magyarország volt a régióban az egyetlen, ahol az élvonalbeli bajnokság csapatai többet költöttek játékosokra, mint amennyi pénzt az eladásukból összeszedtek. Bár mostanra az egyenleg fordult, ezen a területen még mindig nagy a lemaradásuk. Ennek mondjuk annyi előnye van, hogy ezen a forráson legalább sokat nem lehet bukni a következő években sem.
A nemzetközi kupasorozatokon való részvételből származó bevételeken azonban igen. Ezek is az elmúlt néhány szezonban kezdtek el érdemben nőni, elsősorban a Fradi Európa Ligában elért eredményeinek köszönhetően. Tavaly a ligaszintű bő 8 milliárd forintból közel 7 milliárd a Ferencvároshoz folyt be. A klubfutballban egyébként ismert üzleti modell az úgynevezett sikerkör stratégia, amelynek a lényege, hogy az ilyen eredmények után járó bevételeket használja a csapat arra, hogy a hazai ligájában megerősítse pozícióját, versenyelőnyre tegyen szert, és így folyamatosan indulhasson nemzetközi sorozatokban, további bevételekhez jutva. Most félő, hogy ennek a stratégiának az inverzét láthatjuk. Ha ugyanis más források elapadnak, akkor előfordulhat, hogy a csapat sportszakmai teljesítménye is romlik, ami miatt kevesebb bevétele lesz a nemzetközi kupaszereplésből is, és így egyfajta negatív spirálba kerül.
Fájdalom nélkül spórolhatnának 15-20 százalékot
Összességében tehát az látszik, hogy ligaszinten milliárdos, ha nem tízmilliárdos nagyságrendű bevétel került veszélybe az NB I-ben. Ez azt jelenti, hogy a csapatok büdzséje ötödével is csökkenhet egyik pillanatról a másikra. Vági Márton szerint ugyanakkor, ha ennyi lesz a visszaesés, azt még ki tudják gazdálkodni a cégek. Mint fogalmazott:
15-20 százalék valószínűleg fájdalom nélkül megtakarítható az NB I-es csapatoknál.
Nyilván, ha ennél is több lenne a visszaesés, az már okozna gondot. Emellett valószínűleg klubonként is eltérő lesz a bevételcsökkenés mértéke. Biztosan nem ugyanakkora kihívást jelent majd kezelni a helyzetet egy molos háttérrel rendelkező Újpest számára, mint az olyan kisebb csapatoknak, amelyek bevételének 40 százaléka eddig a – várhatóan masszívan megcsappanó – közvetítési jogdíjakból származott. A Ferencváros helyzete pedig valószínűleg teljesen egyedi, könnyen előfordulhat, hogy a Fradi azt mutatja meg, hogyan lehet magasról nagyot esni.
