A közbeszerzések velünk maradnak, de hogyan lehetne jobb a rendszer?

Közbeszerzés. A szó, amiről mindenkinek más jut eszébe. Egy vállalkozó számára az üzletszerzés egyik szokásos csatornája, az újságírónak egy feldolgozandó sztori, az átlagos olvasónak valamilyen korrupciógyanús trükközés, egy önkormányzati ügyintézőnek pedig hónapok bürokratikus munkája és bizottsági ülések. Bármi is legyen, a közbeszerzések rendszere a gazdaság fontos részét teszi ki, velünk marad, és Magyarországon változtatásra szorul. Több mint száz közbeszerzésben szerzett tapasztalatom alapján azzal szeretnék hozzájárulni a szakpolitikai gondolkodáshoz, hogy teszek néhány javaslatot arra, hogyan lehetne javítani ezt a sokak számára fontos területet. Így tettem a 2022-es választások idején is egy másik portál hasábjain, bár akkor nem sikerült változást elérni a jogalkotásban. Bízom abban, hogy ezúttal más lesz a kimenet.

Tisztában vagyok azzal, hogy némelyik javaslatom egyesek érdekét sérti, és alkalmas a vita kiváltására. Ezt a szakmai vitát vállalom, mivel meggyőződésem, hogy az országot az viszi előre, ha szóba állunk egymással, és meghallgatjuk egymás érveit. Így válik a szakpolitikai döntéshozatal és a végeredmény minősége jobbá.

Bár a magyar újságolvasók bizonyára szkeptikusan állnak minden közbeszerzéshez, magára a pontosan szabályozott beszerzési rendszerre természetesen szükség van, mert ennek hiányában az ajánlatkérők számára túl nagy lenne a csábítás, hogy csak a kiválasztottaknak adják a munkát. Érdemes arra gondolni, hogy csak 2025-ben hazánkban 15 511 közbeszerzési szerződés született majdnem 4 300 milliárd forint értékben. Állítom, hogy a szerződések nagy része korrupció nélkül született, és tisztességesen teljesül az adott körülmények között.

Ugyanakkor szögezzük le az elején: minden közbeszerzés valamilyen mértékben korlátozza a versenyt és így emeli az árat, mivel sok vállalkozásnak nincs meg a tudása, kapacitása, hogy elinduljon ezeken az ajánlatkéréseken. Azonban az ár nem száll el, ha az adott munkára van legalább három-öt egymástól független, strómanmentes ajánlattevő. Az árról beszélve meg is érkeztünk az első javaslathoz.

A legolcsóbb sokszor nem a legjobb

A magyar rendszerben a közbeszerzési versenyben a legtöbbször a minél alacsonyabb ár dönt, amely általában háttérbe szorítja az összes minőségi szempontot, amik jellemzően kisebb súllyal esnek a latba. Így számos területen megfigyelhető, hogy a ténylegesen nyílt, nem egy ajánlattevőre szabott közbeszerzések – a közhiedelemmel ellentétben – leszűkülnek arra, hogy ki tudja a legalacsonyabb árat mondani. Ez jól működhet abban az esetben, ha teljesen homogén, egyforma termékek versenyeznek egymással. Ilyen például az árambeszerzés, ahol mindenki ugyanolyan egységnyi elektromos energiát értékesít.

Nagyon sok területen azonban erősen eltérő, hogy az egyes versenyzők milyen minőségben, milyen szervezettséggel és milyen körültekintéssel végzik el az adott munkát. Jellemzően ilyen a szellemi szolgáltatások piaca, ahol lehetetlen a munka minden részletét előre meghatározni, és az ajánlatkérők birtokában sincsenek az ehhez szükséges tudásnak. Az állami szektor beruházási visszafogása miatt az utóbbi évek nem túl acélos közbeszerzési piacán így sokszor az ajánlatkérők meglepve tapasztalták, hogy a vállalkozók a munka becsült értékénél is alacsonyabb ajánlatokat tettek. A túl alacsonynak tűnő árakra ilyenkor a vállalkozásoktól írásbeli magyarázatot kérnek, ezt hívják árindoklásnak.

