Neuburg an der Donau 30 ezer lakosú német kisváros Ingolstadttól nem messze. A külterületén lévő ipari parkban egy tejüzeme is van, a Lactalis csoporthoz tartozó Neuburger Milchwerke GmbH. Az itt készült laktózmentes UHT-tejet március 11-én meg lehetett vásárolni a budaörsi Auchan hipermarketben is, amely közúton 729 kilométerre van a gyártól.
A német tej nem árasztotta el az üzletet, a termék láthatóan csak rétegigényeket szolgálhat ki. A nagy volumenben polcokra rakott és eladott tejek döntő része a magyar feldolgozóüzemekből származott. A távoli német import mindenesetre azért is érdekes, mert a magyar tejiparban az elmúlt pár hónapban „fokozódott a nemzetközi helyzet”, vagyis a feszültség. Elsősorban azért, mert a nemzetközi és hazai piaci folyamatok is egyre nehezebbé teszik a magyar tejtermelők és -feldolgozók életét. Túlkínálat jellemző, ami egyrészt letöri az árakat, másrészt a szokásosnál is fontosabbá teszi a magyar szereplők számára, hogy a hazai gyártás minél nagyobb részét szívják fel a magyarországi boltok.
A tejtermelők tulajdonában lévő feldolgozó, az Alföldi Tej kálváriájával a Telex több cikkben is részletesen foglalkozott. A választási kampányban Lázár János miniszter is zászlajára tűzte a „magyar boltba magyar tejet!” szlogent, a boltláncok közül pedig a napokban az Aldi (megint) emlékeztetett a vállalására, hogy a cég csak magyar tejet forgalmaz (mert mások nem feltétlenül, bár nyilván ezt nem említette meg).
Ezért is jártuk végig március 11-én a legnagyobb magyar boltláncok egy-egy budapesti üzletét, és néztük meg, hogy honnan származik az aktuális tejkínálatuk (a CBA és a Coop üzleteit azért hagytuk ki, mert náluk a franchise-rendszer következtében sok az egyedibb kisbolt). Mindenhol ESL és UHT-tejeket néztünk, zsírtartalomtól (0,1, 1,5, 2,8, 3,5 százalék) függetlenül, és a laktózmentes, illetve bioverziók származási helyét is megnéztük.
A gyártót egyébként a csomagoláson lévő ovális alakú jel azonosítja. Az alábbi táblázatban ezek alapján azt mutatjuk be, hogy melyik üzletben milyen tejeket árulnak jelenleg.
A vizsgált hét nagy magyarországi boltláncban, amely az összesített magyar forgalomnak is egészen jelentős részét adja, összesen kilenc magyar feldolgozó termékét találtuk meg, de két-két szlovák és cseh, illetve egy-egy osztrák és német gyártó is jelen van a kínálatban.
A szlovák tejek Késmárkról, Nyitráról, Szenicéről és Pozsonyból érkezhettek, a csehek Pelhřimovból és Prágából, az osztrák tej Gmundenből jöhetett, a német pedig a már említett Neuburg an der Donauból.
Bár nem jellemző, hogy a nagy volumenben kínált és láthatóan legnépszerűbb tejek ne magyarok lennének, két figyelemre méltó példa azért így is akadt. Egyrészt a Tescóban jelenleg az ott épp elérhető szlovák tej a legolcsóbb a saját kategóriájában és nagy mennyiségben is kínálják, másrészt a Lidlben kapható osztrák laktózmentes tej saját márkás – mindkét jelenség arra utal, hogy ezek nem feltétlenül csak kiegészítő, rétegigényt kiszolgáló szerepben vannak.
Hangsúlyozzuk azonban, hogy az Unió egységes piacán a határokon átnyúló beszerzés és verseny természetes jelenség. Semmi sem zárja ki az ellenkező irányú mozgást a versenyben, vagyis azt, hogy egy magyar tejfeldolgozó terméke jelenjen meg külföldi boltokban. A saját márkás termékeknél pedig érdemes figyelembe venni, hogy a nagy nemzetközi láncok gyakran nem helyi, hanem központi nemzetközi tendereket írnak ki, így akár egy teljes régió különböző országaiba is ugyanaz a gyártó szállíthatja az árut bizonyos ideig.
Ilyen módon azonban ugyanúgy megvan a lehetőségük a magyar gyártóknak is arra, hogy egy boltláncon keresztül exportáljanak, mint ahogy az egyébként meg is szokott történni (ha nem is jellemzően a tejjel, hanem sokkal inkább a borral vagy például bizonyos zöldségekkel).
További fontos körülmény, hogy (nem hivatalos) felmérésünk csak egyetlen napra vonatkozik, a beszerzések és a készletek is változhatnak, lehet, hogy pár hét múlva már más képet kapnánk. Például a lengyel tej is rendszeresen meg szokott jelenni a magyar boltokban, de ezúttal nem találtunk ilyet, viszont két nappal később már igen.
Természetesen a saját márkás termékeknél a gyártó úgy is megváltozhat, hogy a csomagolás ugyanaz marad. A vásárló ilyenkor nem feltétlenül veszi észre olyan könnyen a váltást, mintha egy gyártói márka eltűnik a boltokból vagy épp megjelenik benne.
Az árrésstop csak a 1,5 és 2,8 százalékos tejekre vonatkozik, a 0,1 és 3,5 százalékosokra nem, és bár ezek vélhetően csak elenyésző részét adják a forgalomnak, az árképzésük szabad. Ez annyiból lehet érdekes, hogy alapvetően csak szabadáras termékeknél lehet reálisan akciókra számítani, a két fő verziónál aligha, mert a boltok nem fognak lejjebb adni a legfeljebb 10 százalékra mesterségesen leszorított hasznukból. Pedig ennek most lehetne jelentősége, mert túlkínálat van, és az akciók ilyenkor arra szoktak szolgálni, hogy az eladási volument felpörgessék, és a gyártók egyáltalán el tudják adni a megfelelő mennyiségű terméket. Erre azonban most vajmi kevés esély látszik, az esetleges külföldi tejekkel való akciózás pedig kimondottan szúrná a magyar tejet beszállítók szemét.
Mindenesetre egyelőre nem tűnik összességében jelentősnek a külföldi tejek aránya a magyar boltokban. Azt nem látjuk ugyan, hogy az összesített magyarországi tejforgalomból mekkora részt képvisel a kilenc magyar gyártó, és mekkorát a hat külföldi, de a kínálat mennyisége alapján a benyomásunk mindenképpen az, hogy a magyar tej továbbra is stabilan döntő többségben lehet. Azt pedig nem feltételezzük, hogy a magyar tejfeldolgozók ne magyar nyers tejből dolgoznának, így egyelőre többségében meglehet a magyar ellátási lánc a termelőtől az étkezőasztalig.