Az árindoklásnak azt kellene szolgálnia, hogy meggyőződjön az ajánlatkérő arról, hogy egy vállalkozás nem tisztességtelen dömpingáron dolgozik, és minden felmerülő költségtételt beleszámolt az ajánlatába. Mivel az ajánlatkérőknek a legtöbb esetben hiányzik a piaci szakértelme a költségtételek valódiságának megítéléséhez, ezért inkább csak azt tudják ellenőrizni, hogy kellően sok figyelembe vett tétel szerepel-e az indoklásban, és nem kevesebb bérrel számol-e a vállalkozó, mint például a garantált bérminimum. Ebből következően az árindoklások magyarországi rendszere valójában az Excel-táblaszerkesztés versenye, és mint ilyen, az esetek túlnyomó részében teljesen felesleges időpazarlás.

Mi a javaslatom? Egy új közbeszerzési rendszerben az adott beszerzésre beérkezett ajánlatok közül csak azok maradhassanak versenyben, amelyek a beérkezett ajánlatok árának mediánjától számítva benne maradnak egy bizonyos sávban (például plusz/mínusz 15 százalék). Páros számú beérkezett ajánlat esetén a két középső ár átlagát vehetjük mediánnak. Csak a versenyben bent maradt ajánlatokat legyen szükséges értékelni az ár és a minőségi szempontok szerint. Ez a minél alacsonyabb ár helyett a normál minőséget fedező ár irányába ösztönözné a vállalkozásokat. Ez azzal a hatással is járna, hogy:

• a megtérülés növekedése miatt jobban megérné új vállalkozásoknak is belépni a közbeszerzési piacra.
• Több hozzáadott érték keletkezhetne a szerződések 75 százalékát elnyerő, jellemzően magyar kkv-knál, akik a bevétel nagyobb részét fordíthatnák a munkavállalóik tisztességes bérezésére és technológiai beruházásokra. Ne feledjük, hogy a közbeszerzési piacnak nemcsak az a célja, hogy az állami és önkormányzati szektor beszerezzen dolgokat, hanem hogy áttételesen érvényesítse a gazdaságfejlesztési célokat is.

Egy ilyen rendszerben az árindoklások rendszerére sem lenne szükség.

Központosított közbeszerzések átszabása

A gazdasági híreket követő olvasók számára ismertek olyan gigantikus, központosított közbeszerzések, amelyeken csak néhány érdekkör tud elindulni. Ezek a központosított, hosszú időre szóló közbeszerzések alapvetően piactorzítóak és gátolják az innovációt, mint minden monopólium. Ez alól lehetnek bizonyos kivételek, mint például a beszerzési szempontból teljesen homogén terméknek számító elektromos áram vagy földgáz. A legtöbb termék és szolgáltatás esetében azonban igaz, hogy versenytorzító hatása van a hosszú időre szóló, indokolatlanul nagy összegű keretszerződéseknek, amelyeken alig néhány cég tud elindulni.

Ahogyan évekkel ezelőtt is leírtam, a központosított, nagy összegű, keretjellegű közbeszerzéseket csak olyan értékhatárig lehessen alkalmazni, amely az előző évi közbeszerzési részpiac adatai alapján a Gazdasági Versenyhivatal vizsgálata alapján még nem piactorzító hatású.

Az ajánlatkérői erőfölény ellensúlyozása

Az esetenként tapasztalható intézményi hozzá nem értés vagy korrupció kárvallottjai a közbeszerzésekben a kis- és középvállalkozások, közülük is elsősorban a kisvállalkozások. A jogsértések miatt az ajánlatkérőkre kiszabott bírságok – különösen a nagy értékű beszerzések esetén – nem visszatartó erejűek.

Ha jogtalanságot tapasztalnak az ajánlattevők, természetesen kezdeményezhetnek vitarendezést vagy jogorvoslatot, ami, ha jogos, kikényszeríti a jogsértő lépések visszavonását. Az ajánlatkérői döntések megtámadása azonban már tényleg közbeszerzési jogi szakértelmet követel meg, amit a kisvállalkozásoknak általában kívülről kell igénybe venniük, és ennek költségét jellemzően nem téríti meg senki. Így ez sokszor túl nagy kockázat a vállalkozásoknak, inkább kiszállnak a versenyből, és a jogsértés szankció nélkül marad.

Én azt javaslom, hogy a jogsérelmet szenvedett kkv ajánlattevő esetén a Közbeszerzési Hatóság által megadott árszabás alapján nem csupán az igazgatási szolgáltatási díjat, hanem a jogsérelmet szenvedett ajánlattevőnél a vitarendezési és jogorvoslati kérelem kapcsán felmerült szakértői költségeket is automatikusan téríttesse meg a jogsértő ajánlatkérővel a Közbeszerzési Döntőbizottság a jogsértést megállapító határozatában. Egyszerűbben fogalmazva ez azt jelenti: bizonyított jogsértés esetén viselje a jogsértő ajánlatkérő a panaszos vállalkozás jogi költségeit.

Az ajánlatkérők szigorúbb szankcionálása azért szükséges, mert az ajánlatkérő szervezetek többnyire erőforrásfölényben vannak a kkv ajánlattevőkkel szemben, így hiába tapasztalnak a vállalkozások jogsértést, közülük keveseknél van meg a tudás és anyagi háttér ahhoz, hogy végigvihessenek egy hosszú jogvitát.

Közbeszerzési értékhatárok automatikus kiigazítása

Ez egy rövid javaslat. Mit jelent a közbeszerzési értékhatár? Ha egy beszerzés értéke várhatóan eléri az értékhatárt, akkor a közbeszerzésre kötelezett szervezet köteles lefolytatni valamilyen közbeszerzést. Sajnos a hazai közbeszerzési értékhatárok hajlamosak hosszú évekre beragadni, változatlanul maradni.

Ilyen évek alatt az ajánlatkérők azt veszik észre, hogy egyre több olyan beszerzés esetén kényszerülnek közbeszerzést kiírni, ahol a beszerzés reálértékéhez képest indokolatlan a bonyolult közbeszerzési szabályok miatti többlet idő- és költségráfordítás. Javaslatom ezért a közbeszerzési értékhatárok évente történő kiigazítása az inflációval megegyező mértékben.

Önkéntes nyílt beszerzések ösztönzése

Az értékhatár alatti közbeszerzések átláthatóságának hiánya gyakran vált ki bírálatot. Ugyanakkor a gyakorlatban nem lenne életszerű minden egyes beszerzést összetett közbeszerzési eljárással lebonyolítani. Ma országosan eltérő és esetleges, hogy az ajánlatkérők milyen formában teszik közzé ezeket a beszerzéseket. Egy ilyen központi felület jelentősen növelné az átláthatóságot, és akár kötelezővé is lehetne tenni a használatát, én azonban inkább az ösztönző megoldásokban hiszek. Ennek megfelelően az önkéntes alkalmazást javaslom, amelyhez adminisztratív egyszerűsítések kapcsolódnának. Ez különösen a korlátozott erőforrásokkal és piaci rálátással rendelkező kisebb önkormányzatok, egyesületek és alapítványok munkáját könnyítené meg, de hosszabb távon más szervezetek számára is előnyöket kínálna.

A kormányzat részéről indokolt lenne egy olyan központi felület kialakítása, amely lehetőséget ad a beszerzések nyilvános meghirdetésére egyszerűsített módon akkor is, ha nem közbeszerzésről van szó. A rendszer egyaránt alkalmazható lenne a közbeszerzési értékhatár alatti eljárásoknál, valamint azoknál a beszerzéseknél is, ahol az ajánlatkérők nem tartoznak közbeszerzési kötelezettség alá. A jól áttekinthető felületen űrlapos formában kitölthető nyilatkozatok, akár előre rögzített értékelési kritériumok, automatikus határidő-kezelés, kommunikációs funkciók, valamint a bontást és jegyzőkönyvezést támogató alkalmazások segítenék a felhasználók munkáját.

Azok az ajánlatkérők, akik a központi felületen beszerzésüket meghirdetik, automatikusan mentesülnek a piaci ár alátámasztásának egyéb módon történő igazolása alól (mint például a „három árajánlat”) akár a KEHI, akár az Állami Számvevőszék, akár a NAV, akár egy támogatást kezelő EU-s irányító hatóság előtt. A felület lehetne a korábban elhalt E-beszerzés portál újragondolt, fejlesztett és kiterjesztett verziója.

A rendszerrel ösztönözhetnénk az átláthatóságot, és több lehetőséget teremthetnénk a magyar kis- és középvállalkozásoknak a nyílt üzletszerzésre.

Összegzés

Úgy gondolom, hogy ezek a javaslatok egy jobban működő közbeszerzési rendszerhez és a közpénzek jobb felhasználásához vezetnének. Természetesen – ahogy minden javaslatnak – ezeknek is viták és érvek ütköztetése során kell kiállniuk a próbát, amelyet szívesen fogadok.

Végezetül azonban fontos leszögezni, hogy sokszor a közbeszerzési rendszeren kérnek számon olyan diszfunkciókat, amely valójában a versenypolitika területe. Egyik szakpolitikai terület sem önmagában áll, ám egy rendszer még oly átfogó reformja sem képes megoldani egy másik rendszer problémáit.